Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-481

216 Í8Í. országos ülés Í9Ó4- augusztus k-én, csütörtökön. határozandó összegen felül megállapítható ne legyen. Az ingóságok iránti örökösödési keresetet bizonyos időhöz kellene kötni. A szegények között is sok rosszakaratú ember van, egyik a másikra megharagszik, húsz esztendő múlva is keres valami rongyos nadrágot, szűrt vagy micsodát, s a bírósághoz megy; és a bíróság nem tud eligazodni, mert azok a dolgok már régen elvesztek. Valami időhöz kellene kötni azt az igénykeresetet. Továbbá a végrehajtóknak is állandó fizetést kellene adni. Az 1871. évi 51: t.czikk 21 — 24. §-aiban foglalt intézkedéseket kellene módosítani. E tekintetben sok visszaélés történt. Továbbá a betétszerkesztési munkálatok végrehajtása is sürgős volna. A t. igazságügyminiszter ur rendelkezzék addig, mig annak a népnek az ingatlan vagyona meg van, mert ha ez sokáig fog így húzódni, nem lesz semmije. Nálunk a telekkönyvben ázsiai állapotok vannak. Pl. Zborón a tényleges birtoklás talán egy esetben sem egyezik a telekkönyvvel. így Taragos Simon becherói lakosnak egy egészen ártatlan embernek eladták a jutalékát, a mit az uradalomtól vett. Az egész község megváltotta magát és a pénzt letették az én t. előadóm, Feszt Lajos ur kezébe. A tagosítási per megjárta a legfelsőbb helyeket. Tehát ugy a törvényszéknek, mint a Curiának tudomása volt arról, hogy abban a tagosítás! perben mi dleti meg az urbérséget és mi az uradalmat. A per befejezése után vásárolta meg a község az uradalmi részt, de annak már 29 esztendeje és még mai napig sincsen bekebelezve. A mint mondom, annak az embernek a részét eladták idegen adósságért azért, mert az ítélet szerint ez úrbéri. Ha az eperjesi törvényszék kimondotta, hogy ez úrbéri, hát kötelezze vagy Fesztet, vagy magát PZ erdődi uradalmat, hogy térítse vissza a megváltás czimén fizetett ezreket a szegény embereknek. Akkor az Erdó'dy-féle uradalom a/, úrbéri kompetencziát adta el az úrbéreseknek, s nem a magáét. Kovács János zborói lakos a maga beitelkét, házát Rákóczi idejéből birja, Egészen ártatlan ember. Eladják a házát más adósságáért, kizavarják mindenéből azért, mert az árverés megtörtént valami más parczellára, és az illető parczella- térképen a vonal által nincsen elválasztva az ő belfundusától; tehát ugyanazon szám alá esik. Takács Gergely miklovai lakosnak, egészen ártatlan embernek, eladták a telkét, és csak mikor ki akarták kergetni a házából, akkor tudta meg, hogy a telke el van adva. Dsupin János jadlovai lakosnak telkére már árverés volt hirdetve, egészen ártatlan ember, nem is tudott az egészről semmit. Ebből azt látjuk, hogy nálunk nemcsak jogbiztonság, de birtokbiztonság sincsen. Igen különös, tanulmányra méltók a zsellérség! ügyek Sárosmegyében. E nép újból rabigába került. Ebbe a dologba nem avatkozom jelenleg, csak az én kerületemet veszem most tekintetbe. Ladoméron voltak zsellérek, ezeknek az uradalom tartozott fát, szántóföldet és legelőt adni, ezek pedig t»rtoztak 18 gyalognapot dolgozni érte. A tagosítás megvolt 1863-ban. Mikor az uradalom nem akarta a zselléreknek tovább adni a szántóföldet meg a tűzifát, elajándékozta a zsellérségeket a zselléreknek, s örök időkre lemondott minden kártalanításról, s minden igényeiről. (Az elnöki szélcet b. Feilitzsch Arthur alelnök foglalja el.) A mint a tagosítási irat, a mely a törvényszéki irattárban van 867/1863. szám alatt, a következőket mondja (olvassa): >E zselléri kérdésnek ekképeni tárgyalása alatt oda nyilatkozott Katscher Márk birtokos ur, míkép ő Ladomér községben lévő zselléreket örök időkre szabaddá teszi, és a belfundusoktól járó 18 gyalognapnak követeléséről végképen lemond, oda nyilatkozván, hogy ő Ladomér zselléreinek a belfundusokat általuk használandó kizárólagos tulajdonául átbocsátja változatlanul örök időkre. Ebbeli nagylelkű ajándékot kérdéses zsellérek hálásan fogadván, a bíróság részéről a zsellérek nevei biztosításuk tekintetéből jegyzőkönyvbe következő renddel igtattaínak... Ezen felvilágosítások folytán lesz felszabadított zsellérség 24, melyek a kihasitási telekkönyvbe is területével együtt bevezettettek«. Világos tehát, hogy ezek a zselíérségek örök időkre oda vannak ajándékozva. Itt azt is mondja, hogy bevezettetnek a telekkönyvbe, de mai napig sincsenek bevezetve. E zselíérségek eladás alá is kerültek. Az ottani uzsorások, habár figyelmeztettem őket, megvásárolták. Már most a dolog perre lett tereíve, a zsellérek nem akarták az ajándékba kapott, s különben is 1863-ik évtől elbirtokolt zseliérségeket az uzsorásoktól visszavásárolni. Az elsőfokú Ítéletben a bíróság oda ítélte e zsellérségeket a szegény embereknek. Azután felülvizsgálat végett áttétetett az ügy az eperjesi törvényszékhez, ez pedig azt az utasítást adta az illető járásbíróságnak, hogy itt a fődolog az: be van-e kebelezve a zsellérség a nép nevére, vagy nincs? Nem tartom magamat szakértőnek, de bátor vagyok felhívni a miniszter urat, hogy ezt az ügyet vizsgálja meg. Az egészben nem tetszik nekem az, hogj az eperjesi törvényszék soronkivül, be nem várva a szegény emberek ügyvédének elleniratát, feloldva az ítéletet, az iratokat visszaküldte a . járásbírósághoz. így tehát a nép ilyen Ítélet és ily törvénykezés folytán földönfutóvá lesz. És még csodálkoznak, hogy a szegény ember miért megy Amerikába, holott kizavarják a tulajdonából egészen ártatlanul. Annyi igasiságérzet van a szegény emberben is, hogy ha az adós, nem tudom, tömlöczbe megy, vagy koldul, vagy bár mit csinál, hogy megválthassa magát, de ha egészen ártatlanul, I tudtán kivül kizavarják a tulajdonából, elkese-