Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-481
212 45Í. országos ülés 1904 augusztus 4-én, csütörtökön. czellákat adtak; hanem egy minden tekintetben megfelelő modern igazságügyi épületet, a mely hivatva volna segíteni a ma fennálló mizériákon. Mert az lehetetlen állapot, t. miniszter ur, hogy egy budapesti ügyvéd csak a sommás perei kedveért öt-hat jelöltet tartson, hogy öt-hat helyen elszórva tárgyaljanak egy délelőtt. Ezeken az állapotokon sürgősen segíteni kell. Felhívom a t. miniszter ur figyelmét egy körülményre, a mit nekem törvényszéki bírák mondottak, hogy könnyen volna megoldható a központi járásbíróság épületének kérdése, ha az igazságügyi kormány érintkezésbe lépne a kultuszkormánynyal és a fővárostól megvenné a reáliskola telkét, a mely épen szemben van a törvényszéki épülettel és a mely olyan luxussal van odaállítva, hogy iskolának meg nem felel. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Kicsiny! Nessi Pá!: Egy óriási nagy kvadráttelek az, a mely kiépítve nincs, a melyet nyáron tornázásra használnak. Azt az épületet, ugy a mint van, fel lehetne használni bírósági czélokra; hiszen az iskolai termek nagyon megfelelők tárgyalási termeknek is; azonkívül kiépítve a szárnyat, egészen megfelelne egy központi járásbíróság épületének, annál is inkább, mert nagyon közel van a törvényszékhez, a mit okvetlenül szükségesnek és hasznosnak tartok. Feltétlenül szükséges volna, hogy a birói előléptetések tekintetében már valami kedvezőbb beosztás történjék, mert lehetetlen, hogy például Budapesten 10 — 15 esztendeig legyenek albirák, a mint ma akárhányan vannak, a kik minden tekintetben megfelelnek, kiváló jogászok és reggeltől estig be vannak fogva az igába. Itt akarok kitérni arra is, t. miniszter ur, hogy ugy értesültem, hogy Tabon, a hol eddig három biró volt, két járásbiró és egy albiró, ujabban, miután az egyik járásbiró nyugdíjba ment, az egyik birói állást meg akarják szüntetni. A harmadik birói állás akkor szerveztetetett, midőn Tab telekkönyvet kapott. Azóta a forgalom rendkívül megnövekedett. Két biró a polgári, a telekkönyvi és a büntetőügyeket lehetetlen hogy el tudja végezni, azért nagyon kérném a t. miniszter urat közérdekben, a tabi járás érdekében, hogy a harmadik birói állást ne méltóztassék megszüntetni, mert arra feltótlenül szükség van. A mi az egyéb igazságügyi reformokat illeti, a melyek, sajnos, mindig csak mint pium desiderium állnak előttünk, ezekre csak egész röviden akarok kitérni, mert hisz az idő nem alkalmas arra, hogy e tekintetben mélyreható igazságügyi vitát provokáljunk. (Helyeslés halfelöl) Röviden érintem a végrehajtási törvényt, a melyről már többen szólottak és különösen azt kívánták, hogy a végrehajtás alól mentes tárgyak köre terjesztessék ki. Ehhez én természetesen hozzájárulok, sőt tovább megyek és azt mondom, hogy két szobabútor ne legyen lefoglalható, mert annak a polgárnak megélhetését mindenesetre biztosítani kötelességünk. Tapasztalatból tudom, hogy mikor fiatal koromban elmentem ilyen szomorú kötelességet teljesíteni, láttam, hogy némelykor minden bútorát elvitték annak a szegény családnak, ugy hogy a szalmazsák körül kellett a szegény anyának hat-hét gyermekével kuporognia. A hitelt pedig nem rendítené meg az, ha a törvény gondoskodnék arról, hogy annak a szegény embernek legalább a.legszükségesebb bútorzata megmaradjon. Hozzájárulok mindahhoz, a mit Bizony Ákos képviselőtársam mondott a végrehajtási törvényről az ügyvédekkel kapcsolatban, mert szükségesnek tartom, hogy az ügyvédi állás azzal is emeltessék, hogy az ügyvéd a végrehajtásban ne vegyen részt. Á mi különben az ügyvédi rendtartást illeti, nagyon kérem a miniszter urat, hogy ne csinálja azt meg, mert jobb lesz, ismerve a miniszter urnak az ügyvédek iránti rokonszenvét, ha az egy uj rezsimre marad. (Ugy van ! uzélsöbaloldalon.) Hasonlóképen vagyunk a közjegyzői intézménynyel is. Lehetetlen állapot, hogy az igazságügyi kormányzat nem a 18—20 évig szolgált érdemes közjegyzőjelölteket nevezi ki közjegyzőkké, hanem az emeritált kormánypárti képviselőket, a mi semmi esetre sincs az igazságügy érdekében. Ilyen esetek voltak tudvalévőleg Monoron, Érsekujvárott, Esztergomban és másutt. Feltétlenül szükségesnek tartom a telekkönyvi betétek szerkesztését is, a mi rendkívül mélyen érinti a polgárok anyagi viszonyait. Somogymegyében pl. a telekkönyvekben sehol sincsen kitüntetve a térmérték. Ha tehát az a szegény polgár egy 1000 forintos kölcsönt akar felvenni, nem tudja a kataszteri birtokivet kimutatni, mert a telekkönyvi helyrajzi számok és a kataszteri helyrajzi számok nem kvadrálnak, Pozsonyba kell fordulnia a térképhivatalhoz, térképet kell beszereznie, helyszínelnie, azonosítania, ugy, hogy kölcsöne máris 70—80 forintos kiadással jár. Ezek az állapotok nem tarthatók fenn és azért kérném a t. miniszter urat, terjeszsze ki figyelmét Somogymegyére és különösen a tahi járás telekkönyvi viszonyaira. A bűnvádi perrendtartással kapcsolatban még egy anomáliára hívom fel a t. miniszter ur figyelmét. A bűnvádi perrendtartás, mint kiváló nagy jogászi munka bevált az életben, de vannak olyan részei, a melyek legközelebb már módosításra szorulnak. Különösen felhívom a t. miniszter ur figyelmét a 65. §-ra, a mely azt mondja, hogy az, a ki az ügyet a vádtanács ülésén előadta, a főtárgyaláson bíróként nem lehet jelen. Azonkívül gondoskodik ez a szakasz arról is, hogy azok, a kik a vádtanács ülésén jelen voltak, mint birák, lehetőleg ne vegyenek részt a főtárgyaláson. Kizárja azonkívül ugyanez a szakasz már a nyomozás és a
