Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-480

Í80. országos ütés 190í augusztus 3-án, szerdán. 207 gyűlésre bejöttek az emberek a tilalom daczára is. Én azután a népgyűlésen ezt a főszolgabíró urat kérdőre vontam, hogy igaz-e, hogy ilyen tilalom adatott ki? 0 ezt tagadta. (Zaj a középen.) Tessék csak várni . . . Molnár János: Már előtte való napokban közölték, hogy ilyen rendelet lesz kiadva. (Zaj.) B. Kaas Ivor: Akkor odajöttek Zerdahelyi Béla nyitraszerdahelyi földbirtokos és Csizik Alajos njitrazerdahelyi plébános, a kik a nyitrazerdahelyiekkel jöttek be. Azt mondták: mi tanuk vagyunk, velünk ez és ez történt, én, Zerdahelyi Béla óvást emelek az ilyen eljárás ellen; ilyen dolog, t. képviselőház, csak Szibériában történhetik . . . Molnár János: És Nyitramegyében ! B. Kaas Ivor: . . . mert útlevélkényszer Magyarországon nincs. Be akarja talán hozni a főszolgabíró ur, hogy egyik városból a másikba ne lehessen menni, csak olyan útlevéllel, a melyet a szolgabíró ur állit ki? De nemcsak ezek a tanuk voltak, mert rögtön jött egy csapat ember, tiz legalább, a kik mind tanúskodtak, hogy ez megtörtént. Ekkor a főszolgabíró ur, nem tagadhatván tovább a tényt, — a melyről magam is tanuskodhatom, mert hiszen én hoztam be a kívülre szorított zászlós kocsikat — azt mondta, hogy ő nem adott ki semmiféle rendeletet, erről nem tud semmit. Erre én azt kérdeztem, hogy ki ? Az oszlányi biró, a ki a mi pártunk vezetőségében foglal helyet, nem adhatta ki, a csendőrség sem tehet saját felelőségére ilyent! Ennek folytán nem tudom, hogy ki adhatta ki ezt a törvénytelen rendeletet? De mikor az oszlányi állomáson a közönség oszlott és többen — nem én, de tanukat nevezhetek meg — fel szállottak, megkérdezték az ott jelenlevő csendőröket, hogy miért tartották vissza a népet szuronyokkal ? Nekünk parancsolták, mondták. Ki parancsolta? A csendőrőrsvezető. Hát a csendőró'rsvezetőnek ki parancsolta? A főszolgabíró! (Zaj balfelöl.) Ezt egy aranyosmaróti csendőr állította az oszlányi főszolgabíróról; igazat mondott-e vagy nem, azt én nem tudom; én csak a tanukat nevezhetem meg. Mindezek alapján nekem az a benyomásom, hogy ha nem is kormányrendelet szerint történik, de azok a főszolgabirák, szolgabirák, jegyzők és falusi bírák, szóval: azok a helyi hatóságok azt hiszik, hogy ők a Tisza-kormánynak kedvében járnak, ha Magyarország alkotmányos jogát akként fogják fel, hogy a nép részvételét a politikában, a nép gyülekezési jogát akkor is, ha semmi sem történik — mert ezeknél a gyűléseknél a szolgabirák konstatálni voltak kénytelenek, hogy nem^ történt semmi rendellenesség — korlátozzák. Én nem hihetem, hogy ezek a részint zaklató, részint törvénytelen és a népet csak izgató rendszabályok a kormány utasítására történtek, még csak azt sem hihetem, hogy a kormány intenczióinak megfeleljenek . . . Molnár János: Majd megfelel rá a miniszterelnök ur! B. Kaas Ivor: ... és épen azért fel kell tennem, hogy ezekről a helyi visszaélésekről a kormánynak tudomása nincs, legfeljebb a főispánnak van róluk tudomása. S mert felteszem, hogy konkrét esetben sohasem helyeselné ezeket a kormány, de mivel félős, hogy a perifériákon lévő főszolgabirák és más tisztviselők egyik a másiktól eltanulja, hogy ez meg amaz igy intézkedett a zsandárokkal, igy bánt a képviselőkkel ... Molnár János: És mi iszszuk meg a levét! B. Kaas Ivor: . . . s azután divattá válnak ezek a visszaélések, és én a magyar nép gyülésezési jogát ennek kitenni nem akarom, és nem akarom, hogy azután zavargások következzenek és esetleg a puskák süljenek el: azért intézzem a belügyminiszter úrhoz következő rövid kérdésemet (olvassa): »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz. Helyesli-e a belügyminiszter ur a községi és megyei tisztviselőknek viselkedését és eljárását, hogy keresett ürügyek, sőt törvénytelen eszközök felhasználásával a néppártot megakadályozni iparkodnak, hogy népgyüléseket tarthasson ?« , Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Miotáli az interpelláczió indokolása konkrét esetekre hivatkozik, én ezekről a konkrét esetekről most természetesen nem nyilatkozhatom, hanem meggyőződöm a tényállásról és a konkrét esetekre nézve majd akkor nyilatkozom. Az interpelláczióra nézve, a melynek szövege igy hangzik (olvassa): »Helyesli-e a belügyminiszter ur a községi ós megyei tisztviselőknek viselkedését és eljárását, hogy keresett ürügyek, sőt törvénytelen eszközök felhasználásával a néppártot megakadályozni iparkodnak, hogy népgyüléseket tarthasson ?« — megjegyzem, hogy néppárti népgyűlések az országban széltében tartattak és tartatnak és azt, hogy a tisztviselők viselkedése és eljárása arra irányulna, hogy a néppártot ebben a tekintetben gátolja, vagy megakadályozza, egyáltalán el nem ismerhetem és tagadásba kell hogy vegyem. Molnár János: Háromszor is egymásután! (Ellenmondás és felkiáltások a jobboldalon: Maga, mondta, hogy törvényes!) B. Kaas Ivor: Az egyikre! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha kivételesen valami ilyen előfordult volna, a mire nézve fentartom magamnak a végleges nyilatkozatot a tényállás kipuhatolásáig és megállapításáig, azt nem helyeslem, az intencziőimnak nem felel meg és gondom lesz rá, hogy ok nélkül a néppárt népgyűlések tartásában ne gátoltassék. Az ellen azonban határozottan tiltakoznom kell, hogy ilyen általános és meg nem érdemelt vádakkal illettessék a hatóság,