Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-482
482. országos ülés 190í augusztus 5-én, pénteken. 259 hogy nagyon hirtelen méltóztatnak kívánni ezeknek a fontos kérdéseknek a végrehajtását. Méltóztassanak egy kissé több időt engedni, mert igen fontos kérdésekről van szó, máról-holnapra nem lehet azokat megoldani. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! jobbról.) Egyelőre megállapittatott a tisztek visszahelyezése és erre nézve kötelezőleg megígértetett a delegáczió tárgyalásai alkalmával, hogy két és fél év alatt azok a tisztek, a kik ma még osztrák csapatoknál vannak, kivéve azokat, a kiknek szolgálatára ott magyar szempontból is feltétlenül szükség van, vissza lesznek a magyar csapatokhoz helyezve. Megoldatott igen előnyösen a magyar nevelés kérdése is, a mint az később az illető törvényjavaslat tárgyalása alkalmával amugyis behatóan szóba fog kerülni. A perrendtartás kérdése 30 éve, hogy folytonosan tárgyaltatik; azt nem lehet most háromnégy hónap alatt megoldani, ahhoz idő kell. {Mozgás a szélsőbaloldalon.) De itt van a t. miniszterelnök urnak kötelező Ígérete, hogy egy év alatt ezen kérdés is meg fog oldatni. Tehát az az állítás, hogy semmisem történt, semmi haladás nincs, abszolúte nem felel meg a valóságnak. Igenis, igen sok és fontos dolog töitént. Még azt is megemlíthetem, hogy igen hosszú tárgyalások utáo egy nagy csomó alapítvány is átvétetett a közös hadügyminiszter kezeléséből a honvédelmi miniszter kezelésébe. A kormány katonai politikáját tehát abszolúte semmi sűrű homály nem fedi, az egész őszintén és nyíltan ki lett fejtve, ahhoz ragaszkodunk és azt végre fogjuk hajtani. A nyilvánosság elől pedig elzárkóznia ennek a kabinetnek igazán nem kell, nem is teszi és azt nem lehet a szemére hányni, mert tényleg mindent a legnyilvánosabban tárgyal, semmiből titkot nem csinál, még a jövő programmját illetőleg sem. De a véderőtörvény revíziójáról részletesen beszélni most, a mikor még az tárgyalás alatt van, nem volna czélszerű. A mint az olyan stádiumba jut, hogy teljesen megérett, akkor kötelességünknek fogjuk tartani a törvényhozás és a nyilvánosság elé is hozni. < B. Kaas Ivor: A Pester Lloyd-ban! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Nemcsak a Pester Lloyd-ban. Az igen t. képviselő ur kifogásolja és jellemzőnek mondja, (Halljuk! Halljuk!) hogy a közös hadügyminiszter a delegácziók alkalmával mintegy jóindulattal a magyar nemzet vállára veregetett és kijelentette, hogy hiszen ő magyarbarát, nemcsak mint privátember, de mint hadügyminiszter is. De a dolog ugy áll, hogy ő meg lett támadva, az ellenkezője lett ennek állítva; tehát ő egyszerűen védekezik, hogy nem áll az, a mit ellene felhoztak. De külön ben nemcsak ezt a nyilatkozatot tette ő, hanem ismételten tette azt is, hogy ő ép ugy magyar miniszternek érzi magát, mint osztráknak. Ennél korrektebb kijelentést igazán nem lehet kívánni. Pap Zoltán: Landessprache-nak ne mondja a magyar nyelvet! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem mondta soha! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: A mi a katonai nevelés kérdését illeti, azt mondja a t. képviselő ur, hogy, a mint ez rendezve van, ez közjogilag beleütközik a magyar alkotmányba, mert az oktatás- és a nevelésügy nem közösügy, hanem ő szerinte a közoktatásügyi miniszter alá tartoznék, (Egy hang a szélsobaloldalon: A honvédelmi miniszter alá!) vagy a honvédelmi miniszter alá; de voltak már olyan kívánságok is, hogy egyenesen a közoktatásügyi miniszter alá akarták rendelni, mert ez szerintük közoktatásügy. Aztán felhozták, hogy a tiszti kiegészítés ügye megint nem közösügy, hanem tisztán a magyar törvényhozás alá tartozik. Igen furcsa helyzetbe kerülnénk, ha tényleg ezt igy hajtanánk végre. Hiszen az bizonyos, hogy ha a tiszti sarjadékot direkte a polgári életből vennénk át a hadseregbe vagy a honvédségbe, akkor ez a kérdés meg volna oldva, mert az egész nevelés polgári volna. De köztudomású, hogy ilyen elemekkel a tisztikart kiegészíteni képesek nem vagyunk, és szükséges czélszerűségi szempontból is és azért is, mert a kellő mennyiséget nem kaphatnánk meg, hogy a katonai nevelést is szervezzük. Hát ki felelős azért, hogy hogyan történik a nevelés ? Győrffy Gyula: Mi, a nemzet vagyunk felelősek ! (Derültség jobbról) Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Igen? Tehát fel méltóztatik menteni a közös hadügyminisztert ez alól? (Egy hang a szélsobaloldalon: Igen!) Pap Zoltán : Elvégzi a honvédelmi miniszter ! Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: De akkor is, ha felmentenék, ő magát nem mentheti fel a felelőségtől, mert hiszen ha az ügyeket vezetni kell, akkor ezek minden ágának a kezében kell lennie, és pedig a közös hadseregre nézve a közös hadügyminiszter, a honvédségre nézve pedig a honvédelmi miniszter kezében. Hiszen a közegek, a kik a katonai nevelésnél közreműködnek, a közös hadseregben közös hadseregbeli tisztek. Ezeket nem lehet a honvédelmi miniszter alá rendelni. (Ellenmondás a szélsobaloldalon.) Ezek maradnak a közös hadügyminiszter alatt. Hogyan lehetne a nevelést végezni, ha a közegek más fórum alá tartoznának ? (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy kikapartuk a gesztenyét oly elemek számára, a melyek nem barátaink, és itt a horvát testvérekre, vagy tán az osztrák nemzetiségekre czéloz. Ezt az állítást nem értem. Mi magyar alapítványokat csináltunk azért, hogy a magyar honvédelmi miniszter ajánlatára a magyar elemeket, a melyek tisztekül alkalmasak, szaporítsuk és ezzel elér33*
