Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

475. országos ülés 190'i baloldalon.) A kisbirtokosok terhének apasztásával keressék meg a fokozatos rendszert, a mely ezeket a terheket pótolja. Tessék a külföldön, idegen országokban lakó magyar birtokosokra kétszeres adót kivetni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert azok sem verejtékkel, sem pénzzel, sem anyagi, sem erkölcsi tekintetekkel nem szolgálják ezt a hazát, (Igaz! TJqy van! a szélsőbaloldalon.) és a nemzetnek jólétét semmivel sem munkálják. Fizessenek tehát kétszeres mértékben, mert a mi földünk termését is más országban, más nemzetek javára költik el. (Igaz! ZJgy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék megadóztatni a tőzsdét, a nagytőkét és mindazt, a mi eddig könnyen hizlalta magát, a mi a gazdaközönség verejtékéből meggazdagodott, minden ilyen intézményt meg kell adóztatni. Hiszen csak szét kell nézni a társadalomban, mutatja az, hogy hol lehet a terhet emelni és mutatja az inség, a melyben a földmivelő nép nyomorog, hogy hol szükséges az enyhítés. Az a baj, hogy ebben az országban a néptől csak venni tudnak, adni pedig, még ha a legnagyobb szükség volna is erre, akkor is csak szűk mértékben szoktak neki. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nagy baja a szegény népnek az is, hogy az igazságszolgáltatás rettenetes teherrel jár. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy a földmivelésügyi miniszter ur erre azt mondja, nem vagyok igazságügyi miniszter, tessék ezt hozzá adresszálni, igaz, de most a földmives néposztály őrállójához, az országban a legelső helyen álló védelmezőjéhez, érdekeinek szolgálatában álló vezéremberhez beszélek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és annak az osztálynak, a melynek ügyeit vezeti, annak minden ügyét-baját, a maga valójában ide akarom tárni elébe. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy fest az, hogy ebben az országban a szegény nép nem meri ma már az igazát védelmezni, nem mer perbe bocsátkozni, mert már mondja is a nép, hogy: a peres birtok nem lesz sem enyém, sem tied, hanem valaki másé. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Trubinyi János: A fiskálisé! (Derültség a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Marjay Péter: Nemcsak a fiskálisé; az is leszed belőle, de nem minden perköltség a fiskálisé, hanem a kincstár, a végrehajtó is jó részét elmarkolj a. Milyen más világ lenne, hogy ha az ország munkás népe legalább nyugodt szívvel kereshetné a maga igazát a nélkül az előzetes, ijesztő aggodalom nélkül, hogy ha igazát megtalálja, nem nyer vele semmit, hanem veszt. Most azonban mindegyik fél azzal a gondolattal és tudattal jár, hogy senki sem fog a perrel nyerni. (Igaz! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) A földmivelés terén nagyobb elméleti szakértelem nyújtása szintén kötelessége a földjulius 28-án, csütörtökön. 13 mivelésügyi kormányzatnak. Most vannak úgynevezett gazdasági ismétlőiskolák és minden községben be is hivtak egy-egy tanítót arra a tanfolyamra, de hogy ezek mit csinálnak, micsoda eredményt érnek el, hogy ezekkel mit taníttatnak, hogy ezek "ki előtt vizsgáznak, arról nincsen szó. A gazdasági ismétlőiskolák felügyeletére nagyobb súlyt kell szerintem fektetni és a gazdasági ismétlőiskolai tanítókat és azok tanításának eredményét minden esztendőben több izben számon kellene kérni, sőt a gazdasági oktatást, ismereteket nagyobb mértékben kellene terjeszteni. A múlt hetekben olvastunk hírlapi czikkeket, a melyek azt bizonyítják, hogy pl. Bihar vármegye délkeleti és déli részének lakossága, a mely a vármegye lakosságának nagy részét teszi ki, épen annyi szellemi kvalifikáczióval bir, mint ezelőtt 500 esztendővel. Ilyen módon a földmivelés ügyét nem lehet fellendíteni, hanem a földművelésügyi kormányzatnak az oktatást vezető kormányzattal kezet fogva mindent el kell követnie, hogy a nép ebből az ős butaságból valahára már kiemeltessék és a földmivelés terén is nagyobb szakismeretekre tegyen szert. Szükséges továbbá és fontos az ipariskoláknak fejlesztése. Magyarországon, nagyon jól mondja az előadó, igen csekély mértékben akar a földmivelő osztály mással foglalkozni, mint csak a maga mindennapi földmunkájával. Azon a téren, a hol az ipari terményeket fel lehet dolgozni, az ipari ismereteket is terjeszteni kell. De azt mondja az előadó ur, hogy a textilczikkeket nagyobb mértékben termeljük. De nincs textil iparunk. Előbb azt kell fejleszteni, és ha ez megtörtént, akkor nem kell idegennek eladni a termesztményt, hanem itthon lehet azt feldolgozni. Ekkép az ipar fejlesztésével fellendül a termesztő helyzete is. A költségvetés számadataival csak nagyon csekély mértékben foglalkozom. Látom, hogy a nyűg- és kegydijak összege a múlt évi 1,520.432 koronáról 1,546.008 koronára emelkedett. A személyi járandóságok is mindenütt emelkedtek. Azonban azok a tételek, a melyek közvetlen a munkásosztály segítségére volnának szánva, bizony csak csekély mértékben emelkedtek. Elismerem és örvendetes jelenségnek tartom, hogy a gazdasági munkásügyre nagyobb figyelem fordittatik. Közsegélyalapokra, munkásszövetkezetekre, egyletekre a múlt évi 200.000 korona helyett most 400.000 korona van előirányozva. Egészen helyén való dolog ilyen módon, it) en arányban és ilyen lépésekkel haladni évrőlévre. Ha a kormányzat ezen, vagyis a munkássegély zés terén igy halad, akkor meglehet, hogy még fényesebb elismerésben fog részesülni, a mint a minőnek beszédem elején az előadóval szemben adtam kifejezést. Igaza van az előadó urnak abban, hogy a munkás- és cselédsegélypénztár javára az 1903. évi költségvetés 100.000 K-ája helyett most 150.000 K van felvéve. Azonban itt meg is