Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-481

214 khí. országos ülés 190b augusztus í-én, csütörtökön. hogy valamilyen biztos exisztencziáia volna kilátásuk. T. ház! 9 —10 éves ilyen szolgák vannak, a kiknek 90 krajczár a napi keresményük. Ezt az állapotot egy jogállamnak tovább tűrni nem lehet és nem szabad; mert vagy van szükség ezekre az emberekre, s akkor gondoskodjék az állam az ő megélhetésükről és exisztencziájukról, vagy nincs rájuk szükség és akkor bocsássák el őket, de igy elbánni velük egyáltalában nem engedhető meg. Én kérem a t. miniszter urat, kegyeskedjék magát ezen dolgokról informáltatni és a mennyiben szükségesek ezek az emberek, állásukat rendszeresíteni és megfelelően dotálni. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Ha már felszólaltam, nem hagyhatom szó nélkül, épen azért, mert e padokról hangzott el, azt a beszédet, a melyet Bizony Ákos t. képviselőtársam tartott és különösen kell hogy visszhangot adjak azon szavaira, melyekben az esküdtszéki intézményről emlékezett meg. Én homlokegyenest ellenkező felfogást vallok, mert én az esküdtszéki intézményt igenis szükségesnek, hasznosnak és fontosnak tartom, és nézetem szerint, ha nem volna meg, meg kellene csinálni. Én tehát az esküdtszéki intézménynek nem korlátozását vagy megszorítását, hanem, ellenkezőleg, kiterjesztését óhajtanám. Óhajtom ezt nemcsak azért, t. ház, mert az esküdtszéki intézmény a népfelség eszméjével egyezik, nemcsak azért, mert a népet kapcsolatba hozza az esküdtszékkel ugy, hogy valamint a népképviselet utján a törvényhozó hatalomban, az önkormányzat utján a végrehajtó hatalomban vesz részt a nép, akképen az esküdtszéki intézmény utján részt nyer a bírói hatalomban, de szükségesnek tartom azért is, t. képviselőház, mert figyelemmel kisérve az esküdtszéki intézmény működését, én nem tudnék ma olyan konkrét esetet mondani, a hol az esküdtek olyan gorombán tévedtek volna, mint a szakbiróságok, a melyeknél pedig ott van a vizsgáló biró, a vádtanács és az ettől való felebbvitel, a főtárgyalás és ennek felebbviteli fóruma, é3 mégis megtörténik, t. ház, hogy goromba hibákat követnek el; hiszen emberek vagyunk, tévedhetünk. Azonban az esküdtszékben, a hol annyi fő gondolkodik, mégis inkább megvan a garanczia. De különösen fontos az esküdtszék a mi állapotaink mellett, mert ha esküdtszékünk nem volna, akkor nem koppintottak volna a t. miniszter ur és az ügyészség utasítására megindított perekben tavaly az ügyészségek körmére, mert hiszen tudjuk, a tavalyi királysértési perekben mindig az esküdtszékek igazmondása volt az, a mely a jogérzetnek igazságot szolgáltatott. Én az esküdtszék intézményében a nemzet élő lelkiismeretének a megnyilvánulását látom és szükségednek tartom azt annál inkább, mert hiába mondja Bizony Ákos t. barátom, hogy a szakbíró is lelkiismeretére hallgat, akárhány esetet tudunk, a mikor a szakbíró szerette volna a felmentést, de nem tehette meg, mert kötve volt a paragrafushoz. Elmondok két konkrét esetet. Az esküdtszéki intézmény életbeléptetése előtt történt, hogy egy fiu bosszút állt anyjának megbecstelenitőjén. Az ügy szakbirósftg elékerült, vérzett a biró szive, és kénytelen volt a fiút elitélni, holott mindenkinek a meggyőződése szerint nem büntetést, hanem dicséretet érdemelt volna a vádlott. Itt van azután a Sibuleset. Ki az ebbea a teremben, a ki ne mondaná, hogy az ítélet igazságos volt? Azaz ítélet megáll, a mi emberi felfogásunk szerint helyes, jó és igazságos. Ilyen intézményt ócsárolni, korlátozni, nemcsak hogy nem szabad, hanem ellenkezőleg, különösen e padokról mindenkor oda kell törekedni, hogy kiterjesztessék ; ha hibás, javíttassák, de mindenesetre fentartassék. Ezeket kívántam, az időre való tekintettel, röviden megjegyezni, kijelentvén, hogy a költségvetést a kormány iránt való bizalmatlanságból nem fogadom el. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Kovács Pá! jegyző: Artim Mihály! Artim Mihály: T. ház! Az igazság az ember előtt a legideálisabb fogalom. Veleszületik az emberrel, mert Szent Pál szerint ez kitörölhetetlenül az ember szivébe van vésve! Mindnyájunk szivében él, mindenki utána törekszik, de nagyon nehéz vele találkozni az életben. A mi jogi viszonyaink között meg épen nehéz az igazságot megtalálni. Nálunk az igazság mindenekelőtt nagyon drága. Nem akarok hosszas példákat felhozni, csak rámutatok arra, hogy egy 36 koronás perben, a melyben a minap mint tanú szerepeltem, az elsőfokú Ítélet hozataláig a saját ügyvédi költségein kívül a költség 628 koronára rúgott. Másodszor hosszadalmas, ugy hogy fontosabb per úgyszólván egy egész emberéletet igénybe vesz. Nagyon találó annak az egyszeri zsidónak a megjegyzése, a ki azt mondta, hogy ok nélkül tesznek szemrehányást a keresztények a zsidóknak, hogy Krisztust felfeszítették; felebbezte volna meg az Ítéletet a magyar bíróságokhoz, akkor még most is élne. (Derültség.) Harmadszor, törvényeink nagy része nem üti meg az igazság mértókét. Ez egyik sarkalatas oka annak, a mit sajnálattal kell említenem, hogy a szegény népnél a törvények tisztelete nem igen érvényesül, mert a szegény nép felfogása a mi sok törvényeinkről az, hogy azok nem egyebek, mint az uri és a zsidó-hunezutság letéteménye. Negyedszer ehhez járul még az is, hogy nem minden biró iparkodik egész gonddal az igazságot a tör vény nyel összekötni. Részemről, mivel az idő előrehaladott, és kívánatos, hogy minélelőbb befejezzük ezt a dolgot, minden szubjektivitástól tartózkodva, kiemelem azokat a döntvényeket és törvényeket, a melyek az igazsággal ellenkeznek. Először a 24. számú döntvény azt mondja (olvassa): »Az 1777.évi VIII. törvényezikkben megszabott mértéken felül ki-