Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

i82. országos ülés Í90k augusztus 5-én, pénteken. 267 A népfelkelésnek a honvédséggel azonos fel­fegyverzésére az 1901 : XVL t.-czikkel engedé­lyezett 5,939.000 koronából fenmaradt 3,901.729 korona 02 fillér harmadik részlete 517,023 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Beruhá­zások. 1. rovat. A pozsonyi honvéd gyalogsági laktanyában egy uj fegyverraktár és fegyver­mesteri műhelyépület előállítására, valamint tiszti értekezleti, hantin, egyévi önkéntesi helyiségek, torna- és vívóterem és czéllövés oktató-helyiség létesítésére 194000 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): 2. rovat. A még hiányzó honvédségi lőterek telepítésére és berendezésére, továbbá több régi lőtér uj berendezésére 200.000 K, Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Az elárverezett, továbbá lóvállalkozók által megtérített lovakért 38,360 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): 2. rovat. Haszonvehetlen töltényhüvelyek és szabályszerűt­len ólomért 49.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Az el­viselt ruházati és felszerelési czikkek hulladé­kainak eladásából 8000 K. Elnök; Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): 4. rovat. Haszonbérek 5200 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Rendes bevételek összege 100.560 K. Csendó'rségi költ­ségek. Rendes kiadások": XXIII. fejezet. 7. czim. 83.353 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Honvéd­hadbiróság. Rendes kiadások: XXIII. fejezet. 8, czim. 259.936 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Honvéd­hndbiztosság. Rendes kiadások: XXIII. feje­zet. 9. czim. 377.360 K. Elrök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa) : Honvéd számellenőrzéa. Rendes kiadások : XXIII. feje­zet. 10. czim. 373.600 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Alapít­ványi helyek a közös katonai intézetben. Ren­des kiadások : XXIII. fejezet, 11. czim. 269.864 K. Elnök: T. ház! B tétel tárgyalását most felfüggesztjük és áttérünk az e tételre vonat­ko?ó azon törvényjavaslat tárgyalására, melyet a honvédelmi miniszter ur a cs. és kir. közös hadsereg katonai nevelő- és képzőintézeteinél magyar honos ifjak részére létesített 250 állami alapítványi helyről szóló 1897 : XXII. t.-cz. módosítása tárgyában beadott és a melyet a véderő- és a pénzügyi bizottság (írom. 501, 522) ajánl elfogadásra. (Helyeslés.) Az általá­nos vitát tehát megnyitom. Mindenekelőtt az elő­adó ur kíván szólni. Brezovay László előadó: T. ház! A régi törvényekben ismételten kifejezést nyert kíván­ság és soha kétségbe nem vont jogos igény, hogy a magyar csapatok magyar tisztekkel láttassa­nak el. A jelenlegi kormány politikai programm­jába felvette ezen jogos igény megvalósítását és ezzel kapcsolatosan a tisztképzés ügyének akként való fejlesztését, hogy a magyar tisztekben mu­tatkozó biány fedeztessék és a magyar csapatok magyar tisztekkel leendő ellátása állandóan bizto­sittassék. Az e czélból megtehető intézkedések közül kétségen kívül leghathatósabb kihasználni a már meglevő közös hadseregbeli nevelő és képző intézeteket és érvényesíteni Magyarország­nak egy másik jogos követelését is, t. i. azt, hogy Magyarország ezen intésetekben rendszere­sített helyek közül annyit foglaljon le magyar honos ifjak számára, a mennyi a mind két állam által kiállítandó ujonezjutalék Magyar­országra eső százalékának megfelel. Az állami alapítványi helyek szaporítása mutatkozik ebből a czélból egyedül czélravezetőnek ; mivel a katonai intézetekben rendszeresített helyek egyéb kate­góriája: magán alapítványi helyek, fizetéses he­lyek és közös kincstári helyek utján nem remél­hető a tiszti sarjadékok gyors szaporodása. Én nem keresem az okát ennek, tény azonban, hogy a magyar társadalom anyagi áldozatot hozni abból a czélból, hogy fiai hivatásos katona­tisztekké neveltessenek ki, nem igen hajlandó. Nincs tehát remény arra, kogy szaporodjanak a magánalapítványok; sőt arra sincs kilátás, hogy szaporodjék a fizetéses helyeket elfoglaló ifjú­ságnak száma. Nincs remény arra sem, hogy a közös hadügyi tárcza terhére fentartott kincs­tári helyek utján egyelőre kellő mérvű szaporo­dás állhasson be. Igaz ugyan, hogy ezen helyekre nézve is konstatálható valamelyes javulás, a mennyiben a tárgyalások folyamán, melyeket már az előző kormányok indítottak meg, elis­mertetett jogosnak az az álláspont a közös had­ügyminiszter részéről is, hogy ezen kincstári helyek oly arányokban adassanak a magyar honos ifjak számára, a mely arányban Magyar­ország a közös költségekhez járul: mindazonáltal mindaddig, a míg ezen közös kincstári helyekre vonatkozó statútum, a melynek értelmében ezen helyek első sorban a közös hadsereg és mind­két honvédség tisztjeinek gyermekei részére tar­tatnak fenn, meg nem változtattatik, praktikus hasznát ennek látni nem fogjuk. Nem marad tehát más hátra, mint hogy kövessük azt az utat, a melyen már a törvényhozások 1882-ben és 1897-ben is haladtak és szaporítsuk meg a magyar állami alapítványi helyeket oly mennyi­ségben, hogy ezáltal lehetővé váljék az ujoncz­quóta arányában minket megillető összes helyek­nek elfoglalása, 34*

Next

/
Thumbnails
Contents