Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-480

181 ÍHO. országos ülés 1904 inert az esküdtszék nagy szabadsági intézmény s ilyen előbb jelzett esetben üdvös eredményt ad. Méltóztatik tudni, hogy Oroszországban pl. nincs esküdtszék a politikai bűntettekre, ott a nagy szigor uralkodik ugyebár, és ennek daczára mindig _ megtörténik . .. Bizony Ákos: Oroszországban van esküdtszék ! (Ugy van! jobb felöl.) Simonyi Semadam Sándor: Tudom, hogy van, de nem a politikai bűntényekre; és mégis megtörténik ott minden, a mit a politikai bűntények terén csak el lehet képzelni, sőt annál több is. Tehát az a vasszigor, a melyet az esküdtszékek nemléte uralomhoz enged jutni, nem korlátolja és nem akaszthatja meg azon embereket, a kik hazafias felbuzdulásukban félreteszik azon törvényszakaszokat, a melyek egy nyugtalan, igazságtalan, de a törvény és a formák között mozgó hatalom visszaélései ellenében az erőszak fegyvereit a kriminális szabályok ellenére is kezébe adják. És igen nagy küzdelem folyt le azóta, t. képviselőtársam, a mióta minálunk az esküdtszéki intézmény behozatalának eszméjét először pendítették meg. Nagy szabadságjoguk védelmére, politikai bűntettek és sajtóvétségek részére követelték azt először és helyesen, mert ezek azon területek, a miket sohasem lehet paragrafusokba szedni és a miket sohasem lehet az u. n. polgári józan ész mértékével mérni. Mert minden hatalom magában hordja túltengésónek csiráját és legyen bár az kezdetben akárminő jó és helyes, elkövetkezhetnek olyan momentumok, a melyek szükségessé teszik azon hatalommal szemben az általános, az emberi jogoknak érvényrejuttatását. így vált szükségessé elsősorban a sajtó terén, később az u. n. politikai bűntények terén az esküdtszék intézménye és nem hiszem, hogy az a csekély idő, a mely óta ez az intézményMagyarországon már gyakorlatban van, elég okot és támpontot nyújthatna bárkinek arra, hogy magát az esküdtszék intézményét mint ilyent perhorreskálja. Azt méltóztatott mondani, hogy lelőttek ügyvédeket, lelőttek egy képviselőt és felmentették a tetteseket, Én azt hiszem, hogy épen ez a garancziája és jő oldala az esküdtszéknek, hogy olyan esetben, a midőn emberi felfogás szerint mindenki azt mondja, hogy ez az ember, bár törvényt sértett a legnagyobb mértékben, mégis ez volt az ulti ma ratio és mást nem tehetett, mert hasonló körülmények között 1000 ember között 900 igy tett volna: akkor erre az emberre nem lehet a törvény teljes szigorát alkalmazni. Ha a t. képviselőtársam azt mondta volna, hogy az esküdtszékek intézményét bizonyos korlátok mellett kellene csak alkalmazni és legalább azt mondta volna, hogy a politikai bűntényekre nézve meg akarja azt hagyni, egy szavam sem volna hozzá, de egészen eltörölni, én azt hiszem, hogy az lehetetlen. Lehet, hogy nem igy értette, akkor bocsánatot kérek. . . . augusztus 3-án, szerdán. Bizony Ákos: Nem is igy mondtam! Sebess Dénes: A politikai bűncselekményekre és a sajtó utján elkövetett bűncselekményekre nézve fentartandónak mondta ki. Simonyi Semadam Sándor: Hát akkor tökéletesen egyetértünk. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek az igazságügyi budget tárgyalására. Mi évenkint tárgyaljuk a költségvetéseket és a miniszter urak több-kevesebb részletességgel és pontossággal ígéreteket tesznek, hogy ezt és amazt el fogják végezni, és akkor a ház teljesen boldog és iszonyúan dicséri a miniszter urakat, hogy lám, mennyire szivükön hordják az ország sorsát, minden apró-cseprő dolgát milyen figyelemmel kisérik. Azután elmúlik az az egy év és ismét a költségvetés tárgyalásához jutunk, s akkor látjuk, hogy abból a sok szép beszédből és sok szép ígéretből mily kevés vált be. Ha ez nem mindig igy volna és ha ez nem volna olyan uraknál, olyan minisztereknél is, a kikben kétségtelen az amhiezió. kétségtelen a képesség, a tehetség és a szorgalom, akkor kénytelen volnék azt mondani, hogy tulajdonképen mit játszunk ? Szemfényvesztést követünk el, ugy teszünk a nép előtt és az ország előtt, mintha mi valami komoly dolgot végeznénk, az ő érdekeit szivünkön viselnők, azonban egyszerű szép ígéretekkel beérjük és soha eszünk ágába se jut számon kérni azt, hogy: »uram, a múlt évben ezt megígérted, hát miért nem történt meg ?« És ez engem nagy szomorúsággal tölt el, t. ház, mert én azt látom személyes tapasztalataimból is, hogy az igazságügyminiszter nem az az ember, a ki üres ígéreteket szívesen tenne és nem az az ember, a ki a miniszteri poziczióját a kényelem és a hatalom kellemes élvezetében töltené el egyedül, hanem kötelességeinek súlyát ismeri, átérzi, ós ennek daczára, sajnos, az eredmény, a melyet kétévi, mondjuk háromévi időközből felmutathat* igazságügyi kérdésekben, igazán csekély. , . . B. Kaas !vor: Megfogják hátulról a két kezét! Sebess Dénes: Kik? Simonyi Semadam Sándor: Megcsinálta a perrendtartást, egy korszakalkotó művet. . . B. Kaas Ivar: Neumann Ármin, meg Mandel Pál, meg mások! Neumann Ármin : Micsoda beszéd ez ? Ezt igy nem értem, tessék megmagyarázni! Nessi Pál: Sok az utódjelölt! Simonyi Semadam Sándor: ... és két év elmúlt és mi azt a perrendtartást még mindig nem tudjuk tető alá hozni. Ez igazán szomorú dolog. Minden megy, minden jön a házban, de a perrendtartás kérdése alszik. Nagyon jól tudom én, hogy nem az igazságügyi kormány a hibás, de mégis csak szomorú dolog, hogy oly javaslatokat, melyek a nemzetnek integráns érdekeit szolgálják és a megvalósulás stádiuma-