Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

íb&. országos ülés 190í is mint magyar embert, — hogy a t. honvédelmi miniszter urnak saját szavaival éljek, melyeket a pénzügyi bizottságban mondott — ugy is mint kiválóan képzett katonát, de mint volt honvédelmi minisztert is igen nagyra becsültem a múltban, és becsülöm a jelenben is. A legnagyobb tisztelettel viseltettem irányában a múltban és viseltetem a jelenben is. De nagyrabecsülésem és tiszteletem nem terjedhet odáig, hogy én Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter urnak három hónapi miniszteri működéseért 12.600 koronával engedjem megterhelni a magyar állampénztárt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur és a pénzügyi bizottság meg sem gondolta azt, hogy minő horribilis összeg ez a 12.600 korona, mert itt nem egy évre szóló 12.600 koronáról van szó, hanem egy évenkint visszatérő és fizetendő összegről, és ha számitásunk alapjául veszünk — a mint mindent reális számítás alapjául kell venni — legalább is tiz évi átlagot, akkor megterheljük az állampénztárt Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter három, illetőleg négy havi munkásságáért 126.000 koronával . . . Zboray Miklós: Kuroki sem kap többet! (Élénk derültség.) Egry Béla: ... a mely 126.000 korona, a mennyiben tiz éven belül — a mire kilátás van — altábornagygyá léptettetnék elő, pár ezer koronával kevesebb lesz ugyan, de a 100.000 koronát jóval felül fogja haladni akkor is. Ha figyelembe veszszük még azt, hogy Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter erejének teljében lévő, kitűnő egészségnek örvendő, kitűnő katonai képzettséggel biró egyén, a kinek kilátása lehet arra, hogy még legalább is 15—20 esztendeig fog szolgálni és kilátása van — mondom — arra is, hogy előmenetelben fog részesülni: akkor abszolúte semmivel sem látom indokoltnak azt, hogy Kolossváry Dezsőnek három hónapi miniszterségeért 12.600 koronával engedjem megterhelni a magyar állampéDztárt. Zboray Miklós: Tomasics is kap? Egry Béla: A t. honvédelmi miniszter ur, bár indokolásában törvényszakaszokra hivatkozik, érezte azt, hogy Kolossváry Dezsőnek személyi pótlék nem jár, mert maga is csupán méltányossági szempontból és indokból kéri annak megadását. Hát én méltányosságot gyakorolni hajlandó nem vagyok, nem vagyok különösen akkor, mikor az ország pénzéről van szó. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De hogy tisztában legyünk azzal a kérdéssel is, vájjon Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter urnak egyáltalában miniszteri nyugdij járt volna-e és ebből folyólag lehet-e igénye személyi pótlékra, fel fogom olvasni szó szerint a t. miniszter ur indokolását, a mely erre a tételre vonatkozik. Azt mondja az indokolás a központi igazgatásnál (olvassa): »Bzen czimnól 12.600 korona többszükséglet van felvéve; Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter augusztus 5-én, pénteken. 255 ugyanis ő császári és apostoli királyi Felségének 1903. november 3-ikán Wienben kelt legfelsőbb elhatározásával ezen állásától legkegyelmesebben felmentetvén, szolgálati rendeltetésének utólagos meghatározása mellett a cs. és kir. tábornokok szolgálati létszámába helyeztetett át, és mivel a katonai illetékszabályzat szerint a havidij a rendfokozathoz mért pénzbeli illetéket képez, nevezett mint tényleges állományú cs. és kir. vezérőrnagy az addigi évi 24.000 korona miniszteri fizetéssel szemben 1903. évi deczember hó 1-től kezdve a közös hadügyi tárczából csak évi 11,400 korona fizetéssel láttatott el, holott az esetben, ha miniszteri állásától történt felmentése után nyugdíjaztatását kérte volna, az 1885. évi XI. törvényczikk 6., 8., 13. és 25. §§-ai értelmében évi 16.000 korona miniszteri nyugdíjban részesült volna. Ezen körülmények következtében, továbbá tekintettel arra is, hogy a polgári államszolgálatban az 1893. évi IV. törvényczikk 10. §-a alapján azon elv érvényesül, hogy az állami tisztviselők fizetése, a fegyelmi büntetés esetét kivéve, le nem száilitható, valamint tekintettel az 1885. évi XI. törvényczikk 33. §-ának azon rendelkezésére, hogy ujabb állami alkalmazás esetén a nyugdij csak azon összeg erejéig szüntetendő be, a mennyivel az ujabb alkalmazással egybekötött javadalmazás a nyugdíjjal együtt nagyobb, mint beszámítható javadalmazás volt, a melynek alapján a nyugdíjazás történt, felette méltányos, hogy Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter folytatólagos tényleges katonai szolgálata alatt is megmaradjon az általa már élvezett évi 24.000 korona fizetésben, és később esetleges nyugdíjaztatása alkalmával se részesüljön azon évi 16.000 koronánál csekélyebb nyugdíjban, mely őt már jogosan megillette volna. Mindezen körülmények a minisztertanács által méltányoltatván, Kolossváry vezérőrnagy, volt honvédelmi miniszter részére 1903. évi deczember 1-től kezdve — tehát visszamenőleg — »a magyar állam kincstár terhére eső oly összegű személyi pótlék volna engedélyezendő, mely tényleges szolgálata alatt az illetékes ténylegességi és a korábbi évi 24.000 korona miniszteri fizetés közötti különbségnek megfelel stb.« Végül azután azt mondja (olvassa): » Midőn tehát a személyi pótlék felvételét kérem, hangsúlyozni kívánom, hogy ezen pótléknak a magyar államkincstár terhére leendő engedélyezését főleg azon körülmény teszi méltányossá, hogy Kolossváry Dezső, mint honvédelmi miniszter 16.000 korona nyugdíjra bírt igénynyel, mely összeg, ha ujabb tényleges szolgálatba nem lépett volna, teljes összegében a magyar államkincstárt terhelné.« Azt mondja tehát a t. honvédelmi miniszter ur indokolásában, hogyha Kolossváry volt honvédelmi miniszter állásától történt felmentése után nyugdíjba ment volna, 16.000 korona miniszteri nyugdíjban részesült volna. Erre azt mondom, t, honvédelmi miniszter ur, hogy ez