Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

iSá. országos ülés 190k augusztus 5-én, pénteken. 249 ják ápolni. Ezzel azonban szemben áll az, hogy a Ludovika Akadémiában, ha jól tudom, ma is legalább négy órán át hetenkint kötelező a német nyelvnek tanítása. Természetes, hogy olyan határozmányok után, a melyek szerint a magasabb tiszti fokozatokat betöltő jelöltektől a német nyelvnek teljes tudása megkívántatik, a német nyelvnek, mint a közös hadsereg szolgálati és vezényleti nyelvének, még a honvédségi tisztképző iskolákban is mind nagyobb tér engedtetik, a mit mi a magyar nemzet megerősödése és a honvédségnek, mint a magyar nemzeti haderőnek ' szempontjából, csak elitélhetünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De hát hogy az a dicséret, a melyben a honvédséget Münnich Aurél t. képviselőtársam részesítette, hogy t. i. kiállja a világ bármely hadseregével a versenyt, nem felelhet meg teljes mértékben a mi kívánságainknak, azt az az egyszerű negativ tény illusztrálja, t. ház, hogy minden sürgetésünk daczára a közös hadügyi kormányzat és a még magasabb irányadó helyeken mereven elzárkóznak az elől, hogy a nemzetinek mondott haderő tüzérségi vagy műszaki csapatokkal láttassák el. Azt állítják ezen követelésekkel szemben, hogy az elvi akadályokba nem ütközik, hanem az tisztán pénz kérdése. Hát, t. képviselőház, a mikor a nemzet elé "olyan követelésekkel lép a hadügyi kormányzat, mint azt majd az 1905. költségvetés tárgyalása alkalmával fogjuk elkerülhetetlenül látni, akkor ezzel a nemzeti követeléssel szemben a honvédségnek katonai szempontból való kiépítése és fejlesztése tekintetében a pénzkérdésre hivatkozni, nem méltó dolog, s mi azt a magunk részéről el nem fogadhatjuk és helyeselni nem fogjuk soha. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, nemcsak a tüzérségi és műszaki csapatokkal való ellátás elől zárkózik el a közös hadügyi kormányzat. Egy másik kategóriát is kizár a honvédség szervezetéből. így pl. a méneskari legénységnek és tisztikarnak a honvédséghez való áthelyezése, azt hiszem, hogy kikerülhetetlen követelménye volna nemcsak a mi álláspontunknak, hanem a honvédség fejlesztése helyes felfogásának, az ezen ügygyei kapcsolatos egyéb tisztán magyar állami érdé-' kéknek is. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az 1902 ik évről szóló jelentésében a honvédelmi miniszter urnak van egy passzusa, a mely igy hangzik (olvassa): »A császári és királyi közös hadügyminiszterrel létrejött megállapodás folytán a magyar királyi lótenyésztő intézetekhez, beleértve a zágrábi méntelepet is, tartozó méneskari tisztikar állományába ezentúl oly önként jelentkező honvéd lovas tisztek is áthelyezhetők, a kik a honvédségi szolgálati kötelezettségüknek is már eleget tettek.« Tehát megfordítva, kiterjesztik a nagy kedvezményt a honvéd tisztikarra, hogy ők átmehetnek a közös hadseregbeli méneskarhoz, holott KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVIII- KÖTET. az volna a helyes és azt követelhetjük egész joggal, hogy a legénység és a tisztikar tisztán a honvédség állományából egészíttessék ki. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.)Nem is ütközik ez elvi szempontokba, t. ház. A t. honvédelmi miniszter ur elődje, báró Fejérváry, valamint Szende Béla még 1882-ben ezt egyenesen megígérte. De mit mutat a tüzérség és műszaki csapatokkal való kiegészítés kérdésének elintézése is? Azt mutatja, hogy az a fejedelmi jelszó, a melylyel bennünket ő Felsége meg akar nyugtatni, hogy bizalma van neki a magyar nemzet ősi erényében, fájdalom, csak üres jelmondat marad, mert a katonai szempontból való bizalmatlankodásra kétségtelenebb bizonyítékot nem kell a t. honvédeli miniszter ur elé állítanom, mint ezen mulasztásokat és a honvédségnek ezen erőktől való következetes megfosztását. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Áttérek most már, t. ház, a véderőpolitikának egy másik sarkalatos részletére és ez a kétéves szolgálatnak a kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Maga a kétéves szolgálat kérdése nem uj ebben a parlamentben, ezt legelőbb a katonai viták során az én pártom vetette fel és az adott be az 1889. évi véderővita alkalmával e tárgyban határozati javaslatot. A lefolyt küzdelmek során magáévá tette ezt az eszmét a véderőbizottságban báró Fejérváry Géza volt honvédelmi miniszter ur, a pénzügyi bizottság is felvette jelentésébe, a véderő-bizottságnak az ezen költségvetési javaslatot tárgyaló ülésén pedig épen csekélységemnek ez iránti felszólalására jelentette ki a t. honvédelmi miniszter ur, hogy a véderőjavaslatnak a szolgálati idő tekintetében főelve a két éves katonai szolgálatra való áttérés. Ezt a kijelentést megnyugvással fogadtak, de ezzel szemben a legutóbbi időben minduntalan feltámadt az a híresztelés, hogy hosszas tárgyalások után a hadügyi kormányzat egyelőre elejtette a kétéves szolgálat behozatalát, a mit azért hozok fel, hogy a t. miniszter urnak módjában legyen e tekintetben minden kétséget eloszlató nyilatkozatot tenni. A kétéves katonai szolgálattal szemben katonai ellenvetés alig tehető, hacsak nem azon u. n. szakemberek részéről, a kik a katonai politikának minden bölcseségét a czopfnak minél hosszabbra növesztésében és a teljesen megcsontosodott maradi merevségben találják. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Németországban kiváló katonai szakemberek nyugtatták meg a szakköröket, — csak Boguslawski tábornokra hivatkozom, — hogy katonai tekintetben semmiféle hátrány nem származik a szolgálati idő megrövidítéséből. Nálunk pedig méltán feldicsért honvédségünk kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a kétéves szolgálati idő mellett is a kiképzés a katonai színvonal elérését teljesen biztosító mértékben lehetséges. De mikor a gazda32