Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-483

Í83. országos ülés 190Í augusztus 6-án, szombaton. 285 a főfelügyelőnek esetleg kedvezőtlen befolyását. Erre nézve már voltam bátor nyilatkozni. A hadügyminiszternek ezen magyar állami alapítványokra egyáltalán semminemű ingerencziája nincs; ez a kérdés kizárólag a honvédelmi miniszter resszortjába tartozik. A t. képviselő ur egyoldalúnak mondja a tanári szakképzést és hibának tartja, hogy polgári tanárok nem alkalmaztatnak. Azt kérdi továbbá a képviselő ur, hogy hol sajátítják el ezek a tanárok a pedagógiai tudományt. Megjegyzem, hogy a szakképzés kétirányú: az egyik a katonai szaktantárgyakra, a másik a többi tudományos tárgyakra vonatkozik, Természetes, hogy a katonai szaktantárgyak tanítására csak katonákat lehet alkalmazni és pedig az akadémiákra nézve elengedhetetlen feltételként van megállapítva, hogy a katonai tudományos szaktantárgyak tanárai vagy a hadi iskolát vagy pedig — technikai tárgyakra nézve — a felső tüzérségi iskolát elvégezték legyen. A mi a többi tudományos tárgyakat illeti, méltóztassék tekintetbe vermi azt, hogy a katonai képző- és nevelőintézetekre nézve mint legfőbb nevelési elv van felállítva, hogy ott minden oktatásnak és tanulásnak első és főczélja a nevelés és pedig a katonai nevelés. Természetes, hogy ha a katonatisztek között vannak olyan tudományosan képzett emberek, a kik egyes humanisztikus irányú tudományos tantárgyakat előadni képesek, ezeket előszeretettel alkalmazzuk katonai intézetekben. Ha azonban ilyenek nincsenek, akkor semmi kifogásunk sincs az ellen, hogy polgári tanárok is alkalmaztassanak. Mindenesetre szivesebben veszünk igénybe katonatiszteket, mert ezek a katonai nevelés czéljaira sokkal alkalmasabbak. Egy további sérelemként említi a t. képviselő ur az alapítványok egyoldalú betöltését, hogy t. i. a lakosságnak nem minden rétege jut ilyen alapítványhoz. Bátor vagyok a t. képviselő ur állítását megczáfolni. A társadalom minden rétege hozzájuthat ezen alapítványokhoz, a mint erről méltóztatnak meggyőződni az alapítványokra való ez idei jelölésről szóló kimutatásból, a mely szerint abban tényleg a társadalomnak majdnem minden rétege képviselve van. Természetes és a méltányosságnak megfelel, hogy azok, a kik a magyar állam iránt érdemeket szereztek, a kik a magyar államot szolgálják, magánemberekkel szemben, a kik csak saját jólétüket szolgálják és saját vagyonuk gyarapítására dolgoznak, előnyben részesüljenek. Példának okáért az árvák is előnyben részesülnek ; a vagyontalanság is tekintetbe vétetik, valamint nagyszámú családokkal szemben is méltányosak vagyunk. Ennek kapcsán épen azért, mert az egész társadalom részt vehet ezen alapítványokban, én csak megismételhetem azt a kérést: méltóztassanak, t. képviselő urak, befolyásuknál fogva buzditólag hatni az ifjúságra, (Helyeslés jobbfelöl.) méltóztassanak odahatni, hogy alaposan szakítsunk azzal a felfogással, hogy csak a ki nem tanul, a ki semmi egyébre nem jó, csak azt kel! katonának adni, mert ugy nemzeti, mint katonai szempontból igen nagy fontossága van annak, hogy ne a nemzet selejtes ifjai, ne azok, a kik egyéb pályától el vannak zárva, hanem a nemzetnek szine-java vegyen részt a katonai nevelésben és legyen katonatiszt a hadseregben, (Helyeslés jobbfelol.) mert csak az ilyen elem tud igazán érvényesülni. (Helyeslés johbfelöl.) Ebben a tekintetben fel kell említenem., hogy a hadseregben mind ritkábbak lesznek a magyar történelmi nevek. A főnemesség távol tartja magát a katonai szolgálattól; ez pedig igen sajnos jelenség és igen kívánatos volna, hogy elfoglalják a régi helyeket, hogy a hadsereg élén lehessen őket látni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hisz igy megtörténhetik, hogy ezek a magyar nevek a jövő harczaiban semmi szerepet nem játszanak. Kérem, méltóztassanak buzditólag hatni e tekintetben is. Okolicsányi László t. képviselő urnak felszólalására igen röviden leszek bátor felelni. 0 közjogi szempontokból tesz kifogást, neki nincs bizalma a katonai nevelés, sem pedig a hadsereg iránt. Azt mondja ennek bizonyítékául, hogy a polgári életben is lehet igen derék tiszteket nevelni, s erre felhoz egy példát, hogy ő ismert valakit, a ki nyolcz gimnáziumi osztály végzése után a bécsújhelyi akadémiában kitűnően végzett. Akárhány ilyet ismerek én is, a kik a polgári középiskola után a Ludovika Akadémiát kitűnően végezték, de ez még nem bizonyíték, mert hisz mégis csak az akadémiában, katonai intézetben volt az illető és katonai nevelésben részesült. Direkt a polgári életből tiszteket nem nevezhetünk ki: valami katonai kiképzésen túl kell nekik menniük, En nem ugy értettem, hogy polgári iskolákból jövők ne volnának alkalmasak, sőt igen kitűnően alkalmasak, akárhány van a vezérkarnál is, de ilyen utón a kellő tömeget nem tudjak kapni, a kellő számot nem tudjuk előállítani, s épen ezért kell katonai szakiskoláról gondoskodnunk. (Helyeslés jobb/elöl.) Ismételten kifogásolni méltóztatott, hogy a nevelés ügye a hadügyminiszter ur elé tartozik. B. Kaas Svor: Törvénytelenül! Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: A mi felfogásunk szerint nem, hanem törvényesen. Mert a mi felfogásunk szerint, a mint már ismételten kifejtettem, ez a belszervezet ügye, ós igy ő Felsége jogaihoz tartozik az egész hadseregre nézve. De ezélszerű is. Talán a földmivelésügyi iskolák nem a földmivelésügyi miniszterhez tartoznak ? Okolicsányi László: Ott magyar miniszter van ! Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: Ott pedig van közös hadügyminiszter, a ki épugy magyar, mint osztrák. A népiskolák a vallásés közoktatásügyi miniszter úrhoz tartoznak; de mit méltóztatnának ahhoz mondani, hogy példa-