Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-481

230 48/. országos ülés Í90k augusztus 4-én, csütörtökön. arra, hogy megjavuljon; ha pedig valaki egyáltalában hasznavehetetlen, vagy nyugdíjazni, vagy meneszteni kell az illetőt, a mire az igazságszolgáltatásnak, a birói függetlenség daczára is, mindig van módja. De különben ez nem mérvadó a nyugdíjazások tekintetében, csak az előléptetés tekintetében; pedig hogy az ember nyilvánosan rossz, vagy titokban rossz, az mindegy neki, mert ugy sem megy előbbre. Azt mondja t. miniszter ur, hogy protekczió nem érvényesül a birói kinevezéseknél. Az én tudomásom szerint — és ezt nagy érdeméül tudom be a miniszter urnak — miniszteri protekczió csakugyan nincs, a miniszter urat a protekczió nem vezeti félre. De félrevezeti a minisztériumban intézkedőket és különösen — a mire súlyt helyezek és a mit a t. miniszter urnak már egy alkalommal meg is emiitettem — a táblai elnököket. A táblai elnökök protekcziója az, a mely uralkodik. A t. miniszter urnái nem uralkodik protekczió, hanem a mit megtett Szilágyi Dezső a személyzetnél, megtette azt a protekcziónál a t. miniszter ur becsületessége, t. i. deczentralizálta a protekcziót a táblai elnökökre, a kik valóságos tartományfőnökök Magyarországon, korlátlan hatalommal rendelkeznek és a kiknek az inforinácziója a miniszter ur előtt szent. S a t. miniszter ur azt gondolja, hogy nincs protekczió, mert kívülről jövő, pl. képviselői vagy más protekczió nem érvényesül ; pedig van protekczió, még pedig ép a legnagyobb mérvű, a táblai elnökök részéről. Tudok esetet, mikor olyan embert, a kit a t. miniszter ur sohasem nevezett volna ki, a táblai elnök véleményére kinevezett, pedig nem a biró volt jó, hanem a felesége volt igen szép. (Derültség.) Azután nem szükséges és nem szabad egyedül csak a birói karnak a dolgát venni, a mikor a bíróság jóságát, a jogszolgáltatás, ügykezelés helyességét bíráljuk meg, hanem a segédszemélyzetet is tekintetbe kell venni. Azt hiszem, a t. miniszter ur megtesz mindent arra nézve, hogy a segédszemélyzet megfelelő legyen, de biz Isten mondom, nagyon sok baj van itt, különösen Budapesten. Mert a segédszemélyzet azért, mert még ma sem tud megélni a maga fizetéséből és mert gyenge alkalmazottak vannak, nagyon sok felé dolgozik. Az egyik irányban rosszul dolgozik, keveset dolgozik, a másik irányban pedig, mert a fizetése rossz, idegen kuncsaftoknak dolgozik. Nem a t. miniszter urnak dolgozik, hanem annak az ügyvédnek vagy másnak, mindenkinek, a ki Őt külön honorálja, Dolgozik ott a biróság helyiségeiben is, de még azonkívül is. Mert ő megkapja azt, a csekély fizetést, akár dolgozik érte, akár nem, ha kevesebbet dolgozik is, de abból nem tud megélni, s ennélfogva azon igyekszik, hogy mellékkeresetet biztosítson magának. És sok esetben helyesen jár el az a biró, a törvény is jó és az igazság még sincs meg, a segédszemélyzet hibái, s egyéb minden tévedések és bajok miatt, a melyeket elkerülni ilyenformán nem lehet. Összefügg ez a kézbesítések dolgával. A sommás eljárásnak illető szakaszát méltóztassék megváltoztatni — nem tudom, az uj eljárásban hogyan lesz — ós méltóztassék feltétlenül imperative rendelkezni és szankczióval ellátni, hogy a kézbesítésnek mennyi idő alatt kell feltétlenül megtörténni és mi annak a szankcziója. Ma ki van mondva, hogy 8 nap alatt a kézbesitósnek meg kell történni. De ha — mint a hogy háromszáz esetet is tudok — egy ügyvéd összejátszik talán a biróval, talán a jegyzővel, talán a kézbesítővel, talán a budapesti leíróval, egyszóval: nem tudom kivel és hogyan, de megtörténik, hogy a biró a statisztika kedveért, hogy jó eredményt mutasson a miniszter ur statisztikája, rövid terminust tűz ki, a kézbesítésnél azonban valaki megken valakit és akkor a budapesti birőságnál tartandó tárgyalásra szóló kézbesítést a marosvásárhelyi embernél a tárgyalás előtti napon végzik. És akkor mi történik? Az a szegény ember [sürgöny utján próbál meghatalmazást küldeni, hogy menjen el a tárgyalásra egyik-másik ügyied. A. 300 ügyből kifolyólag azután 280 makacssági eset lesz. Ha az illető igazolással él, az is baj. Az igazolási eljárásra vonatkozó szakasz is hibás, mert helytelenül alkalmaz imperativ rendelkezést ott, a hol a véletlen mulasztásnak sok esete lehet, a hol az ellenfelet kellene büntetni, nem azt, a ki elmaradt; de épen itt a birói kognicziónak semmi tere nincs. Az a 280 ember megfizeti az igazolási költséget, és az illetőnek az a kis kenés, az a 10 forint, a mit a közbenjárónak adott, ugyancsak jól kifizeti magát, mert 1500—2000—3000 forint igazolási költsége van. Mert mi történik ilyenkor? Az én esetemben — mert konkrét esetről beszélek — az igazolásnak nem adtak helyet, a felebbezésnek sem, és e miatt a hunczntság miatt az ítéletek mind jogerősekké lettek. Mikor aztán perújításra vittem a dolgot, már végrehajtottak, és akkor az illető azt mondta: ments Isten a további perlekedéstől, a mit kérnek, fizetek, de nem perelek. Pedig abszolúte igazsága volt, mert az egész per légből kapott, alaptalan ügy volt, a melyet csupán zsarolási szándékból indítottak, a mint hogy az egész eljárás jogtalanság, volt. Áttérek az ügyek elintézésének kérdésére. (Halljuk! a szélsöbalóldalon.) A t. miniszter urnak statisztikája van. Igaz, de hogy mi van benne, azt a t. miniszter ur nem tudja; talán mi valamennyire jobban tudjuk. Van benne sok igaz, de nagyon sok nem igaz is. Az igazság az, hogy forma szerint elintéztetnek a dolgok, de nem véglegesen. Csak egyetlenegy esetet mondok. Deczember végén őrült munka folyik az összes bíróságoknál; képtelenül hoznak ítéleteket. Nes$i Pál; á statisztikának dolgoznak!