Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-483

300 M3. országos ülés 19Qk augusztus 6-án, szombaton. tör vény javaslat, mely itt is, Ausztriában is, be­ny aj tátott, s a melyben ennek a surtaxenak beszedése mindkét állam részére megengedtetett. A két kormány tebát teljesítette a maga köte­lességét, benyújtotta az erre vonatkozó törvény­javaslatot. Itt nem lett volna akadálya a törvény­javaslat letárgyalásának, ámde, amint méltóztatik tudni, Ausztriában az ottani sajnálatos parlamenti viszonyok következtében az a törvényjavaslat nem tárgyaltatott le mind e mai napig és akkor tényleg bekövetkezett az, hogy az ausztriai kö­zönség megfeledkezett arról, hogy létezik egy törvényjavaslat, a mely többek közt nemcsak a jövőre, de a múltra vonatkozólag is magában foglalja a surtaxe fizetésének kötelezettségét, t. i. a brüsszeli egyezmény életbeléptetésének napjától, vagyis 1903 szeptember 1-től kezdődő­leg. Ha az osztók czukorgyárosok és czukor­nagykereskedők folytonosan szem előtt tartották volna azt, hogy e javaslatnak törvényerőre emel­kedése esetében ők visszamenőleg 1903 szep­tember 1-től kezdődőleg megfizetik a surtaxe-ot, talán nem lett volna a czukorbehozatal Ausztriá­ból Magyarországba oly nagy, mint a minővé lassankint emelkedett. Mert meg kell jegyeznem, hogy a törvényjavaslat benyújtása után közvet­lenül a czukorbehozatal Ausztriába majdnem nullára redukálódott és csak később növekedett fel újból körülbelül majdnem arra a mennyi­ségre, a mennyit azelőtt az import kitett. Azért vádolni az osztrák kormányt, mert az osztrák parlament nem akar dolgozni, nem volna lojális és igazságos. Az osztrák kormány a velünk szemben elvállalt kötelezettséget teljesítette, meg­alkotta a törvényjavaslatot, benyújtotta, a vele kap­csolatos rendeleteket ki is adta, de hogyha a Bsiehsrath nem dolgozik, ezért az osztrák mi­nisztériumot szerződésszegéssel vádolni igazsá­gosan nem lehet. (Mozgás a szíílsöbaloldálon. Felkiáltások: De a Beichsratli!) És a kormányt méltóztattak vádolni. Most már beállott az a sajátságos helyzet, hogy a két kormány bona fide megállapodik valamely intézkedésben, a melynek az a czélja, hogy a czukorforgalmat alákösse, hogy magyar területet biztosítson a magyar czukortermelés­nek. E törvényjavaslat törvényerőre emelkedé­sének késedelme következtében azonban a pub­likum megfeledkezik a törvényjavaslatban foglalt intézkedésekről és azokat figyelmen kivül hagyja. Azt hiszem, ily körülmények közt alig lehetett egyebet tenni, mint a mit tettem a legutóbbi időben, és mondhatom, nem eredmény nélkül. Miután az osztrák Reichsrath munkaképességét helyreállítani, fájdalom, nincsen módunkban, mó­dokat kellett keresnünk arra, hogy adminisztra­tív utón segítsünk ezen a bajon, hogy adminisz­tratív eszközökkel érjük el a czélt, a melyet törvényhozás utján akarunk elérni. Ez pedig csak ugy volt lehetséges, hogy egyrészről szigo­rúbb ellenőrzés alá helyezzük a czukorküldőket. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy nemcsak legi­tim czukorkereskedők és czukorgyárosok, hanem Strohmannok is foglalkoznak czukorküldéssel, azzal az utógondolattal kétségkívül, hogy utóbb rajtuk a surtaxe-ot behajtani nem lehet, ha a törvény ki is fogja ezt mondani. Ezt meg kel­lett akadályozni. Másrészről emlékezetébe kellett hoznunk a közönségnek a törvény intézkedését, a mely azt mondja, bogy visszamenőleg is köte­lesek lesznek megfizetni a surtaxe-ot, mihelyt a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik. Ily irány­ban történtek meg az adminisztratív intézkedé­sek, és hogy annál nagyobb biztonságot nyer­jünk ez intézkedések hatályos volta tekinteté­ben, nemcsak a küldőre terjesztetett ki a sur­taxe fizetésének kötelezettsége, hanem in subsi­dium az elfogadóra nézve is abban az esetben, ha a küldő bármily oknál fogva a surtaxe-ot megfizetni nem tudná. Mezőssy Béla: Ezt is ki lehet játszani! Lukács László pénzügyminiszter: Azt hiszem ezek oly intézkedések, a melyek teljes mértékben biztosítják a sikert és ba t. képviselőtársam érint­kezésbe lép azokkal a körökkel, a melyeket elsősor­ban érdekel ez a kérdés, meg fog győződni közvetlen forrásból két dologról. Az egyik az, hogy a brüsszeli egyezményből, bármily nagy aggoda­lommal néztünk is elébe, a magyar czukoriparra a tett intézkedések következtében semmiféle hátrány nem háramlott és meg fog győződni másodszor arról, hogy azok az adminisztratív intézkedések, a melyeket legújabban sikerült az osztrák kormánynyal megállapítani ós a melye­ket az imént emiitettem, a czukoriparosok meg­győződése szerint teljes mértékben elégségesek arra, hogy a surtaxe hatályát minden irányban biztosítsák. Azt hiszem, ennél nagyobb bizonyíték az intézkedések helyessége mellett nem szük­séges. Barta Ödön : Mégis abszolutizmus az ! Lukács László pénzügyminiszter: Ennek következtében azt hiszem, hogy itt semmiféle további intézkedésre, semmiféle határozati javas­latra szükség nincs és midőn azt kérném a t. képviselőháztól, hogy a határozati javaslatokat mellőzni méltóztassék, kérem, méltóztassék a költségvetési előirányzatot elfogadni. (Elénk he­lyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szó illeti még Mezőssy Béla kép­viselő urat, mint a határozati javaslat beadóját. Mezőssy Béla: T. képviselőház! Csak nagyon röviden kívánok a t. pénzügyminiszter által el­mondottakra reflektálni. Azt méltóztatott mondani, hogy a tényállás előadásában a valóságnak megfelelően jártaméi, hanem kettőnket egymástól egy csekély nüansz választ el. Én egy nagyobb hasadékot is látok kettőnk között és ez az, hogy a t. miniszter ur összes érvelése, mindenféle vonatkozása ebben a kérdésben arról az egy álláspontról indul ki, hogy nekünk Ausztriával szemben minden körül­mények között fenn kell tartanunk a közös vám-

Next

/
Thumbnails
Contents