Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-482
254 ; i82. országos ülés 1904- augusztus 5-én, pénteken. parancsnoknak, az intézkedik, annak szelleme hatol be az egész corpsba. Kell, hogy a vezérkari tisztek magyarok legyenek legalább a paritás elve szerint, abban az arányban, mint a bogy tőlünk a súlyos vérbeli és anyagi áldozatot követelik a hadsereg részére. Kérdem a miniszter úrtól: honnan van az, hogy a dandárokhoz beosztott vezérkari tisztek nem magyarok? Hiszen ha nézzük a sematizmust, világosan látjuk, hogy egy pár magyar nevű vezérkari tiszt van ugyan a dandároknál, de magyar nagyon kevés. Arra volna szükségünk, hogy a vezérkari tiszt, a ki közvetlenül szolgálatot teljesít, teoretikusan a praxis mellett ugy szerepeljen ott, a hogy az helyes volna. Hiszen ehhez nemcsak jogunk van, de ez természetes is, mert a szellemi érintkezés okvetlenül szükséges, a mikor az anyasi erők expanzivitását kell kifejezésre juttatni. T. ház! Hiszem, hogy a t. miniszter ur, a ki tárczafoglalásakor igazán oly módon beszélt a képviselőházban, hogy alig kételkedhetünk magyar érzésében, ezeket a kérdéseket birálat tárgyává fogja tenni és törekedni fog arra, hogy ezekre vonatkozólag minket megnyugtasson. A hadsereg vezetőségéből kifolyólag a honvédség körét nekünk magyaroknak kellett volna olyképen kifejlesztenünk már régen, mint azt az 1867-es alap megengedi, sőt az 1867-es alap szerint kellett volna azt kifejlesztenünk. Tudjuk nagyon jól, hogy a honvédség ma nem ugy áll, mint a hogy arra hivatkozott Münnich Aurél t. képviselőtársam, hogy ugyanis a hadsereggel párhuzamba vonható egység. Dehogy egység. Kiegészítő része bizonyos dandároknak, corpsoknak, a melyek annak idején, ha komoly júllanatok következnek be, beosztatnak a közös hadseregbe ép ugy, mint a corps artillerie regiment, vagy a vöröskereszt, vagy akármilyen ambulanczia, ép oly kiegészítő része a hadseregnek. Pedig szükség volna és jogunk volna, hogy a honvédség igazán ugy érvényesüljön az államok hadseregével szemben, mint azt az 1867-es alap megkívánja. Nem akarok, t. ház, hosszasan hozzászólni e tárczához, (Helyeslés a jobboldalon.) majd lesz rá módom a részleteknél. Tudom, nagy örömmel veszi a t. túloldal, j>edig cseppet sem árt, hogy akkor, a mikor hasonló kérdésekről van sző, az ember a t. túloldal elé mindenkor és minden alkalommal a sivár valót állítsa, ugy a hogy van. Azok a kis alapítványi helyek ugyanis, a melyek nemzeti vívmányokként szerepelnek és a majdnem két esztendős küzdelem után kielégíteni kívánják a nemzetet, csak akkor bírnak értékkel, ha a hadvezetőséget és a vezérkart oly módon lesz képes a magyar képviselőház többsége, a törvényhozás átalakítani és átgyúrni, a mint a paritás elve szerint az bennünket jogosan megillet. Miután ezt lényegnek tartom, szakkérdésekbe ezúttal bocsátkozni nem kívánok, ezt már sok beszédben úgyis kifejtettem; a szóban forgó tárczát pedig nem szavazom meg. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra ki következik? Kovács Pál jegyző: Egry Béla! (Felkiáltások balfelöl: Öt perez szünetet leérünk! Halljiüc! Halljuk ! a jobboldalon.) Gabányi Miklós: Kérünk öt pereznyi szünetet ! Elnök : Kérem, ne méltóztassék Gabányi képviselő urnak az elnök jogkörébe avatkozni. Ez a házszabályok értelmében tisztán az elnököt megillető diskreczionális jog. Csak a szónok kérhet szünetet. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) Egry Béla: T. képviselőház. Mint boldogult Pichler Győző t. barátomnak utóda a véderőbizottságban, ha nem is azzal az ékesszólással, s talán tudással, mint ő, de ugyanazon kötelességérzettől áthatva emelek szót, előre is jelezve álláspontomat, hogy a t. honvédelmi miniszter ur által beterjesztett 1904. évi költségvetést a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, (Helyeslés a szíílsöbaloldalon.) Nem fogadom el egyrészt pártállásomnál fogva, mert annak a pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, a független és 48-as pártnak program mj a, a mint azt Bakonyi Samu t. barátom igen helyesen kifejtette, az önálló magyar hadsereg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De nem fogadom el azt azért sem, mert a költségvetést átlapozva, abban olyan tételeket találtam beillesztve, a melyek egy reális költségvetésben helyet nem foglalhatnak, a melyek beleillesztéséből arról győződtem meg, hogy a t. honvédelmi miniszter ur a költségvetésnek összeállításánál teljesen figyelmen kívül hagyta a magyar nemzet szomorú pénzügyi viszonyait és szegénységét. (Ugy van! bal felől.) Nem fogom, tételről-tételre menve, ezúttal kimutatni azt, hogy a költségvetésbe olyan tételek is vannak beleillesztve, a. melyeknek megfelelő állások máiévek óta nincsenek betöltve. Csak két tételt fogok kiragadni a t. ház engedelmével, két tételhez fogok általánosságban hozzászólni, bizonyítva, ezekkel azt, hogy a kormánynak azon sokat és minduntalan hangoztatott elve, a takarékosság elve, épen a honvédelmi költségvetési tárczánál teljesen figyelmen kivül hagyatot. Kezdem mindjárt a központi igazgatás kiadási tételeinek másodikánál, a hol személyi pótlék czimén 14.600 korona van felvéve a múlt 1903. évi 2000 koronával szemben, tehát 12.600 koronával több, mint a múlt évben, A személyi járandóságok részletezésének rovatánál, a 8-ik lapon a következő jogezimen lett ez a pótlék beillesztve: ^ Személyi pótlék egy volt honvédelmi miniszter részére 12.600 K.« A költségvetés indokolásából tudtam meg azután azt, hogy ezen évi 12,600 korona személyi pótléktöbblet Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter, jelenleg cs. és kir. tényleges^ szolgálatban álló tábornok részére kéretik. Én Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter urat ugy
