Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-480
í&O. országos ülés I90í augusztus 3-án, szerdán 201 ben nagyon közel állottam az ügyekhez és láttam azt, hogy azok a közgazdasági kényes kérdéseket olyan nagyon megoldani tudó, magas financierk mennyire be tudnak gombolkozni akkor, mikor egy kézmozdulatukkal ezer meg ezer kisembernek az existencziáját menthetnék meg. Azt is gondolhatták egyes képviselőtársaim, mintha ezen beszédemmel állást akartam volna foglalni a vidéki takarékpénztárak működésében előforduló anomáliák szellőztetésével szemben, vagy mintha az állítólagos óriási kamatszedést akartam volna ezzel leplezni. Ez egészen távol áll tőlem. Hiszen épen az előbb hallottuk, hogy a vidéki pénzintézetek állítólag micsoda óriási kamatokat szedhetnek és szednek is. De ott van az uzsoratörvény, ez világosan megmondja, hogy 8 százaléknál magasabb kamatot szedni nem lehet. A. kereskedelmi ügyletekre vonatkozólag is bátor leszek a kérdést fejtegetni, egyelőre azonban csakis a hitelintézetekről kívánok szólani. Ezen intézetek 8 százaléknál magasabb kamatot nem szedhetnek. Honnan tűnik ez ki, hogy igy járnak-e el? Egyszerűen a könyvelésből. Világosan és számszerű tételekből meglátható, ha megvizsgáljuk ezen könyveket akkor, a mikor azon pénzintézetek szokásosan és kötelességszerűleg számadásaikat, a nyereség- és veszteségszámlát és a zárómérleget összeállítják. Mi kell tehát ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogy ezen pénzintézetek és takarékpénztárak túllépnek-e a törvényszabta határon vagy sem? Semmi egyéb, t. ház, mint hogy, a mikor a mérlegvizsgálat van, mondjuk minden esztendőben egyszer, akkor a tételes kimutatásokat végigvizsgáljuk, azokból egyszerűen kitűnik, hogy egyes esetekben szedtek-e 8 százaléknál több kamatot. S ha igen, nos jó, lépjen akkor közbe az állam sújtó kezének teljes erejével. De hogy mégis azt állítják, hogy 15 százalék járja. Ha ez igaz, honnan van ez? Ennek a magyarázata az, mert oly rendkívül nehézkes a hitelmegszerzés ma Magyarországon, hogy az illető hitelre szoruló ember jogsegély nélkül majdnem abszolúte képtelen magának hitelt szerezni. Hiszen ezelőtt pár héttel nyilatkozott ós beszélt erről Tisza István miniszterelnök ur és a mai kormánynak egyik fontos ezéijául tűzte ki azt, hogy a hitelmegszerzést olcsóbbá tegye. Már most, mikor az a hitelre szoruló ember akármilyen összegre akar igényt tartani, vagyis kölcsönt kér, fogalma sincs arról, micsoda czikornyás, keserves formai Grolgothán kell végigmennie, hitelalap-papírjának, legyen az egyszerű hitelt igénylő váltó, óvadékkal biztosított váltó, kötelezvény, vagy egyszerű jelzálog-kölcsön. Jogsegély nélkül ezt megszerezni nem képes. Pedig az már nagyon természetes dolog, hogy mikor az adós fél jogsegélyt vesz igénybe, a jogtanácsost meg kell fizetni a munkájáért. S a törvényhozás ez ellen korlátokat nem állított fel; tudjuk jól, hogy ha az expenz-nótáját kiállítja és a bíróságilag megállapított összeget jogosan követelKEPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XXVIII. KÖTET. heti. Ha most elmegy a fél a pénzintézethez, pénzt kér kölcsön, a válasz rendszerint ez: Tessék aa ügyvéd úrhoz menni. Az ügyvéd ur felveszi az egész ügylet tényállását, ezzel időt mulaszt, ezért ő neki bizonyos díjazás jár. Most az ügyvéd urnak be kell mennie a takarókpénztárba, az intézetbe applanálni a dolgot; megszerzi a különféle támpontokat, előterjeszti az igazgatóságnak az elvi megszavazásra, megtárgyalja az igazgatósággal, hozzájárul-e vagy nem; azután a kifogásokkal szemben megint munkája van; beszerzi a telekkönyveket, ott a különféle elsőbbséget megállapítja — ez pedig mind munkával jár. Mivel pedig a fiskálist tudomásom szerint nem az áliam fizeti, hanem magának kell keresnie a kenyerét, ezt csak meg kell valakinek fizetni. Ki fizeti ezt? Meg kell fizetnie az adósnak. Mivel az adós ezt meg nem fizetheti, tehát a fél terhére nagy perczentben a takarékpénztárnak kell levonásba hozni. Ily módon jut részben a különböző dijak alakjában kifejezésre az a 15°/ 0 , részben pedig rámegy papirosra., az irásdijakra, nyilvántartásokra, etc. Nagyon természetes dolog, hogy annak a hitelt nyújtó, nyilvános számadásra kötelezett intézetnek azt a 40 forintos adóst ép oly drágán bélyegezett könyvbe kell bevezetni, mintha valaki 3 millió forintot venne kölcsön. Természetes dolog, hogy a 40 forintos adós összes regisztrálása, könyvelése ugyanannyi péDzt igényel, ugyanannyi költségbe kerül, mint a nagy adósé. Ezt valamiben csak meg kell fizetni. Miben kell megfizetni? Nemde, a kamatokban. De itt a törvényhozás, illetőleg a liberális kormány nagyon könnyen segíthetne. Méltóztassék oly inditványnyal állani a ház elé, oly törvényt alkotni, hogy azokért a kölcsönökért, a melyek tényleg bizonyos összegig való kishitelek kielégítésére szolgálnak, egyszerűen ne kelljen adót fizetni, Akkor mindjárt olcsóbb lesz a kishitelt kereső részére a pénz. Vancsó Gyuia: Valamit a részvényesekre kellene áthárítani! Udvary Ferencz: Igen helyesen teszi Vancsó t. képviselő ur, ha segit nekem az illusztráezióban. Itt vannak a részvényesek osztalékai. Ha a törvényhozás a takarékpénztárak kamatszedését korlátozni kívánja, t. i. azt az állítólagos burkolt kamatot, a mely pedig valójában nincsen elburkolva, hanem világosan ki van tüntetve, tessék megállapítani, hogy 1 / ä °/o-nál vagy 1 /io°/o nál magasabb osztalékra egyetlen részvényes sem tarthat igényt, mint a kauczióképes állampapírok °/ 0-ai, akkor a részvényesek nem fognak arra uiazni, hogy a részvényosztalék esetleg 20°o is legyen. De hogy a takarékpénztár az adósnak olcsóbban adjon pénzt, mint a mennyit ő fizet a hitelezőinek, az lehetetlenség. Ezt is csak egy helyes takarékpénztári kamarai rendszerrel lehet megoldani. Miért van ma az, hogy a hitelintézet még a legkisebb, kevésbbé fontos ügyekben is ügyss
