Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-484

4Í>4. országos ülés 190k augusztus 8-án, hétfon. 321 módositása az akkori alkotásnak, módosítása az egyszerűsítés irányában és módosítása . , . B. Kaas Ivor: Legegyszerűbb volna eltörölni ! (Mozgás a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . abban az irányban, hogy ez az általános ^közigazgatás szervezetével szerves kapcsolatba hozassák. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ebben az egyházpolitikai akczió ezen részének sem látható semmi dezavuálása, mert hiszen nagyon természetes, hogy az akkori viszonyok között merőben uj intézménynyel szemben olyan garancziákat és kautélákat kellett keresni, a melyek, elismerem én is, nehézkessé és költségessé tették az eljárást. Azóta azonban tiz év telt el; az intézmény az életben nagyban és egészben kitűnően bevált. Hála Istennek, az a hangulat, az a kedély állapot is megváltozott, a mely tiz évvel ezelőtt olyan különös óvatosságra indította a kormányt és a törvényhozást. (Ugy van! JJgy van! a jobboldalon.) Ilyen viszonyok közt tehát semmiféle hibáztatása, vagy dezavuálása az akkori akcziónak nem rejlik abban, hogy ha a változott viszonyok között alkalmazzuk eljárásunkat a változott viszonyokhoz s a közszolgálat és az állam pénzügyei számára biztosítjuk azokat az előnyöket, a melyek a viszonyok ezen kielégítő fejlődésével járnak. (Helyeslés a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Követni fogjuk a példát! Gr. Tisza István miniszterelnök: Mindig nagyon meg leszek tisztelve, ha t. képviselőtársam követendő példa gyanánt fog odaállítani. De hogy ezt most mire értette, igazán nem tudom, B. Kaas Ivor: A revízióra! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez megint benső örömmel tölt el, mert a t. néppárt a revíziót minduntalan hangoztatja ugyan, most is hangoztatja, egy idő óta azonban kiváló gondot fordit arra, bogy meg ne mondja, hogy mit ért a revízió alatt. Ha most a revízió értelmét abban keresi az én t. barátom, hogy az én példámat fogja követni, ezt igazán hazafias örömmel konstatálom és remélem, hogy közöttünk az egy akol és egy pásztor állapota fog bekövetkezni, (Élénk derültség a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Nagyon elvárom, mert meglehet! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én nem szándékszom azzal a kritikával bővebben foglalkozni, a melyet Csernoch t. képviselőtársam a most módosítás alá kerülő anyakönyvi intézménynyel szemben felállított, de legyen szabad csak egész általánosságban megjegyeznem, hogy igen nagy igazságtalanság rejlik abban az állításban, minthogyha a községi közigazgatás megdrágulásának vagy pláne a jegyzők ellen irányuló fegyelmi eljárások szaporodásának az anyakönyvi intézmény lett volna az oka. Én megengedem, hogy az anyakönyvi intézmény is okozott munkát a jegyzőknek, de méltóztassanak nekem megengedni, azt már aztán igazán nem KÉPVH. HAPLÓ. 1901 —1906. XXVIII. KÖTET. hiszem, hogy nekem egyetlenegy jegyzőt mutatni lehessen, a kinek fegyelmi ügyei, a kinél a közigazgatási bajok előfordulása annak lett volna tulajdonítható, hogy az anyakönyvi ügyek miatt nem ért rá egyéb kötelességeit elvégezni. A mi pedig a községi terheket illeti, hiszen tagadhatatlan, hogy a községi terhek lényegesen szaporodtak, de én azt gondolom, hogy már eddig is a most érvényben álló anyakönyvi törvény is ebben a tekintetben inkább segitő kezet nyújt a községeknek, mert inkább az anyakönyvvezetői és anyakönyvvezető-helyettesi tiszteletdijak és a községek által nyújtott államsegély által lehetővé tette a jegyzői hivatal megerősítését, lehetővé tette kivált olyan vármegyékben, a hol ezt az ügyet ilyen szempontból kellő előrelátással kézbevették, a körjegyzői állások szaporítását és ennek folytán a túlságos nagy körjegyzőségek több részre osztását, a mi bizonyára a lakosság és a közszolgálat érdekében is nagyon fontos. Tehát egyenesen az anyakönyvi intézményben erő- és segitségforrás rejlett a községekre nézve abban az irányban, hogy jobban birkózhassanak meg közigazgatási feladataikkal. Ez természetesen hatványozódik majd most, a midőn szerves kapcsolat áll be a közigazgatási szervezet és az anyakönyvvezetői intézmény között és a midőn az eljárás azon messzemenő egyszerűsítése által, a mely kontemplálva van, mindenesetre lényegesen kevesbbedik az a munka, a melyet az anyakönyvi ügy ellátása eddig okozott és a személyzet munkaereje sokkal jobban felhasználható lesz, mint eddig volt, egyéb kötelességeiknek ellátására. Ebben a tekintetben nem kívánom Szalay László t. képviselőtársamat az általa felhozott részletekig kisérni, csak egész általánosságban vagyok bátor megjegyezni, hogy az intencziót, a mely őt vezeti, teljesen helyeslem és osztom, és a magam részéről is azon leszek, hogy ne elégedjünk meg azon egyszerűsítésekkel, a melyek most törvénybe iktattattak, hanem igyekezzünk az ügy további kezelését és egyéb vonatkozásait is az illető ügyágak rendezésével kapcsolatban szintén egyszerűbben berendezni és megoldani, mint a hogy most történt, a mint hogy pl. az uj véderőtörvény kidolgozása kapcsán az egész vonalon kontemplálva van, lehetőleg egyszerűsíteni, lehetőleg javítani azon adminisztratív nagy munkát és eljárást, a melylyel a véderő ügy kezelése jár, (Helyeslés a jobboldalon.) és azt gondolom, itt is meg fogja könynyiteni feladatunkat, hogy az anyakönyvi intézmény kezelése és felügyelete azon hatósági szervek kezébe kerül, a kiknek a kérdés nyilvántartása terén is vezető szerep jut. Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy Csernoch János t. képviselőtársam nyitott ajtót tört be, midőn engem arra hivott fel, hogy az anyakönyvi ügy terén és a házassági vagy hirdetési engedélyek körüli jegyzői magánmunkálatoknál a dijakat szabályozzam. Hiszen én nem 41