Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-480

202 mo. országos ülés 1904vedhez küldi a félt? Azért, mert a vidéki takarékpénztárnak szakközegei — természetesen egyes kivételek itt is vannak — nem állhatnak azon a nivón, hogy akár az intézetnek, tehát az ő megbízójuknak érdekét valamilyen helytelen utasitással, a mit a félnek adnak, ne koczkáztassák. Tehát kell, hogy igénybe vegye azt a munkás kezet, a melyet csak a jogsegély nyújthat, a mely jogsegély pedig az intézetnek ügyészétől vagy ügyészeitől ered. Ha tehát a pénzintézeteknél, a mikor majd ezek reformjáról szó lesz, — mert ugy tudom, hogy szónak kell lenni róla — figyelembe veszi a t. kormány azt, hogy ez egyszerűsittessék még a technikai kezelés dolgában is, továbbá a hitelhez való hozzájutás olcsóbbá tétessék: akkor azok az iräsdijak, a különféle munkadijak, nyomtatványdijak egyszerre maguktól elesnek. De itt van egy másik tétel is, a mely drágítja ezt a kérdést, és pedig nagyon drágítja, ez a váltó-törvényben gyökerezik. Számokban ugyan nem tudnám kifejezni, de a statisztika kimutatja, — utána lehet nézni, — hogy a milliókra menő gazda-váltók kezelése a hitelnek milyen megdrágítását eredményezi. Gazda-váltónak nevezem ezt azért, mert az egész vidék igy hivja, azt is szokták mondani, hogy parasztváltó, annak a kisembernek a váltója. Nem is lehet Magyarországon elérni azt, hogy a kisgazda adósoknak 1 °/o-a is be tudná tartani azt a törvényszabta rendet, hogy váltóját pontosan rendezné. Ez a kisember ugyanis igy vélekedik : én adós vagyok, aláirtam a váltót, ma nem tudtam eladást eszközölni a vásáron, fizetni tehát nem tudok, majd fizetek máskor, — és ezzel kiteszi magát az óvatolás költségeinek. Már most, hogyan állapítják ezt meg? Az óvatolási költséget, amelylyel egyharmad százalék váltódij is jár, a takarékpénztár előlegezi, mert a fél nincsen ott. A legkisebb váltónál is, 25—30 forintos váltónál, minden fertály esztendőben egyszer, de akkor bizonyosan, bekövetkezik az, hogy a paraszt-váltót óvatolni kell Ezen költség elkerülésére megint egy egyszerű módot lehetne találni. Ha az úgynevezett házi váltó rendszerét hoznók be, mint uzust ott, a hol az illető adósnak nem kell a váltó lényeges kellékeit ismernie, a mely szerint elsősorban áll a kibocsátó, azután jő az elfogadó, végre a forgató. Molecz Dani: Az is van ! Udvary Ferencz: Tudom, hogy van. Húsz évvel ezelőtt egy hozzám közelálló ember szerkesztette az elsőt. De hogy ezzel szemben hogyan járnak el a bíróságok, majd megemlítem. A saját váltó benn van a törvényben, de gyakorlatban nincs meg, mert azok a formák, a melyek megvannak, ezt a gyakorlatból kiküszöbölik, vagyis használhatatlanná teszik. Kívánatos tehát, hogy ezeket a váltókat használják a kisemberek és pedig olyan formában, hogy megértsék, hogy az azt jelenti, hogy az nem esik óvás alá, hogy azt, ha lejár, nem kellmegaagnsztus 3-án, szerdán. ovatoltatni. Ezzel minden negyed esztendőben megkönnyitenék a kamatszedést, s akkor bizonyosan nem jutna a számtételek szerinti kimutatásba az, hogy szednek 14—15°/

0-os kamatot is, a melyet nem is magának szed az illető, hanem szed az ezrekre menő költségekre. Ha pedig valamely intézet túlkapásokba megy bele, — legyen az a kereskedelmi törvény szerinti bármelyik formában szereplő pénz- vagy hitelintézet — ha kihasználja az adós tudatlanságát, azt sújtsa a törvény teljes szigorával. Összehasonlítást kell továbbá tennem a mai nagy és kis intézetek között. Előbb azt hallottam, hogy ha egy nagy intézet ellen valaki csődkérvényt nyújt be, vájjon mit eredményez ez? Legyen szabad erre vonatkozólag azzal az egyszerű hasonlattal élnem, hogy ha egy erőteljes, izmos embert támad meg valaki, az tudja magát védeni, különösen ha ennek segitő barátai is vannak és különösen hogyha amúgy is hatalma van, ha azonban egy csecsemőt támadnak meg, a kinek támasza nincs, a kinek segédkéz nem kínálkozik, az magát védeni nem tudja. Igy vagyunk a nagy és kis intézetek összehasonlításával. Ne legyünk annyira animozitással a kisebb intézetekkel szemben, a melyek nem szolgáltak rá, hogy velük szemben animozitással legyünk, hanem a mint már egyszer emiitettem, ha rászolgáltak, tessék eltörölni őket a föld színéről, hiszen ott vannak a büntetőtörvényvkönyvnek különféle szakaszai, ott vannak a kereskedelmi törvénynek büntető határozmányai, ott vannak a többi mindenféle egyéb paragrafusok, a melyek segélyével ezt mind meg lehet tenni. Én csak egy dologra kívánnám a t. ház figyelmét felhívni, a melyet talán Budapesten is tudnak. A Piufsich-féle esetnél, a mely Budapesten történt és a hol potom egy millió forintról volt szó, az az egy millió tényleg, a mint az iratok mutatják, nem valami kereskedelmi formák közt vándorolt át a takarékpénztár Wertheim-kasszájából a másik ur Wertheimkasszájába. (Derültség balfelöl.) Ennek más kritériuma is van. Abban a pillanatban, mikor az intézet az esetet megtudta, egész helyesen, rögtön lépéseket tett a társintézeteknél és az osztrák-magyar banknál, a mely momentán küldött két milliót neki. Igy ellensúlyozta tehát ezt a csapást, mert a Pesti hazai takarékpénztár sincs abban a helyzetben, hogy a betéteket, mint valami sifonérban a ruhaneműeket helyezze el, hanem neki is ki kell azokat helyeznie. Nagyon természetes, hogy egy nagy intézetnek nem kell félnie megrázkódtatástól, mert tudja, hogy támogatást kap. De a liberalizmusnak nemcsak az a mértéke, hogy csak a nagyokat támogassuk, hanem az is, hogy egyformán segítsünk mindenkit. Hogy ha pedig ez társadalmilag az érdekszférák miatt nem lehetséges, akkor a törvényhozás van hivatva lehetetlenné tenni, hogy indokolatlan és jogtalan módon a kisebb exisztencziákat koczkára tegyék.