Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

Í82. országos ülés l9üí augusztus 5-én, pénteken 257 a kommentárral nyújtotta be, hogy elismeri, hogy abnormis helyzet az, a mely Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter pótlékánál előfordult és a melyet megoldani óhajtanánk. Ha Kolossváry kérte volna nyugdíjaztatását, 16.000 kor. nyugdijat kapott volna a magyar kincstártól. Most pedig nem 16.000 koronáról van szó, hanem ennél kevesebbät adunk. Hogy valaki azért legyen büntetve, mert nem ment nyugdíjba, hanem tovább akar szolgálni, azt nem helyesli, indítványozza, hogyha a tételt elfogadják, a bizottság a következő határozati javaslatot proponálja a háznak elfogadásra: »A kivételes okból származó javaslatot a bizottság elfogadásra ajánlja, azzal a határozott kikötéssel, hogy ez semmi irányban preczedensül ne szolgáljon.* Zboray Miklós: Ha megint egy eset előfordul, megint nem lesz preczedens, de megcsinálják. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Egry Béla: T. ház! Méltányosság gyakorlásának lehet helye az olyan állami tisztviselőnél, a ki önhibáján kivül veszíti el állását, vagy kénytelen más állásba átmenni, s a ki csekély javadalmazásából családját és önmagát eltartani nem képes. Itt lehet szó a méltányosság gyakorlásáról. De egy 14.400 korona javadalmazással ellátott uri embernél, a kinek ezen javadalmazásán kivül még mellékjárulékai is vannak, hogyan jön a magyar királyi kincstár hozzá, hogy méltányosságot gyakoroljon és százezerre menő terhet vegyen a vállára olyan uri embernél, a kinek az a szerencséje, hogy három vagy négy hónapig töltötte be a honvédelmi miniszteri széket: ezt az én csekély és véges eszemmel felfogni képes nem vagyok. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A t. kormány, a mint beszédem elején mondottam, a takarékosság elvét hirdeti az egész vonalon. Más tárczáknál még olyan tételeknél is szűkmarkú, a hol a szűkmarkúság majdnem bűnszämba megy, s itt a honvédelmi költségvetésnél, mert katonákról van szó, bőkezű és 12.600 koronát akar évenkint a magyar királyi kincstár terhére kiadni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) < Ha méltányosságot akarunk gyakorolni, akkor gyakoroljuk azt az éhségben és nyomorban szenvedőkkel szemben. Oszszák ki önök ezt' a 12.600 koronát a szegénységben és nyomorban küzködőknek; száz és száz család könyeit fogják vele letörölni, s azok áldását fogják magukra vonni. De ne akarjanak javadalmazni, illetőleg ajándékban részesíteni egyént, a kinek 11.400 korona évi fizetése van. T. ház! Önök akkor akarnak bőkezűek lenni, a midőn épen a napokban a legilletékesebb faktortól, Tallián Béla földmivelésügyi miniszter úrtól hallották az országnak szomorú és silány helyzetét; hallották azt, hogy oly nagy a takarmányhiány, hogy a kormánynak kivételes intézkedéseket kellett tenni a legeltetés okából; hallották, hogy a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVIII. KÖTET. nagy szárazság következtében a gabonatermés silány, hogy burgonyatermésünk nincs, hogy kukoriczatermésre sincs kilátás, s igy a szegény nép épen azon élelmi czikkektől van megfosztva, a melyekből él. Olyan éhínségnek nézünk elébe, t. ház, a milyen az országban évtizedek óta nem volt. Egyetlenegy reményünk volt még: a szőlőnek termése, de az is a nagy szárazság következtében már a tőkén, zölden megtöpped és lepereg, s igy ismételten e reményünktől is megfosztattunk. Olyan éhínségnek nézünk elébe, a milyen már régen nem volt; a t. kormány és a t. többség ennek daczára és ilyen viszonyok között akar bőkezű lenni nagy javadalmazással ellátott és még nagyobb javadalmazással összekötött állásra való előmenetel kilátásával biró egyénnel szemhen. Ezzel ezen tétellel végeztem. T. ház! Áttérek már most a t. honvédelmi miniszter urnak a pénzügyi bizottságban tett azon kijelentésére, a melyben azt mondja, hogy a honvédség egészen önálló, tisztán magyar intézmény és teljesen önálló hatóságai vannak. Hát ne vegye nekem rossz néven a t. honvédelmi miniszter ur, ha ezt a kijelentését kétségbe vonom, kétségbe vonom pedig azért, mert, fájdalom, a tények annak ellenkezőjét bizonyítják. Legyen róla meggyőződve a t. honvédelmi miniszter ur, hogy legjobban az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, fogna örülni, ha ez a dolog ugy állana, vagy ha legalább is a t. honvédelmi miniszter ur minden erejét arra fordítaná, hogy a pénzügyi bizottságban tett szép és hazafias kijelentése megvalósuljon. Ha olyan nagyon önálló és tisztán magyar ez az intézmény, akkor miért enged meg a t. honvédelmi miniszter ur idegen beavatkozást és befolyást ? Miért engedte meg a honvédelmi miniszter ur, hogy Osáth Lajos szabadkai magyar királyi honvédezredes temetésén a Gotterhaltét játszották ? Miért engedi meg, hogy a LudovikaAkadémiában és a honvéd-hadapródiskolákban ifjaink minden második vasárnap a Gotterhaltét legyenek kénytelenek énekelni, a minek következése azután az olyan állapot, mint legutóbb Pécsett történt, hogy a horvát ifjak egy része, a kik tőlük telhetőleg, tele torokkal énekelték a Gotterhaltét, a magyar nemzet himnuszának éneklését megtagadták, ugy hogy, daczára a derék iskolaparancsnok tapintatának, daczára a derék tanári kar bölcs eljárásának és tapintatának, ezeket az ifjakat fegyelemsértés miatt kénytelenek voltak az intézetből eltávolítani. Én már az 1902-ik évi indemnitási beszédem alkalmával letettem a t. ház asztalára feketesárga szegélylyel ellátva a »Gotterkalte« szövegét, a mely ezt a czimet viseli: »Österreichische Volkshymne«. Tehát nem a Habsburg-dinasztia himnusza, a mint azt a túloldalról szeretik feltüntetni, hanem az osztrák birodalomé, az osztrák népé, abban Kaiser-róí, Kaiserthum-ról és Gesammtmonarchie-ról van szó, de magyar királyról és magyar nemzetről nincs egy szó sem benne. 33