Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

12 475. országos illés Í90k Julius "28-án, csütörtökön. addig a szegény gazdaközönség elveszti minden türelmét, elvesztegeti jószágát, mert nem szállíthatja azt el olyan helyre, a hol nagyobb értéket kaphatna érte és ezzel kiszámíthatatlan károsodásnak van kitéve. Ezek azok a fó'mizériák, a melyekre rá akartam mutatni. Ezekkel szemben mi lenne a teendő? Az én felfogásom szerint az első teendő az adósság megszüntetése tárgyában a birtokoknak tehermentesítése szintén állami segélylyel. Ha volna egy nemzeti bank, a mely az ingatlanokon lévő összes adósságokat megváltaná és kedvező feltételek mellett, csekély törlesztési hányadfizetés mellett megváltaná a birtokosságnak, az ország lakosságának saját földjét, saját házát és a törlesztéseket közadók módjára szedetné be: ez által meg lehetne még menteni Magyarországnak földjét, ingatlanát a magyar lakosság számára. De igy bizony napról-napra gazdát cserélnek a kis- és nagybirtokok és napról-napra meg-megujulnak az árverések és elpusztulnak azok, a kiknek ősapáik vérükkel szerezték meg ezt a magyar földet. A szocziális kérdéseknek legfontosabb kérdése volna a földmivelő néposztály és különösen a munkásosztály hitét megnyerni a haza földjének szeretetére, hogy ez ne hagyja el azt. Ezt pedig ugy lehetne eszközölni, hogy ha azokat a föld- és munkanélküli embereket, a munkásosztályt a földmivelésügyi kormányzat legnagyobb jóakarattal földmunkához segítené; ha részükre példának okáért a nagybirtokokat a helyett, hogy azokat nagybérlőknek adná ki, mint ez idő szerint, parczellázva a kisebb gazdáknak adatná ki, illetőleg ha odahatna, hogy a hol vannak káptalani ós más kötött birtokok, azokat a nép kapná meg. Ma azonban a nagybirtokok leginkább nagybérlők kezein vannak. Ezek a nagybérlők pedig nagyon rideg és érzéketlen emberek, a kik nem igen törődnek az azon község határán tengődő szegény munkásnéppel, annak sorsával, hanem hoznak idegenből munkásokat, minek következtében a saját községe határán nem kap sem részes, sem felesmunkát a föld népe, hanem kénytelen örökké a szocziálista izgatók által elébe dobott eszmékkel foglalkozni, magát azokkal áltatni és jobb jövő reményében bizni. (Upy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) és kihágásokra ragadtatni magát, a melyeknek azután, mint az élet bizonyítja, szomorú következései vannak. (Ugy van! a baloldalon.) Mondhatom, hogy jó munkát végez az, a ki a földmives, a munkás osztályt földbérlethez juttatja. Egymást érik itt a küldöttségek és a vidéken minket is megkeresnek az emberek, a kik azt mondják, hogy dolgoznának, ha volna föld, a hol vagy részes munkát, vagy haszonbérletet nyerhetnének. A földmivelésügyi kormányzat ezen a téren igen sokat tehetne és áldásos munkát végezhetne. Az erre irányuló teendők között legnagyobb fontosságúnak tartom azt a kérdést, a melyet az ország minden részéből ezer és ezer kérvény követel itt a képviselőháztól, hogy t. i. valahára a fokozatos adórendszer alkalmaztassák, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert a kisgazdák birtokán a teher a régi jó időkből való kulcs szerint van még, a mikor még ára volt a föld terményeinek. Ez igy nem megy tovább. A kinek 20 hold földje van, annak jövedelme a maga és háza népének fentartására és gazdaságának őrizetére alig szolgáltatja azt a jövedelmet, a mi évenkint szükséges, de a kinek 2— 5—10 ezer holdja van, annak élete és családjának fentartása, habár rangja szerint többe kerül is, nem emészt fel ugy minden krajczár jövedelmet, mint a kiskisgazdánál és a középbirtokosnál. Ennélfogva nagyon helytelen, hogy a kisbirtok ép olyan, vagy talán még nagyobb kulcs szerint legyen megterhelve, mint a nagybirtok. A fokozatos adórendszer behozatalát minden jó érzésű és igazságos embernek követelni kell, mert ez az egyik mentőszere annak, hogy a földmives néposztályt az elpusztulástól megmentsük. A kisgazdák érdekében volna és azok helyzetén sokat javítana, ha az illetékek mérsékeltebben lennének kivetve a birtokvásárlások után. Most a földvásárlást, az ingatlan szerzését nagyban megnehezíti az illeték nagysága. Sok vétel múlik azon is, hogy a vételár kifizetése után egy nagy illeték-összeget, vagy mint a közönség szokta mondani, kincstári százalékot is kell fizetni. Nagyban segítene a földmives néposztály helyzetén az is, hogy ha a termelő birtokán, például a szőlőjében termett törkölyt, seprőt és gyümölcsöt értékesíthetné és ha a kisüstön való főzés megengedtetnék a kisgazdáknak. Semmi nagyobb mértékben nem izgatja és nem bántja a közönséget, mint ez a kérdés, mert nem tudják megérteni az érdekeltek, hogy miként lehetséges az, hogy a mit Isten szorgalmuk után nekik adott, még azt sem értékesíthetik saját javukra. Fenyegeti a gazdákat a szőlőgazdaság hanyatlása is, ugy hogy a bort maholnap már nem lehet értékesíteni. Már az előző esztendőben is 8 —10 forintért kelt el a legjobb homoki bor és hogyha a kiszemelt szőlőterületek nagyobb mennyiségben lesznek beültetbe, mint az utóbbi esztendőben, akkor a bor értéke nagyon is alá fog szállani a mai vámrendszer mellett. Ennélfogva a kormánynak, a mint azt az előadó úrral szemben már előbb is közbeszólások alakjában, hangoztattuk, oda kell törekedni, hogy Magyarország bortermelése meg legyen védelmezve. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) A földadó leszállítása mellett a pótadók, az útadó eltörlése szintén nagyfontosságú kérdés. Erre természetesen azt szokta mondani a t. pénzügyminiszter ur, hogy ha mindenütt törlünk, mindenütt engedünk, akkor miből lesz a jövedelem? Tessék más irányban megtalálni azt, a mit itt elvesztünk. (Helyeslés a szélső-