Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-480

480. országos ülés 190í augusztus 3-án, szerdán. 187 idén rossz kukoriczatermésem van és nagymennyiségű kukoriczát rendelek novemberre, deczemberre, vagy januárra, akkor is határidőüzletet kötök, de ez reális. Azt hiszem, ezt lehetetlen eltiltani. De itt vannak a gazdaszövetkezetek; azok kénytelenek állandóan és mindig határidőre eladásokat eszközölni és üzleteket kötni. Feladják nekik a szövetkezet tagjai a megbízást, azt mondják, hogy nekem nincsen takarmányom, kérek novemberre, vagy akkorra, a mikor látja, hogy elfogy a készlete, — ennyi, meg ennyi waggon takarmányt, vagy korpát. Ez is határidőüzlet, csakhogy reális. Ha törvény szerint ezt is eltiltjuk, akkor egyszerűen meg fog szűnni a gazdaszövetkezeteknek minden létjogosultsága. Tudom, hogy jót akart ezzel is. El akarta tiltani ugyanis a tőzsdeüzleteket, a melyek ellen mi állandóan kikeltünk és a melyek ellen nekem is volt már szerencsém szót emelni. Az a határidőüzlet ez, a mely papírosbúzára, papiros - üzletekre és spekuláczióra van alapítva. B. Kaas Ivor; Ez a fedezetlen határidőüzlet ! Simonyi Semadam Sándor: Ne tessék ezt a kifejezést használni, hogy fedezetlen, mert sohasem lehet tudni, hogy az üzlet fedezett lesz-e. vagy nem! B. Kaas Ivor: Ez a terminus technikus! Simonyi Semadam Sándor: De rossz! Az egyedüli helyes kifejezés erre a pajnrosbuza, a papirosügylet, mert annak alapja gyanánt nincs semmi érték és nem is lesz; de a határidőüzletnél, ha ma nincs is, később lehet. Például, ha valaki tavaszszal elad búzát, annak de facto niacs fedezete, mert az a búza még csak nőni fog, de fog nőni. Mondjuk, egy gazda, a kinek van 6000 hold földje, s abból 2000—3000 hold búzatermése van, az csak adhat el márcziusban búzát júniusra, júliusra vagy augusztusra is, ugy a mint gondolja, hogy betakarításával, cséplésével, aratásával készen lesz. Nem lehet sem azt a kifejezést használni, hogy: »fedezetlen«, sem azt, hogy: »határidőüzlet«, hanem egyszerűen azt kell mondani, hogy papirosbuzát, papirosügyletet csinálni, szóval: üzérkedni és nyerészkedni ilyen módon nem szabad. Ha ezt eltiltja a törvény, ez nagyon helyes, de akkor adja meg Nagy Ferencz t. képviselőtársam annak az üzletnek kritériumát, a melyet nem szabad csinálni. Tessék, hogy ha ő azt a szövetkezetre nézve károsnak tartja, mert akkor káros az egész országra és mindenkire nézve, intézményszerűleg statuálni, hogy olyan ügyletet egyáltalában ne lehessen kötni. Azután van ebben még famózusabb intézkedés is, a mely azt mondja, hogy a fogyasztási szövetkezetek csak a szövetkezeti tagoknak adhatnak el árukat. Engedelmet kérek, ez egy végtelen nehéz dolog, hiszen mi a czél? A szövetkezésnek épen a kereskedelmi törvényben meghatározott czélja az, bogy tagjainak hitelót, gazdaságát emelje, prosperáltassa. Az a tag nem fog az által veszíteni, hogy ha nem tag is vesz annál a szövetkezetnél, s ha a szövetkezet forgalma növekedik az által, hogy nem tag is vesz, a szövetkezet tagjai ezzel csak nyernek. De fordítsuk meg a dolgot. Hol van az a nagy liberalizmus, a mikor a vevő szabadságát korlátozza? Ha szabad a kereskedelem, ha szabad ügyleteket kötni, ha szabad üzleteket nyitni márólholnapra bárkinek, akkor csak a vevőnek ne legyen szabad odamenni, a hova neki ^tetszik ? (Égy hang balfelöl: Ez nem árt!) Én nem mondom, hogy árt, én azt is tiszteletben tartom, ha azt a régi kereskedőt bizonyos védelemben óhajtják részesíteni, mert tudjuk, hogy minden uj alakulás, minden uj gazdasági átalakulás a régi exisztencziákra káros és az uj exisztencziáknak teremt uj előnyt. Ez minden átmenetnél így van, azonban nem szabad ezért olyan intézkedéseket tenni, a melyek az uj fejlődésnek tökéletesen útját állják. Tessék kazuisztikát csinálni, méltóztassék megmondani, hogy mely esetekben nem szabad, A szövetkezeti törvényben az van, hogy árukat fogyasztási szövetkezet csak akkor adhat el nem tagoknak, ha ugyanazon helyen nincs olyan kereskedő, a ki hasonnemű árukat elad. Udvary Ferencz: Abszurdum! Simonyi Semadam Sándor: Mondjuk, hogy ma egy fogyasztási szövetkezet alakul, mert nincs kereskedő a községben. Ez a szövetkezet csinál egy nagy áruraktárt, s mert ott nincsen más kereskedő, természetesen mindent árusíthat, mindent tart. Magától érthető, nem fog venni egy skatulya gyufát és nem fogja kilónkint vásárolni a lisztet, hanem nagyban fogja ezeket beszerezni, szóval: lesz neki ott egy nagy raktára. Holnap jön valaki, kinyit mellette egy boltot, s ugyanabban áruba bocsát csak tréfából is egy kiló lisztet. Már holnapután nekimegy annak a szövetkezetnek a törvényszék, s azt mondja: te szövetkezet, becsukod a boltodat, mert az által károsítod azt a kereskedőt. B. Kaas Ivor: Ez a czél! Simonyi Semadam Sándor: Ez abszurdum! Ez tökéletes képtelenség. (Zaj a baloldalon.) Még lesz alkalmam részletesebben is foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, s ezeket csak azért tartottam szükségesnek már most felvetni, mert nálunk nagyon hamar elalszik minden iránt az érdeklődés, a szövetkezetek kérdése pedig igen fontos ugy a mezőgazdaság, mint a kisember érdekeinek szempontjából, ugy hogy sohasem lehet azt eléggé felszínen és az iránta való érdeklődést ébren tartani. (Ugy van! a baloldalon.) Remélem és hiszem, hogy fognak ezzel hozzáértő és hivatott emberek foglalkozni, s talán a miniszter ur is lesz kegyes, mielőtt ezt a ház elé hozná, előbb a megfelelő érdekköröket meghallgatni. B. Kaas Ivor: Az iparkamarákat meghallgatta, de a kereskedelmi kamarákat még nem. 2Í*