Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-480
206 480. országos ülés 190b augusztus 3-án, szerdán. B. Kaas Ivor: Hát én nem tudom, hogy járna el! Gajáry Géza: Megtehetné ő is. B. Kaas Ivor: Nem tudom, mondom, hogy járna el Gajäryval szemben. Gajáry Géza: Csakhogy Gajáry nem tenné ki magát ennek, mert bejelentené a népgyűlést. (ÉaJO B. Kaas Ivor: Hát én elismerem, hogy joga van ehhez ép ugy Ivánkának, mint Szőnyeghy főszolgabíró urnak, hogy zsandárokat állítson oda, és országos képviselőket megakadályozzon a népgyűlés megtartásában bizonyos formai okokból, mert tévedésből vagy véletlenségből nem történt meg a bejelentés. Hát mondom, ehhez joga van. Nessi Pál: Joga van, de nem illik! (Ellenmondások a jobboldalon.) Joga van hozzá, de nem illik, ha nincsen baj. (Felkiáltások a jobboldalon: Csak kötelességét teljesítette! Egy hang a szélsobaloldalon: Csak azt a kötelességet mind teljesítené, a mit kellene neki! Zaj. Elnök csenget.) B. Kaas Ivor: Semmiféle kérés nem használt, de használt végre valami. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta akkor Kovács Pál képviselő ur, hogy Udvary Ferencz képviselő urnak törvényes joga van mindig beszámolót tartani, ezt nem tilthatja el semmiféle hatalom, hogy beszámolóját választókerületében bárki is elmondhassa. Erre is fenn akarta tartani a tilalmát Szőnyeghy ur, de midőn Kovács Pál hivatkozott arra, hogy bejelenti a dolgot, mint a mentelmi jog megsértését, akkor azután megadta magát, deferált a képviselőház jogainak és megengedte, hogy Udvary maga tarthasson beszámoló beszédet, Kovács Pált és a többi szónokot azonban eltiltotta, az öt zsandárt odaállította, s az öt zsandár fedezete alatt ezen gyűlést annak rendje szerint, s a községnek nagy megelégedésével és részvételével egész sikeresen megtartották, sikeresen annyiban, hogy az beszámoló czimén tartatott meg s annyiban is sikeresen, hogy a főszolgabírónak sikerült a törvény hatalmát ós kényszerét a néppárttal megéreztetni. Egy harmadik ilyen népgyülésről referálok. a hol magam szerepelek, talán Gajáry képviselőtársam is olvasta. Gajáry Géza: De szeretjük egymást! Halljuk ! (Derültség.) B. Kaas Ivor: Hogyne szeretnők egymást, hiszen szemben ülünk egymással. Talán Gajáry Ödön lapját is szereti és olvassa? Gajáry Géza: Hogyne! Nem is tudok nélküle megélni! (Derültség.) Lengyel Zoltán: Azelőtt mit olvasott ? Gajáry Géza: A Lengyel Zoltán úréban gyönyörködtem! Lengyel Zoltán: Meg lehetne tenni ma is! Gajáry Géza: A czimében! B. Kaas Ivor: Ebben a lapban olvastam, talán többen is olvasták, egy párbeszédet, a mely köztem és az oszlänyi katbolikus pap közt folyt le, a melyben az oszlányi pap kijelentette, hogy 6 liberális, bennünket nem fogad, és hogy ne jöjjünk Oszlányha. Szóval: hosszú párbeszéd volt közölve ebben a lapban. Midőn olvastam, nagyon csodálkoztam és kerestem azt a Kaas Ivort, a ki ezt a beszédet hallotta, miután én erről egyáltalában egy szót nem szóltam, sem ő én hozzám, ilyen találkozás közöttünk nem volt, s noha nem vonom kétségbe, mert nem tudom, hogy az a főtisztelendő ur liberális vagy nem liberális, de annyit mondhatok »Az Újság« vidéki tudósítója hitelességének nagyobb bebizonyítására, hogy a főtisztelendő ur az egész népgyűlésen jelen volt, a népgyűlés után mindnyájunkat házához meghívott, s házánál valamennyien jól éreztük magunkat. Tehát az az egész kiutasítás, a mely egy nappal megelőzőleg »Az Ujság«-ban megjelent, nem volt egyéb, mint a szokott ijesztgetéseknek egyike, egy kis tárczaczikk a közönség mulattatására. De nem is az oszlányi főtisztelendő dolgai miatt szólalok fel, hanem az oszlányi főszolgabíró urnak dolgait akarom feszegetni, a kit Ponoczky István urnak hivnak. Egry Béla: Jó lengyel! B. Kaas Ivor: Ez nagyon udvarias ur. Velem szemben legalább sokkal udvariasabb volt, mint a milyen udvarias volt az a beszélgetés, a mely állítólag az oszlányi pap és közöttem történt, s a mely »Az Újság «-ban közölve volt, de a mely a hitelességet nélkülözi, mert az a pap is udvarias volt. Midőn megjelentem Oszlányon mint a népgyűlés elnöke, hozzám jöttek polgárok — megjegyzem, hogy Oszlány barsmegyei kerület, az aranyosmaróti kerület felső járása — azzal, hogy a főszolgabíró kiadta parancsban, hogy Nyitramegyéből, a szomszédos privigyei és zsámbokréti járásból nem szabad a polgároknak a népgyűlésen megjelenniök, mert a népgyűlés az oszlányi kerületre volt hirdetve és engedélyezve. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Ott a hidon túl — beszélik — fel vannak állítva a zsandárok és nem eresztenek be bennünket. Kocsival odahajtatok. Az alatt az én polgáraim, mert a viz nagyon sekély volt, gyalogosan bejöttek a városba. A hid megett lévő zászlós kocsik pedig később az én fedezetem alatt jöttek be. De ha csak ez történt volna. Néhány kocsi polgár jött alulról, a kiket a zsandár megállított és nem akart beereszteni a mezővárosba. Azok közt a polgárok közt voltak bosányiak, nedefócziak és brogyániak is. Brogyán már Barsmegye. A mikor azt mondták nekik, hogy nem szabad bemenniök, mert az urak nem barsmegyeiek, a polgárok élelmesen azt felelték: mi brogyáni választók vagyunk. Akkor aztán: passiert, bejöhettek. Ez törtónt a Privigyéről érkező kocsikkal. Ott azonban Brestyenszki Kálmán bíró állott fel és követelte, hogy bocsássák be. Be is bocsátották. Tehát a
