Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-479
479. országos ülés í'JÖ'i augusztus 2-án, kedden 177 Bizony Ákos: Az imént már volt szerencsém mondani, hogy az általános polgári törvénykönyvnek mielőbbi [megalkotását felette szükségesnek tartom. De arra az esetre, ha, a mi nem lehetetlen, magának az egész polgári törvénykönyvnek elkészítése olyan akadályokba ütközik, hogy arra talán még évek hosszú során nem lehet kilátásunk, arra kérném az igen t. igazságügyminiszter urat, méltóztassék a törvény keretéből kivenni a családi jogot, az örökösödési jogot és ezt külön megalkotni, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) mert ebben a két intézményben nyilvánul leginkább a nemzeti sajátság, a nemzeti egyéniség, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) és különösen mert ezen a téren van nálunk a legnagyobb jogi bizonytalanság. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Méltóztatnak tudni, a kik általában foglalkoznak jogi kérdésekkel, hogy az országbírói értekezlet 1861-ben bizonyos módosításokkal életbe léptette a régi magyar családjogot és örökösödési jogot. Azonban ezeknek az intézményeknek jelentékeny része már annyira ellenkezik bíróságaink jogi meggyőződésével, hogy azokat egymásután hatályon kivül helyezik. Különösen egynéhány kérdés, mint pl. az özvegyi jog, az özvegyi örökösödés, a törvénytelen gyermekek Örökösödése, a közszerzemény, az ági és szerzeményi vagyon közötti különbség: ezek annyira vitás ós annyira bizonytalan fogalmak. hogy ez idő szerint teljes lehetetlenség megállapítani azt, vájjon egy ilyen alapon indított pör megnyerhető-e vagy sem. Épen a jogi bizonytalanság oka annak, hogy nálunk a felebbezések száma olyan óriási, a mire talán semmi más országban példa nincsen. A törvények végrehajtását illetőleg nagyon kevés mondani valóm van, miután a törvények végrehajtása túlnyomó részben nem az igazságügyminiszter, hanem a bíróságok feladatát képezi. A bíróságok munkálatának érdemleges bírálatával e helyütt nem tartanám helyesnek foglalkozni. Azonban néhány rövid megjegyzést mégis kell tennem. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt a feltűnő lassúságot, a mely a telekkönyvi betétek szerkesztésénél tapasztalható. 1902-ig, a hivatalos jelentés szerint, mindössze hét járásbíróság területén lett a betétszerkesztési eljárás megindítva és 1888-tól 1902 végéig összesen 88 járásbíróság területén lett ez az eljárás részint megkezdve, részint befejezve. Miután pedig nekünk van 354 telekkönyvi hatóságunk, ha ebben az arányban fogunk tovább haladni, akkor még 40 esztendő kell ahhoz, hogy telekkönyvi betéteink elkészüljenek. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A miniszter ur talán abban a nézetben van, hogy ez a kérdés nem égető, mert hiszen a tagosításnál a telekkönyvek át szoktak alakíttatni. Azonban a telekkönyvi átalakítás egyáltalában nem teszi feleslegessé a betétszerkesztéseket, nem pedig KÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906 XXVIII. KÖTET. azért, mert ezen átalakító urak igen sok helyen, nemhogy nem használtak volna, hanem ártottak. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A kik tagositási ügyekkel foglalkoztak, azok tudják azt, hogy a tagosítás alkalmával a hiteltelekkönyvek, bár voltak ellenkező tartalmú miniszteri rendeletek, teljesen figyelmen kivül hágj attak és a tagosítás tisztán és kizárólag a tényleges birtoklás alapján eszközöltetett. Ennek azután az lett az eredménye, különösen a nemesi közbirtokosságoknál, hogy midőn a telekkönyveket átalakították, abba az összetagositott birtokba annyi különböző jogczimű telekkönyvi birtoktest olvadt bele, hogy némely telekkönyvnek lett 100 tulajdonosa is, a kiket bejegyeztek egymás között határozatlan arányban, ugy hogy egy teljes jogbizonytalanság állott elő igen sok községben annyira, hogy a telekkönyvek teljesen hitelképtelenekké teszik az illetőket. Tudom én azt, hogy a betétszerkesztésnól és átalakításnál történtek telekkönyvi helyesbítések a tényleges birtoklás alapján is, de ezek is nagyon kis mértékben. 1902. év végével a kimutatások szerint 1500 községben készültek ezek el és miután nekünk van 12.000 községünk és egy nagy rakás olyan pusztánk, a melynek külön telekkönyve var, belátható, hogy ez is a bajon nagyon kis mértékben segített. Tessék tehát több erőt alkalmazni a betétszerkesztéseknél, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) hogy azok még talán belátható időn belül bevégződjenek. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nessi Pá!: Arra inkább adunk, mint a czivillistára! Bizony Ákos: Az előadó ur szíves volt beszédében említeni, hogy a hátralékok a Curiá iái ijesztő mértékben szaporodnak. Hát ezzel csakugyan valamit csinálni kell. Én csak egy adatot említek fel: 1902-ben elintézendő volt a Ouriánál a műit évi hátralékokkal együtt 14.071 rendes per, ebből elintéztetett 9403, tehát hátralék maradt 4668, de különben is a Curiánál az ügyek sokszor egy esztendeig is elhevernek. Ezen a mizérián azonban nem a curiai birák számának szaporításával kell segíteni, hisz ez idő szerint is 107 biró van, tehát sokkal több, mint Angliában az összes főbiróságoknál és én meg vagyok győződve, hogy Magyarországon száz olyan embert sem lehet találni, a ki a curiai biróhoz kötött feltételeknek meg tud felelni — hanem a Curia teendőit kell csökkenteni és csakis érdemleges dolgokban igénybevenni. De nézzük a Curia fenyítő forgalmát, a mely valósággal megdöbbentő. 1902-ben volt elintézendő büntetőpere 12.614, a melyből el is intéztetett 11.266, maradt hátralék 1348. Ez örvendetesnek látszik, azonban hogy intézték el ezeket ? Helybenhagyólag 78-at, megváltoztatólag 34-et, megsemmisítettek 499-et, visszautasítottak 5187-et, egyéb módon, nem érdemlegesen intéztek el 5468-at, tehát összesen csak 611 érdemleges határozatot hoztak. 23
