Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-479

176 479. országos ülés 1904 fellélegzik megnyugodva, a mikor az előadásnak vége van : Hála Isten, semmi nagyobb baj nem történt! Én megengedem, hogy, a mint már mondtam is, politikai garaneziát képez az esküdtszék és azért igen veszedelmes dolognak tartanám politikai és sajtóügyi dolgoknál az esküdtszéki intézményt megszoritani. (Helyeslés.) De közönséges bűntényeknél én részemről semmi szükségét nem látom annak. De különösen károsnak, veszedelmesnek tartom az emberi élet elleni bűntényeknél. Mindnyájan értesültünk már olyan ítéletekről, azt biszem, a melyek minden komolyan gondolkozó embert megdöbbentettek és erkölcsi érzületünket felháborították. Meglehet, hogy ezek gyermekbetegségek és hogy a mi esküdtszékünk később sokkal megfelelőbben fog működni, de ilyen, nem is egészen bizonyos reménységért az életbiztonságot veszélyeztetni, azt csakugyan nem tartom helyesnek. Visontai Soma: A társadalom becsületét sok tekintetben kissé helyreállítja! Ezért lehet visszás egy pillanatig, de azért nagy a hivatása. Bizony Ákos: Egy ember pl. a maga hibájából, vagy megengedem, másnak kapzsisága, zsarolása folytán tönkremegy és a végrehajtás alkalmával a hitelezőt, a végrehajtót, a felperes ügyvédet agyonlövi. A másik korhely, részeges férj, a kinek felesége megunja azt, hogy a munkája véres verejtékét odabordja, hogy azt a korcsmába vigye; otthagyja a férjet. Ez nem tud nélküle megélni, visszahívja, és a mikor az asszony nem megy, rátör és agyonszúrja. Akárhány ilyen eset van. Valaki pL szeret, vagy legalább azt mondja, hogy szeret egy nőt, a ki nem viszonozza érzelmeit. Egyszerűen lelövi és az esküdtek a legtöbb esetben felmentik az illetőket. (Zaj és ellenmondás a baloldalon.) Visontai Soma: Sok ezer szempont van; itt azt nem lehet elbírálni! Bizony Ákos: Felmentik az illetőket vagy oly ténykörülményeket vesznek figyelembe, a melyek nem oda valók. Elsősorban az önbíráskodás minden jogállamban kell, hogy tiltott és büntetendő cselekmény legyen. Másodszor pedig azok a körülmények, a melyeket a mi társadalmunk az ő beteges szentimentalizmusában, mert ez uralkodik a társadalmon most, valami magasabb dicsfényben lát, legtöbb esetben nemtelen indokokból származnak, boszuvágyból, irigységből, féltékenységből, önzésből, legtöbbször feneketlen önzésből. Lehetővé tenni azt, hogy az illetők kikerüljék az igazságos büntetést, azt nem tartom helyes igazságügyi intézménynek. De az a kérdés, hogyha a bajokat látjuk, miként akarjunk és miként lehet azokon segíteni ? A legradikálisabb megoldás természetesen az volna, ha az emberi élet ellen való bűntényeket kivennők az esküdtbiróság hatásköréből. Beaiigüsztus 2-án, kedden. ismerem azonban, hogy ez egyáltalán nehéz volna, mert ha az esküdtbiróság közönséges bűntényekre egyáltalán létezik, akkor a legsúlyosabb eseteket elvonni CBakugyan furcsa volna. Másik megoldási mód lehet az, hogy az esküdtszék működését szigorúan a ténykörülményekre korlátozzuk, de ez sem igen lehetséges, mert először is a ténykörülményt a jogi kérdéstől tisztán, szorosan elválasztani a legtöbb esetben nem lehet, de még ha lehetne is, a merev puszta ténykörülmény jogi vonatkozások nélkül semmi értékkel nem bir a biróságra nézve és akkor az esküdtszéki intézmény egyszerűen felesleges. Harmadik mód lehet talán az, hogy az esküdteknek kvalifikácziója emeltetnék, de ez sem felelne meg, mert tudomásom szerint, bár esküdtnek igen sok egyén iratik össze, a ki nem bir ahhoz való kvalifikáczióval, midőn a törvényszék az összeírásból a főlajstromot megállapítja, ngy jár el, hogy a legképzettebb egyéneket szemeli ki, A mostaninál kvalifikáltabb esküdtszemélyzetet összeállítani, azt hiszem, nem lehet, De mit tapasztaltunk ? A zt, hogy a szolgálati lajstromból is épen a legarravalóbb elemeket, jogtudó elemeket a vád és védelem képviselői előszeretettel utasítják vissza. A kir. ügyész urak legtöbbje abból a felfogásból indul ki, hogy ha már nem jogtudó bíróság, hát legyen igazán az, és szerinte a legjobb esküdt kinek nincsenek jogi ismeretei, tehát a jogászt eo ipso visszautasítja. A védőügyvédek pedig, különösen ha tudják, hogy az ő védenezük csakugyan bűnös, mert a védőügyvéd ezt legtöbb esetben tudja . , . Visontai Soma: Az sem áll! Bizony Ákos: . . . inkább remélik a felmentést a jogtudatlan esküdttől, a kire egy szép frázissal jobban lehet hatni, mint a képzett jogászi elmére. Tapasztaltam igen sokszor, hogy a mint összejött a 30 vagy 40 esküdt között 8—10 ügyvéd, ezeket vagy a vád vagy a védelem mindig visszautasította. Visontai Soma: Plehve helyére kellene a t. szónok urat kinevezni. (Zaj és derültség.) Bizony Ákos: Az én nézetem szerint egyetlenegy mód van ezen segíteni és ez az volna, ha a bűnvádi perrendtartás 371. §-a akképen egészíttetnék ki, hogy a bíróságnak akkor is joga lenne az esküdtek határozatát más esküdtszékhez utasítani, azt felfüggeszteni, ha ugy van meggyőződve, hogy az esküdtek a vádlott felmentésénél törvénysértést követtek el. Vertán Endre: Hát az elitélésnél nem történhetik meg? Bizony Ákos: Az benne van a törvényben, azt nem kell beletenni. Ez volna az egyetlen mód, a mit talán alkalmazni lehetne; én részemről más remediumot nem látok. Udvary Ferencz: Hiszen akkor Magyarországon minden embernek fiskálisnak kellene lennie!