Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-479

Í79. országos ülés 1904- augusztus 2-án, kedden. 175 szabad mérlegelése is már a rendes bíróságok előtti tárgyalásokra nézve is elfogadott elv, tehát e réven az esküdtbiróságok mellett érvelni egyáltalában nem lehet. Erre vonatkozólag nem tartom egészen feleslegesnek megjegyezni, hogy még a jogászoknak meglehetős széles körében is el van terjeeve az a nézet, hogy a rendes biró azért nem járhat el olyan helyesen, igazságosan és méltányosan, mert őt a törvény szabályai kötik, mig az esküdtszék szabadon követheti meggyőződését. De bocsánatot kérek, ez merőben téves nézet. Visontai Soma: Az összes politikai perekben az esküdteknek köszönhetjük a felmentéseket ! Bizony Ákos: Nincs oly törvény, a mely a hivatásos rendes birót arra kötelezné, hogy marasztalja el a vádlottat akkor, ha az az ő nézete szerint ártatlan, mert a bizonyítékokat szabadon mérlegelheti a biró és ha valakit ártatlannak tart, nemcsak joga, de egyenes kötelessége is azt megállapítani. Viszont az esküdtszéket egyáltalában nem jogosítja fel a törvény arra, hogy törvény ellenére határozzon, (Igaz! Ugy van! a szelsobalóldálon.) és hogy kegyelmi jogot gyakoroljon. Méltóztassék elolvasni, hogy mire esküszik meg ,az esküdt akkor, a midőn birói funkcziót gyakorol. Megesküszik arra, hogy az előtte tárgyalt ügyben igazságosan és a törvény értelmében fog határozni. És az angol biró, akkor, a midőn az esküdteket elbocsátja, sohasem mulasztja el őket arra figyelmeztetni, hogy nekik nem szabad ám akármiféle szempontok által vezéreltetniük magukat, hanem a törvény köti őket, sőt Angliában köti a bizonyítékok mérlegelése is. Ott még a szabad mérlegelés sincs annyira behozva, mint nálunk, hanem az angol biró azt is megmagyarázza, hogy a törvény értelmében mit és mi által kell az esküdteknek bebizonyitottaknak tekinteniök. Visontai Soma: Szóval szüntessük meg az esküdtszék intézményét. Bizony Ákos: Az igazságügyi bizottság második érve az, hogy a birói hatalmat meg kell osztani a korona és az állampolgárok között. Ez igen helyes elv, de ha ezt komolyan akarjuk érvényesíteni, ennek nem az a módja, hogy az esküdtszéki intézményt behozzuk; hiszen ennek nálunk már sokkal, de igen sokkal helyesebb módja volt, akkor t. i., a midőn az alsó bíróságokat a közönség szabadon választotta, s a midőn az alsó fokon választott, a felsőbb fokon pedig kinevezett biró bíráskodott. És különösen 1848 előtt, a midőn még megvolt a táblabírói intézmény, még a bár nem hivatásos, de jogtudó egyének is résztvettek a fenyítő ügyek tárgyalásában. Hogy ez ma nálunk meg nem valósitható, azt elismerem, mert — fájdalom — a régi jó táblabiráknak már a magja is kiveszett. De ha valaki komolyan meg akarja osztani, a birói hatalmat a korona és a nép között, ennek nézetem szerint nincs más módja, mint az, a melyet nálunk azelőtt alkalmaztak, t. i. a választási rendszernek a bíróságok alsó fokozatainál újból való alkalmazása. Meggyőződésem szerint az igazságügyi bizottság ezt nem akarta, tehát kételkednem kell abban, hogy az általa hangoztatott elvet komolyan veszi. Az igazságügyi bizottság harmadik érve az, hogy a bíróság és a társadalom közt kölcsönhatást kell létesíteni, hogy a bíróság egyrészt a törvénytiszteletet terjeszsze a polgárok közt, másrészt a független szabad polgárság bizonyos frissítő erővel folyjon be a bíróságokra, mérsékelje befolyásukat, alakítsa át felfogásukat a nemzet nagy tömegének felfogásához. Ennek elvi fontosságát szintén elismerem, de azt tagadom, hogy ehhez esküdtszéki intézmény lenne szükséges. A kellő nyilvánosság ennek a feltétele, mert hogyha a birói tárgyalások a közönség szeme előtt, nyilvánosan tartatnak, a mint tartatnak nálunk, akkor ez a kölcsönhatás kétségkívül megvan, mert a hallgatóságra ép ugy kiterjed a birói körök befolyása, mint a hogy kiterjed a a velük együtt működő esküdtekre, és viszont a közvélemény befolyása, hogyha az a birói tárgyalásnak szemlélete folytán nyilatkozik meg, szintén megfelelő kölcsönhatást gyakorol a bíróságra. A negyedik ér?, a melyet az igazságügyi bizottság használ, s a mely az én nézetem szerint az egyetlen indok volt, a mely igazában az igazságügyi bizottságot vezette, csak azt bevallani nem akarta, az, hogy a törvényhozás nem tarthatja feladatának, hogy ellentálljon annak az áramlatnak, a mely több mint 55 év óta hazánkban a kiterjesztés mellett nyilvánul. Tehát az igaz indok az volt, hogy azt mondják, hogy a ^közvélemény nyomása*. »55 év óta ezt kívánja a közvélemény«. Pedig, bocsánatot kérek, én meglehetősen ismerem az ország közvéleményét, de mondhatom, annak túlnyomó része ezt a kiterjesztést sohasem kívánta. (Mozgás balfelöl. Zajos ellenmondásoJc.) Visontai Soma: Hosszú küzdelem eredménye ez minden országban! Nem helyes, hogy épen erről az oldalról támadják az esküdtszéki intézményt. Elnök (csenget): Csendet kérek! Bizony Ákos : Maguk a legközvetlenebbül érdekelt egyének, az esküdtek, annyira nem rajongnak azért a hivatásért, a melyre ők képesítve vannak, hogy minden utat és médot megkísérelnek arra, hogy az esküdti működés alul magukat kiszabadítsák. (Mozgás balfelöl. Felkiáltások: Kényelemszerelet!) A királyi ügyész és védő valóságos ostromnak vannak kitéve, csakhogy a visszavetési jogot az illető esküdtekkel szemben gyakorolják. Többször volt alkalmam esküdti minőségben szerepelni és mint az esküdtek elnöke, az ő tárgyalásukat vezetni, és mondhatom, mindig ugy éreztem magam, mint a műkedvelői előadásokon, a hol az ember valósággal