Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-481

Í81. országos ütés 190Í augusztus i-én, csütörtökön. i23i Lengyel Zoltán: Igen,, hogy jó legyen a statisztika január 1-ére. És mikor az ügyvéd nem enged és azt mondja: én érdemben akarok tárgyalni, nem hagyom az ügyet szünetelni, nem kötök egyezséget, akkor kéri a biró: Édes barátom, hadd szünetelni a dolgot, majd január első napjaiban vedd fel újra, hogy az idei statisztikám jó legyen. A miniszter urnak tehát soha sincsen restáncziája, de a bíróságnál mégis csak restáncziában maradnak az érdembeli ügyek, mert a szünetelő dolgok az elintézett ügyek közt vannak, pedig nem oda valók. Ha mindazok a dolgok igazak volnának, a miket statisztikában a t. miniszter ur kedveért összeállítanak, akkor jó volna. De hát érdeke az igazságszolgáltatásnak, hogy jó statisztika legyen ? Nem! Az az érdeke, hogy jó bíráskodás legyen, és nem a mennyiség kérdésén fordul meg a dolog, hanem a minőség a fontos. Minél jobban sietteti a miniszter ur a dolgot, annál jobb lesz a statisztika, de annál rosszabb az igazságszolgáltatás. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a gyors igazságszolgáltatás érdeke az embereknek, épugy, mint a gyors vasúti közlekedés, de csak ha kalamitások nélkül éri el. Mert ha ugy siet a vonat Bécsbe, hogy minden alkalommai az utasok nyakukat szegik, és a biró ugy hoz ítéletet, hogy nem szolgáltat igazságot, akkor inkább ne siessen, mert a sietésnek csak akkor van helye, ha megvannak az előfeltételek. Ha a biró megfelelően itél, ha a segédszemélyzet rendben van, nem kell a sietséget tovább erőltetni és folyton jó statisztikát követelni, mert a jó statisztika keveset ér, ha az igazságügy kárával jár. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Molnár Jenő: És elfoglalja a birót is! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Nagyon keveset! Nessi Pál: Minden hónap elején egyebet sem tesz! (Zaj. Elnök csenget.) Tapasztalatból beszélek! Lengye! Zoltán: Ha a t. miniszter ur egy nagyon bizalmas emberét megbízná, hogy nézze végig a dolgot a magyarországi bíróságoknál, meglátja majd, hogy mindenki igazat ad nekem, mert én nem az Írásból beszélek, hanem abból, a mit saját szememmel látok. Az írást összeállítják a miniszter ur számára, én pedig tapasztaltam ezt a dolgot és annak hiszek, a mit látok, nem annak, a mit olvasok. Erre a statisztikázásra azt mondhatom, hogy oly nagymértékű formalizmus uralkodik a jogszolgáltatásban, a mi a statisztikakészités kedvéért történik, hogy ez az igazságszolgáltatásnak kárára van. A blankettarendszer, a paragrafusnak gyorsan való ráhuzása az ügyre, a gondolkozásnélküli ítélethozatal, a bizonyítékoktól való elütése az embereknek, meg nem hallgatása a feleknek és ennek folytán igen, igen sok baj mind a formalizmusból származik, a, mely formalizmus a statisztika kedvéért van. Én igenis azt mondom, hogy a jó igazságszolgáltatásnak mértéke a gyorsaság, de csak akkor, ha az a jogszolgáltatásnak kárával nem történik. Most már túl vagyunk azon a mértéken, a hol az ügyeket siettetni kell, hanem ott tartunk, hogy jobban kell ellenőrizni a bírákat; inkább ne csináljanak statisztikát, de hozzanak jó Ítéleteket. Itt van t. miniszter ur egy képtelen dolog, — nem is tudom micsoda szóval mondjam, talán Eötvös t. képviselőtársam megmondhatná a kellő kifejezést, de tőlem rossz néven venné a miniszter ur — a tömeges napok intézménye. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom kitől származik ez az intézkedés, ki tanácsolta ezt. Nessi Pál: Őrültség! Lengyel Zoltán: Tudok esetet, a mikor 270 ügyben lettek a felek ugyanegy biróhoz, ugyanegy órára, ugyanegy terembe megidézve. . . Nessi Pál: 70 a rendes! Lengyel Zoltán: ... olyan terembe, a hova 35 embernél több be nem férhet. És mi történik? Az, hogy, a mint ki vannak akasztva a blanketták annak a bíróságnak lépcsőházában, egész sárkányt csinálnak, mert egyiket a másikhoz fűzik hozzá, hogy egy bírónak összes idézései egymás alá essenek. Az első emelettől le a földszintig mind össze vannak ragasztva, hogy a birónak a 270 idézése mind együtt legyen. Ki olvashatja el a felül levőket és ki nézheti meg az egész lisztát? Most megidéznek 270 felet. Egy ügyvéd nagyon jól van ezzel a dologgal, mert ő összes dolgait egy nap alatt végzi. Rábízza a dolgot egy egész bajusztalan fiatal ügyvédjelöltre és az megkeres neki azon a napon esetleg 5—6000 koronát. (Zaj.) Méltóztassék, t. miniszter ur, a VI. kerületi járásbíróságnál megnézni, nemrégiben Gráf biró előtt — most már elhelyezték — a Max Herczig-féle ügyekben egy nap alatt annak a bajusztalan gyereknek hány ezer korona perköltséget állapított meg egy ilyen tömeges napon az a bíró. Meg méltóztatik abból látni, hogy nem mosolyogni való ez, mert ez tiszta dolog. Megidéztek 270 felet, a biróhoz beidézett emberekkel a helyiségek tele voltak, tele volt a lépcsőház is, tele volt az utcza is. Most felhívják az embereket. Hogyan jelentkezzenek az illetők, mikor a kikiáltó odáig sem tud eljutni, hogy meghallják a hangját? Nem tudják ezt az ügyet sehogy sem lebonyolítani. Jön egy csomó makacsság, tömérdek igazolás, rettenetes verekedés, pofozkodások, botozások néha, az emberek összevesznek, pedig erre semmi szükség a világon nincs. A t. miniszter urat épen ebben a Max Herczig-féle országos szédelgési ügyben meginterpellältam, a mikor elmondottam volt, hogy mi történik. Nem tudom, hogy hány száz ügy volt naponkint kitűzve, de a biró azt csinálja, hogy azt mondja: nekem ma tömeges napom van.