Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

248 Í82. országos ülés 190í augusztus 5-én, pénteken. a horvátoknak és hogy kikapartuk — a mi ennél még sokkal súlyosabb megítélés alá esik — a gesztenyét azon tényezők számára, odaát Ausztriában, a kik velünk szemben mindig ellenséges állást foglaltak el, mert a katonai nevelés reformjának eredményeit épen ugy fogják élvezni az osztrák nemzetiségek, mint az önálló magyar államot alkotó ezer esztendős magyar nemzet. (Igaz! Víjy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek bizonyításába én itt nem bocsátkozom, lesz alkalmam a törvényjavaslat tárgyalásakor ezen állításokat kézzelfoghatólag illusztrálni, itt csak azt akarom még megemlíteni, hogy azt, mikép nem a magyar államiságnak győzelme a nevelés ezen reformja, — ha ugyan magának a nevelésnek reformjáról lehet beszélői, a mit én nagyon kétségbe vonok, a a mit legalább eddig semmiféle jelenséggel igazolva nem látok — bogy nem a magyar államiság győzelme ez a reform, mutatja annak a hadügyi kormányzat részéről való egész kezelése. A hadügyi kormány nem is a magyar államiság elengedhetetlen követelményeinek kiegészítésével indokolja az ehhez való hozzájárulást, tisztán katonai czélszerűségi szempontokat hoz fel annak indokolására, a mint ez egész előterjesztéséből kiviláglik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez igy van, akkor nem szabad mellőznöm a ma létező állapotoknak azt a bírálatát, a mely kétségbevonhatatlanul igazolja, hogy a magyar nyelv micsoda inferioris elbánásban részesül a hadsereg kebelében. Nemcsak vezényleti és szolgálati nyelv a német, a germanizáczió ott pusztít a magyar csapatok tisztikarának társadalmi életében is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Számos apró, kisebb-nagyobb fontosságú jelenség bizonyítja ezt. Ha. egészen jelentéktelen tünetekből lehet megállapítani a társasérintkezés módját, ugyan kérdem: nem igaz-e az, hogy a közös hadsereg magyar tisztjei is német névjegyeket nyomatnak ? Ki látott valaha köiös hadseregbeli tisztnél általánosan használt magyar névjegyet? A közös hadsereg magyar csapatainál a tisztikar mulatságaira mindig németnyelvű meghívókat adnak ki és igazán nagy elismeréssel, közeledés jeleként kell üdvözölnünk, hogy itt-ott szórványosan látjuk, hogy magyarul is hasábosán kinyomatják ezeket a meghívókat. A tisztikarnak egyesületeiben, kaszinóiban a tudományos műveltség német nyelven terjesztetik, felolvasások, viták német nyelven történnek, az étkezőkben kötelező a Dienstsprachenak használata. Tehát a magánéletben, a mihez igazán semmi köze sincsen a hadügyi kormányzatnak, szintén kötelezővé teszik a német nyelvnek kizárólagosságát. Oiay Lajos: A honvédek is csak akkor mehetnek előre, ha németül tudnak. Bakonyi Samu: De még a leányokat, a nőket is germanizálni igyekeznek. Erre nézve látjuk a hadügyi költségvetésben a hernalsi és a soproni katonai leánynevelő-intézetnek budgetjét. Nagyon kíváncsi volnék ezen katonatiszti leánynevelő-intézetek tantervére vagy értesítőjére, hogy megítélhessük: mennyire nincs igazságom, mikor azt állítom, hogy ezen az utón is csak a germanizáczióra törekszik a hadügyminiszter. Ugron Gábor: A legdühösebb német guvernantokat ott nevelik! Bakonyi Samu: Azt lehetne mondani, hogy ez a honvédséget nem érinti, most nem is a közös hadsereg tiszti karáról kellene beszólni, hanem a honvédség tiszti karáról. Készséggel elismerem, — eszembe sem jut állítani az ellenkezőjét — hogy a magyar honvédség tisztikara át van hatva minden tagjában hazafias érzelmektől. Azonban megczáfolhatja-e a t. honvédelmi miniszter ur azt a vádat, hogy a honvédségnél sem lehet törzstiszt senki, a ki a német nyelvet teljesen el nem sajátítja? (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ma már a századosoktól is megkövetelik, hogy a német nyelvet teljes mértékben bírják. Pedig hogy a magyar szolgálati és vezényleti nyelv mennyire nem vált hátrányára a magyar honvédség katonai nívója elérésének, azt pl. Münnich Aurél t. képviselőtársammal bizonyítom . . . Ugron Gábor: Pedig nehéz objektum. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Bakonyi Samu: ... a ki 1897-ben, gondolom, mikor a most tárgyalásra kitűzött törvényjavaslatot megelőző alapítványi javaslatot tárgyalta a ház, igy nyilatkozott az előadói székből (olvassa): »Honvédségünk fokról-fokra oly magasra emelkedett, hogy ma büszkén vallhatjuk oly hadseregnek, mely a versenyt kiállja. Európa bármely hadseregével«. Ugron Gábor: Ha azoknak sincs ágyujok meg vezérkaruk! Bakonyi Samu: Hogy a hadsereg igen nevezetes attribútumai mennyire hiányzanak a honvédség szervezetében, arra majd később fogok rátérni. Ezt a dicséretet, a melyet különben, eltekintve azon attribútumoknak hiányától, hajlandó vagyok magamévá tenni katonai szempontból, csak azért hoztam fel, hogy ime, ha a fegyveres erőnek, a véderőnek azon kategóriáját, a melyben a magyar vezényleti és szolgálati nyelv törvénynyel van megállapítva, az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-ának divatos és csak visszaélés és a nemzetnek túlságos türelme folytán lehetségessé vált magyarázata ellenére, csak azért hoztam fel, hadd lássa mindenki, hogy a véderő szervezetének ezen kategóriáját a katonai kiképzés tekintetében mennyire nem vitiálta és nem szállította le a magyar vezényleti és szolgálati nyelvnek behozatala. De hát azt mondják vagy azt mondhatják, hogy ezentúl a magyar nyelvet majd a közös hadsereg iskoláiban is nagyobb mértékben fog-