Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-481

232 Í8l. országos ülés Í9Ük augusztus í-én, csütörtökön. Nem nézi azt, hogy 12—15 fél van ott vidékről, egyszerűen elhalasztja a tárgyalásokat szeptember 15-éig. Hiába mondják az illetők, hogy nekik 10 vagy 20 forint napiköltségük volt, ő neki az mindegy, kijelenti, hogy érdemben nem tárgyal, hanem a ki érdemben óhajt tárgyalni, annak a tárgyalását elhalasztja szeptemberre. Csakhogy másodszor nem igen jön fel a vidékről senki, s ily módon az az országos igazságtalanság megtorlatlanul marad, beszedik a pénzeket ilyen hibás rendszer mellett. Miért nem méltóztatik ezt magára a birőra bizni, hogy mikorra tűzze ki a tárgyalásokat ? Sokkal helyesebb volna, ha 5—6 tárgyalást tartana egy nap és utána ismét néhány tárgyalást, mert igy rakásra dolgoznak a budapesti ügyvédek is, blankettarendszer mellett, óriási mennyiségű kereseteket adnak be egyszerre, ezeket azután egy napra tűzi ki az illető biró, s olyan torlódás keletkezik, hogy a helyes igazságszolgáltatás teljesen ki van zárva. Méltóztassék az illető intézkedést feltétlenül és minél rövidebb idő alatt megváltoztatni. A minisztérium központjából ezt megállapítani nem lehet; egyik bírónak igy jobb, a másiknak amúgy jobb, de nem kell annak a bírónak megkötni a kezét, mert akkor ki fog tűzni tömeges napokat, a mikor lesz neki 30 ügye, de nem, a mikor 300, mert ez csak sok embernek okoz sok költséget, a helyes bíráskodás pedig teljesen ki van zárva Vagy méltóztassék minden bírónak egy esküdtszéki termet rendelkezésre bocsátani, a hol 400 — 500 ember elfér, mert ha nincs olyan helyisége, a hova 270 — 280 ügyben a feleket megidézheti, ezekre nézve mind csak baj és költség származik, mert hiszen tudjuk, hogy a meg nem jelenés még jogi következményekkel Í3 jár. Nessi Páf: Az ügyvédek is órákig ácsorognak ott! Le sem ülhetnek! Hallatlan állapotok vannak a bíróságoknál! Lengyel Zoltán: Most még a budapesti járásbíróságok egyesítésének kérdésére vagyok bátor a t. miniszter ur figyelmét felhívni. Az egész jogászközönség, az ügyvédi kar is választ vár e tekintetben a t. miniszter úrtól. Ez egyszer a bíróság szempontjából nézem a kérdést. Ma ugy áll a dolog, hogy mivel 6, 8, 9 különböző helyen fekvő járásbíróságunk van, ezek az ügyek elintézésénél folytonosan megkeresésekkel dolgoznak. Rengeteg felesleges munkát meg lehetne takarítani az egyesítés által, mert a bíróságok kebelében az iratok innen oda könynyen átküldhetők volnának, de ép igy a különböző végzések meghozatalánál, a tanúkihallgatásoknál, kézbesítéseknél igen sok időt takaríthatnak meg ugy a fogalmazó személyzetnél, mint a kezelő személyzetnél; legalább 8, 10, 15 százalékkal apadna a munka. Ez helyiség, pénz és személyzet kérdése, de a megoldása nagy mértékben előmozdítaná jogszolgáltatásunk gyorsaságát és a lajstromrendszer folytán az irattári kezelés sem ütköznék nehézségbe. Azt hiszem Bécsben igy van, vagy talán Berlinben, nem tudom biztosan. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Német dolog, de jő! Lengyel Zoltán: Ez tehát tökéletesen helyes volna. De hogy áll a dolog ügyvédi szempontból? Az ügyvédek szempontjából feltétlenül előnyös az, hogy az ügyvéd ugyanannál a járásbiróságnál személyesen végezheti el ügyeit, s nem kénytelen ezeket sokszor tanulatlan segédjére bizni. De nézzük a felek szempontjából a dolgot. A helyzet legtöbbször nem ugy van, hogy egy-egy járásbíróságnál az illető városrészben lakó felek perlekednek egymással, mert, a mint tudjuk, a budapesti perek legnagyobb része kereskedelmi, a czégek pedig nem ahhoz a bírósághoz mennek, a hol pl. könyveiket vezetik, hanem oda, a hol nekik legjobban tetsző biró akad, a ki után valóságos futkározás folyik. A lajstromrendszer szerint előre tudják, hogy a per kihez kerül és ha nem tetszik neki a biró, mert az pl. szédelgéseiket nem tűri — nem akarok ugyan senkit sein meggyanúsítani — egy másik biróhoz tétetik át a dolgot. Ha azonban egyesitik a járásbíróságokat, akkor ilyesmi ki lesz zárva. Összefügg ezzel a vidéki járásbíróságok szaporításának kérdése is, mert a míg a budapesti embernek az a jó, hogy az összes ügyeket egy helyen intézze el, a vidéken az czélszerű, hogy az illető lakóhelyéhez közelebb essék a biróság, vagyis hogy ott a járásbíróságok szétválasztassanak. A t. miniszter urnái már több izben megsürgettem a krasznai járásbíróság kérdését, a mire ő mindig azt válaszolta, hogy egy pár járásbíróságot meg kellene szüntetni vagy pedig törvényhozási intézkedéssel kellene segiteni, ha ujakat akarna felállítani. Itt a kérdés megoldása : egyesítse a budapesti járásbíróságokat, a megszűntek helyébe pedig állítson vidékieket, hogy a szegény vidéki ember ne legyen kénytelen sokszor napokat utazni a járásbíróság székhelyéig. Néhány szóval vissza kell térnem a krasznai járásbíróságra. Ez a járás ki van kerekítve: 38 községe van 30.000 lakossal. Már az 1885. évi III. t.-czikk indokolásában kimondja, hogy előnyös volna ott járásbíróság felállítása, de mivel ez a község és járása a zilahi választókerülettel van összekapcsolva és e kerület képviselője mindig inkább a zilahi érdekeket képviselte, 18 esztendő óta a krasznai járásbíróság kérdése abban maradt. A kinek a krasznai járásból a járásbíróságnál akad dolga, az ma kénytelen három napot elvesztegetni, esetleg egy negyed óráig tartó tárgyalás miatt; egy nap a míg odamennek, egy nap, a mig ott vannak, s a harmadik nap, a mig visszajönnek, holott ennek a járásnak lakossági viszonyai fontossága és a szilágy-somlyói járásbíróságnak nagy terjedelme is indokolja ezen járásbíróság felálli-