Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

482. országos ülés 1904 augusztus 5-én, pénteken. 253 olyan helyzetbe, mint Oroszország jutott, hogy mindenféle protekczió utján a hadseregben a megállapított időkoron túl szolgáló öreg tábornokokat a harcz előtt kellett elmozdítani és kellett odaállítani az oda importált ujabb fiatal tábornokokat? Azok a fiatal tábornokok azért lettek odahiva, mert az ott volt idősebb uraknál, a kik különben lehetnek jó atyái a hadseregnek, — sokkal akczióképesebbek. Az öreg fa sem képes annyi árnyékot nyújtani, az öreg tábornok sem képes oly agilis lenni. Ennek az lett a következménye és félő, hogy hasonló esetben nálunk is nem ép ugy lenne-e, hogy azok az uj tábornokok nem ismervén seregeiket, a tiszteket, és nem töltvén életük jó részét annál a seregnél, csupán a diszcziplina szigorú fegyverével nem tudják oly jól vezetni a csapatokat. Ennek következménye egyik blamázs a másik után lett. A mi történelmünkben ezeket a blamázsokat futásnak is mondhatjuk. A. hármas-szövetség kioktatott bennünket a katonai vezetőség életbevágó fontosságáról. Láttuk, hogy mit cselekedett Németország, e katonai nagyhatalmasság, a mely bámulatraméltó módon fejlesztette hadseregét és haditengerészetét. Mikor a német császár trónra jutott, fiatal korának energiájával első dolga volt, hogy megállapította azt a bizonyos kor-maximumot. a melynek elérésével a tábornok uraknak disponáló helyeiket el kellett hagyni és fiatalabb, akczióképesebb generácziónak átengedni. Tisztelettel kérdem a honvédelmi miniszter urat : van-e e tekintetben intézkedés a mi hadseregünkben? Tudomásom szerint alig. És nem hiszem, hogy a hadvezetőség erre vonatkozólag intézkedni óhajt, bár tudom, hogy sok olyan kiváló katona, mint a milyen a tisztelt honvédelmi miniszter ur is, belátja e kérdés fontosságát. Ha haditörténelmünket vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a hatalmat kezükben tartó parancsnok urak, tábornokok nagyon öreg emberek. Tudásukat nem akarom kétségbevonni. Elhiszem, hogy teoretikusan a hadi művészetnek legmagasabb fokán állanak, de az is bizonyos, hogy komoly pillanatban ezek az öreg urak a csatározásokat szivesebben néznék zsöllye-székekből, mint a barcztéren. Ha e tekintetben intézkednének, ennek folyománya az lenne, hogy a fiatalabb generáczió életerősebb és akczióképesebb tábornokai foglalnának helyet a hadseregben. A hadvezetőség fejlesztésére a mai magas harczászati szempontból már alig lehet más utat keresni, mint a vezérkart. A vezérkar az az iskola, az az akadémiája a katonatiszteknek, a honnan reméljük jövendőbeli vezéreinket. Vájjon hogy vagyunk itt képviselve speezialiter ? Igaz, hogy itt statisztikák lettek bemutatva; különféle megbeszélések alapján tudomásul vehettük volna azt, hogy perczentuális formában a magyarság a hadiiskolákban kellőképen képviselve lesz. De hiszen ez nem így van a tények szerint, a valóságban, Már a rendszer sem engedi meg ezt. Ez lehet egy szép mézes^ mázos igéret, de csak puszta igéret. Mert eddig a hadiiskolában, a mely képezte a vezérkari beosztást magában foglaló tisztikart, ugy volt a viszony, hogy abban a két évfolyamban, a mely kiképezte tisztjeinket, az első évfolyam ugy-e bizony állott egy A), egy B) és egy 0) osztályból? Ezek az osztályok pedig körülbelül 40—50 hallgatóval birtak. Ez a százötven hallgató, a kiknek helyére talán tízszer annyian aspiráltak volna és talán jogosan is, nagy arányban, megengedem, hogy nem igen magas származásúak, nem tábornokok gyermekei és különösen nem bécsi tábornokok közeli rokonsága, vagy talán herczegek, hanem olyan katonatisztek voltak, a kik tudásuk alapján nagyon méltán helyet foglalhattak volna a vezérkarban és jogosan követelhették volna ugy ők saját személyükben, valamint a hadvezetőség központja, hogy az ily tisztek a méltó helyet elfoglalják. De mennyi ezek között a magyar? Körülbelül tíz százaléka az összes hadseregben lévő tiszteknek, a kik végre nagy kínosan, igazán nehéz vizsgák után bejutottak a hadiiskolának az első évfolyamába és ezen összegnek tiz százaléka volt a közös hadseregben magyar. A honvédségből is bejutott körülbelül tiz honvédtiszt. Tehát, ha ezek a vezérkarra képesített hadiiskolás tisztek tényleg szerencsésen keresztül is jutottak az első évfolyamon, a második évfolyam után az ő beosztásuk ugy-e bizony az volt, hogy a mikor a dandárokhoz be lettek osztva, körülbelül 40—50 jutott a csapatokhoz terepszolgálatra? De minden évben változtak azok a dandárokhoz beosztott vezérkari tisztek, a kik a hadiiskolából kikerültek. Nagyon jól tudja a t. miniszter ur azt, hogy ezelőtt egypár évvel ujabb intézkedés történt, hogy most már ezek a hadiiskolát végzett tisztek nem egy évig lesznek beosztva a dandárokhoz, hanem kétéves szolgálatra lesznek beosztva, így tehát ma már a számarány nem az, a mi volt a hadiiskolát elvégzett 80 katonatiszt tekintetében, a kikből 10 — 12 magyar ember, és ezek között is sok csak magyar nevű ember, jutott a dandárokhoz. Ezek minden évben ujakkal lettek felcserélve, tehát a jövő esztendőben is ugyancsak körülbelül 80 katonatiszt került ki a hadiiskolából, de mert most már két évig van ugyanazon beosztásban, ennélfogva ez az arány az előbbinek a felére csökkent, tehát a százalékszámban sem áll a dolog ugy, hogy kellőleg képviselve lennénk, tehát sokkal kisebb perczentuális arányban jut érvényre a magyarság a vezérkarban. Már pedig ez annyira fontos kérdése, és annyira igazán életkérdése a magyarságnak ugy a közös hadseregben, mint a honvédségben, hogy erre vonatkozólag csakis méltó elégületlenségünket fejezhetjük ki innen az ellenzék részéről. Miért? Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a vezérkari tiszt, az a dandársegédtiszt, az tulajdonképen jobbkeze a magasabb