Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-480

188 4ó0. országos ülés 1904- augusztus 3-án, szerdán. Simonyi Semadam Sándor: Azokat is meg kell hallgatni. B, Kaas ivor: De a gazdaköröket is! Simonyi Semadam Sándor: Az igazságügyi költségvetés, a mint az előadó ur is mondotta, tulajdonkép majdnem normál költségvetés, ugy hogy annak tárgyalása és kritizálása tulajdonképen csak egyik oldalról bir némi fontossággal, hogy mi nincsen benne. Már ez a szó, hogy normál költségvetés, magán hordja annak szükségességét, hogy ez u. n. minimum, a melylyel élni kell, s a melylyel el kell indulni, mert másként az igazságügyi kormányzatot nem lehet fentartani. Elég szomorú az, hogy ez egy normál költségvetés, mert Magyarország igazságügye, sajnos, még nem érte el a fejlődés azon magas fokát, hogy rá nézve per eventum egy normál budget-et lehetne szabni, s azt lehetne mondani, hogy elértünk addig a határig, hogy az igazságügy nem kivan több pénzt, több befektetést, uj befektetéseket. Sajnos, nem ugy vau, s nagyon szomorú, hogy tulajdonkép ezen a téren abszolúte Bemmi haladás nincs. Uj dolgok, uj ideák az igazságügyi tárczán belül nem produkáltatnak. Nem mondom, hogy nincsenek, de olyan nehezen születik meg minden uj dolog; ismeri az igazságügyminiszter ur is, a hivatalos közegek is, hogy szükséges, jő, helyes dolog, de nem jönnek, nem hoznak semmit, nehezen vajúdik ez a dolog. így vagyunk pl. a létminimummal. Ez is egy igazságügyi intézmény volna. Helyesen mondta Bizony Ákos képviselő ur a végrehajtási törvény novellájára vonatkozólag, hogy a lefoglalhatlan ingók tekintetében egy nagyobb kört óhajt ós hogy ezt ki akarja terjeszteni az ingatlanokra is. Ez nagyon helyes, de én tovább mennék Intézményszeríileg óhajtanám ezt statuálni. Nessi Pál: És sürgősen. Simonyi Semadam Sándor: Természetesen sürgősen. Én ugy képzelem ezt a kérdést, hogyha annak a szegény embernek, a ki szegény bizony máskor is, nemcsak az idén, a mikor ilyen rossz a termés, bizonyos minimális föld jut, egy törvény által védett biztos vár, mely tőle el nem árverezhető, hogy ez oly intézmény volna, mint ma a katholikusoknál a szentek, a szentképek, a czeremóniák, a melyek szemlélhetővé teszik a vallás fogalmát a szegény ember előtt, a ki nem tudja felemelni lelkét az istenség fogalmához. Én ugy képzelem, hogy ez a szegény ember, a ki tudja, hogy bizonyos földet soha ki nem vehetnek lába alól, közelebb jön a haza szent fogalmához és átérzi szivében azt, a mit talán korlátolt eszével nem tud elgondolni, hogy ott kell neki dolgoznia, ott kell élnie, ez az ő létének egyedüli mentsvára és létalapja, és mert ily módon hazaszeretete mély gyökereket verne. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ugy emlékezem, hogy az igazságügyi miniszter ur a létminimum kérdését szintén bizonyos jóindulattal akczeptálta és elismerte annak helyességét, de itt van megint az, hogy oly nehezen történik valami, oly nehezen indul meg minden. Van még egy sereg más ilyen dolog is. Én például nem tudom, hogy miért nem hozzák a ház elé, és miért nem tárgyaljuk az uzsoratörvényt? Ezt tárgyalnunk kellett volna, hisz oly rövid törvény, hamar elintézhetnők egy sereg ilyen dologgal együtt. Sokáig vettem azonban igénybe a t. ház türelmét, befejezem tehát beszédemet. (HalljuTc! Halljukl balfelöl.) Tekintettel arra, hogy a költségvetés el — vagy el nem fogadásának kérdését rendesen bizalmi kérdésként vetik fel, én a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Bizony Ákos képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása czimgn kér szót. /Bizony Ákos: Előttem szólott t. képviselőtársam az én tegnapi felszólalásomat, a melyet világosan és kifejezetten a magam és nem pártom nevében tettem, két tekintetben is félreértette. Először is azt imputálja nekem, mintha én kifogásolnám azt, hogy egy bűnöst védőügyvéde pártfogol, sorsának enyhitésére, esetleg felmentésére minden lehetőt elkövet. Engedel met kérek, én ilyet egyáltalában nem mondtam. Én csak arról szóltam, hogy az esküdtszékek rendesen ugy alakulnak meg, hogy azokban jogászember nincs, és ennek oka az, hogy ugy a vád, mint a védelem képviselői előszeretettel utasítják vissza épen a jogászokat. Azt mondtam továbbá, hogy a védőügyvéd urak ezt azért teszik, mert arról vannak meggyőződve, hogy ha az ő védenczük csakugyan bűnös, sokkal előbb mentik fel őt a nem jogász esküdtek. És ez valósággal igy is van. De hogy én ezt rossz néven vettem volna az illetőtől, az tőlem teljesen távol áll. A másik, a mit szintén félreértett t. képviselőtársam, az, mint hogy ha én az esküdtszéket általában eltörölni akartam volna. Bocsánatot kérek, világosan megmondtam, hogy politikai és sajtóvétsegeknél az esküdtszék politikai intézmény, a közszabadságok garancziája, tehát feltétlenül fentartandó. Én csak közönséges bűntényeknél mondtam, hogy hibák vannak, a melyek orvoslásáról gondoskodni kell. De erre sem azt mondtam, hogy meg kell szüntetni az esküdtszéket, hanem odakonkludáltam, hogy módot kell adni a bíróságnak arra, hogy olyan kirivó esetekben, a hol világos törvénysértés van, a bíróság tagjai egyhangúlag élhessenek azzal a joggal, hogy egy másik esküdtszékhez utasíthassák az ügyet. Ézt mondtam, de hogy én az esküdtszéket meg akartam volna szüntetni, talán politikai bűntények esetében is, ez tőlem teljesen távol állt. Dedovics György jegyző: Sebess Dénes! Sebess Dénes: T. képviselőház! Az igen t. előadó ur tegnap a budgetet normálbudgetnek jelezte és ezzel körülbelül az igazságügyi