Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-482
250 í82. országos ülés 190í augusztus 5-én, pénteken. sági erőknek minduntalan kizsákmányolását látjuk a katonai politika által, kétségtelen, hogy annyit legalább megkövetelhetünk, hogy a terhek elosztására minden módot megkapjunk és a legsúlyosabb állampolgári kötelességet teljesítő polgároknak megadjuk a lehetőséget, hogy minél előbb véget érhessen az a súlyos áldozatuk, a melylyel ők legféltettebb, legdrágább kincsüket, az egyéni szabadságot adják oda, a melyet biztosítani volna tulajdonképen az állam rendeltetése. Angliát pl. épen az egyéni szabadság szenvedélyes szerelme akadályozza meg abban, hogy igen szomorú tapasztalatok daczára sem helyezkedik az általános védkötelezettség alapjára. Tehát a gazdasági szempont indokolja, a katonai szempont nem ellenzi a kétéves szolgálatra való áttérést, a mely sokkal inkább megegyezik az általános védkötelezettségnek azon eszméjével, hogy a katonában nem szabad az állampolgárt elnyomni és inkább meg kell rövidíteni azt az időt, a melyben az egyéni szabadság, az állampolgár jogainak teljes mértéke korlátozást szenved. Ez következik a néphadsereg eszméjéből, a mi a közös hadügyminiszter urnak kedvencz kifejezése. Hanem igenis mi ezen a párton azt tartjuk, hogy a szolgálati időt még nagyobb mértékben is meg lehetne rövidíteni, ha gondoskodás történnék arról, hogy a nép katonailag is neveltessék, még a katonaköteles kornak elérése előtt. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Ebben a tekintetben azonban, sajnos, vajmi kevés jelenséggel találkozunk a kormány törekvésében. Egyetlenegy dolgot látok én, azt a kísérletet, a mely, ugy tudom, a zilahi államilag segélyezett evangélikus református felekezeti gimnázium keretében folyik, tudniillik a középiskolai növendékeknek a ezéllövésben való oktatását. Nagyon érdekelne minket, hogyha ezen kísérletek eredménye tekintetében a t, honvédelmi miniszter úrtól megfelelő tájékozást kaphatnánk és nyilatkozatot arra nézve is, hogy ha, a mint én nem kételkedem, megfelelő kezelés mellett ezek a kísérletek beválnak, nem foglalkozik-e azzal az eszmével, hogy azokat megismételje más intézetekben is és minélelőbb, és minél nagyobb mértékben általánosítsa. Homály fedi, mint mondottam, a t. kormány katonai politikáját annak legsarkalatosabb kérdéseit illetőleg. Ez a homály ott lebeg a t. kormánynak azon további követelésünkkel szemben elfoglalt álláspontja felett is, a mely szintén minden lehető alkalommal sürgette annak az ázsiai, minden helyes jogrenddel, de a magyar állam szuverenitásával elsősorban ellenkező állapotnak orvoslását, a mely a katonai igazságszolgáltatás terén grasszál. Mi sürgettük ezt és itt helyreigazítással is kell élnem; mert bizonyos téves és egyoldalú irányban látom fejlődni ezt a kérdést, a mennyiben egyáltalában fejlődik. Nevezetesen el kell oszlatnom azt a félreértést, a mely szerint mindig tisztán csak a katonai büntető perrendtartásról történik megemlékezés. Mi az anyagi büntetőtörvénykönyvnek revízióját is sürgetjük szüntelen (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és érthetetlen előttem az, hogy miért zárkózik el ez elől a t. kormány. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Kijelentettem itt a házban, hogy foglalkozom azzal is! Bakonyi Samu: Legalább egyetlenegy érdemleges nyilatkozatát sem hallottuk, hogy az anyagi büntetőtörvénykönyv reformja is valami előrehaladottabb stádiumban volna. Á t. kormánynak 1902. évi jelentésében a katonai alaki büntetőjog reformjára vonatkozólag egy féligmeddig megnyugtató passzus van, nevezetesen az, hogy (olvassa): »A katonai büntető eljárás évek óta sürgetett reformjának megvalósítása felé jelentékeny lépés történt az 1902. évben. Ebben az évben készült el ugyanis a cs. és kir. közös hadügyminisztériumban, a magyar kir. és az osztrák cs. kir. honvédelmi miniszterek szakreferenseinek közreműködésével a modern jogelvek és katonai érdekek egyforma méltatása mellett a katonai bűnvádi eljárási törvényjavaslatnak tervezete, mely tervezet az összes mértékadó katonai tényezők, s köztük a cs. és kir. hadügy-, a m. kir. és az osztrák cs. kir. honvédelmi miniszterek hozzájárálását elnyervén, mint ilyen a közös hadügyminiszter által 1902. évi Julius hó 15-én további eljárás végett az ő Felsége uralkodása alatt álló mindkét állam kormányának, illetőleg miniszterelnökének terjedelmes indokolással együtt megküldetett. A további eljárásra nézve minden felesleges késedelem elkerülése, illetőleg a netán fenforgó nézeteltéréseknek szóbeli utón való kiegyenlítése végett abban történvén megállapodás, hogy a tervezet anyaga a közös hadügyminiszter, a két igazságügyminiszter és a két honvédelmi miniszter kiküldötteiből álló vegyes bizottságban tárgyaltassék le: a tervezet az illető igazságügyminiszteriumokban késedelem nélkül tanulmány tárgyává tétetett. Ennek befejeztével a kérdéses közös bizottság munkájának megkönnyítése czéljából ugy Bécsben a közös hadügyi, valamint az osztrák igazságügyi és osztrák honvédelmi miniszter urak kiküldöttei közt, mint Budapesten a közös hadügyi, valamint a magyar igazságügyi és a magyar honvédelmi miniszter kiküldöttei között 1902 deczember havában előzetes megbeszélések történtek, a közös bizottság összeülése pedig 1903 február havára tüzetett ki.« Ebből méltóztatnak látni, hogy miféle retortákon, hányféle fórum tárgyalásain viszi keresztül a t. kormány ezt a kérdést. Én pártom álláspontjából köteles vagyok legelőször azt a kijelentést tenni, hogy a magyar állam szuverenitásának durva megsértését látom abban, hogy ezen államfelség egyik legfontosabb alkotó elemét képező igazságügyet függővé lehessen tenni a közös hadügyminiszter vagy bármely közös
