Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-479

Í79. országos ülés 190í augusztus 2-án, kedden. 173 anyagi jog az osztrák polgári törvénykönyv idevonatkozó fejezetein, az alaki pedig az 1855-ben kibocsátott osztrák császári pátensen alapul. Már csak az a körülmény, hogy ujabb alkotmányos éránk 37-ik esztendejében még mindig osztrák törvények vannak nálunk érvényben, maga is szégyenletes dolog. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) De ettől eltekintve, ezen telekkönyvi rendszabályoknak ugy alaki, mint anyagi része már jórészben elavult, ugy, hogy azoknak felfrissítése és uj alapokra fektetése egy régen érzett hiány szükséges pótlása. A kereskedelmi üzlet átruházásáról, az uzsoráról stb. szóló javaslatok a ház előtt fekszenek, azok nemsokára a pénzügyi bizottság által tárgyaltatni fognak és remélem, hogy az őszszel a ház elé kerülnek; akkor valószínűleg lesz alkalmam azokhoz hozzászólani, ezekről tehát ezidőszerint nyilatkozni nem kívánok. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyanezt az elvet követem a polgári perrendtartásra nézve is, a mely már átment az igazságügyi bizottság retortáján és a melynek életbeléptetését részemről melegen üdvözlöm. Most azonban tüzetesen nem foglalkozom vele, mert annak idején, a mikor a javaslat tárgyaltatni fog, lesz erre alkalmam elég. (Helyeslés a szélsobalóldálon és a jobboldalon.) A végrehajtási törvény módosításáról szóló javaslatot közelebbről nem ismerem ; csak anynyit vagyok bátor megjegyezni, hogy különösen azt ajánlom az igazságügyminiszter ur figyelmébe, hogy a lefoglalás alól mentes ingóságok körét lényegesen szólesbiteni szíveskedjék, (Helyeslés a néppárton és a szélsobalóldálon.) sőt ez némely részben az ingatlanokra is kiterjesztendő, mert bizonyos létminimum megóvása nélkül igen szomorú jövőnek fogunk elébe nézni. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsobalóldálon.) A büntetőtörvénykönyv módosításáról szóló javaslatot már nagyon szeretném a ház előtt látni, mert ez csakugyan régen érzett hiányt képez. Nem akarok a mostani büntetőtörvénykönyv számos anomáliájával foglalkozni, csak igen röviden említek fel egy pár példát. Itt van pl. a lopás. A büntetőtörvénykönyv 339. §-a értelmében a bemászás mellett elkövetett lopás öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő, ellenben a mezei rendőri kihágásokról szóló 1894 : XII. t.-cz. értelmében a gyümölcs, mezei termények lopása 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Most már tegyük fel, ha valaki bemászik a kerítésen a kertbe és egy pár forint értékű gyümölcsöt lop el, akkor legfeljebb 200 koronával büntethető meg, ha azonban eltalálja vinni azt a babkarót, a melyet kihúzott, hogy a gyümölcsöt könnyebben leverhesse, cselekménye e miatt a krajczárt sem érő babkaró miatt már bemászásos lopás lesz és öt évi fegyházat kaphat. De itt van, t. képviselőház, a csalás, a sikkasztás, a melyek csak magánvádra üldözendők. Némelykor ily esetek heteken át háborítják fel a legbotrányoäabb módon a közvéleményt. de egyszerre csak azt halljuk, hogy az illető főnök visszavonja a panaszt, s a felháborított közvélemény nem kap elégtételt. Ezen segíteni kell, mert ez aláássa a közmorált. Bátor vagyok tehát kérni az igazságügyminiszter urat. méltóztassék a novellát mielőbb a ház elé terjeszteni. Égető szükséget képez a kereskedelmi törvény módosítása is, de az ezt tárgyaló javaslat, a mint az előadó ur mondta, a kezdet kezdetén van. Pedig kereskedelmi törvényünk jó része elavult, ugy hogy valóban napról-napra türhetlenebbé válnak azok az állajjotok, a melyek ennek az elavult, nem kielégítő törvénynek alkalmazásából származnak. (Ugy van! balfelöl.) Az általános polgári törvénykönyv tervezetével érdemlegesen természetesen szintén most nem foglalkozhatom, — bár ismerem, mert közkézen forog — de mert már csak a legfőbb elvek érintése sem férne bele egy rövid költségvetési beszéd keretébe, csak azt vagyok bátor kérni, — és erre vonatkozólag egy határozati javaslatot is be fogok nyújtani — hogy az általános polgári törvénykönyv mielőbbi elkészülését az igen tisztelt igazságügyminiszter ur lehetőleg siettetni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy hazánk egyes részeiben, Erdélyben, a volt határőrvidéken, Fiúméban még mindig az osztrák polgári törvénykönyv van életben, a mi nemcsak megszégyenítő, hanem nemzetiségi szempontból is igen veszedelmes. Az egységes jog igen nagy összekötő kapocs és meg vagyok győződve, hogy azoknak a partikuláris törekvéseknek, a melyek itt-ott észlelhetők, igen nagy tápláléka az, hogy bizonyos vidéken más törvények vannak érvényben. (Ugy van! a szélsobalóldálon.) De az osztrák polgári törvénykönyv ellen még az a kifogásom is van, hogy kozmopolita szellemű, minden nemzeti jelleget nélkülöző törvény, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldálon.) a mi régi magyar felfogásunkkal homlokegyenest ellenkezik. Rendelkezései még azokon a tereken is, a hol már érvényben nem volnának, azért, mert nincsen nekünk rendszeres polgári törvénykönyvünk és a birő a jogesetek megoldásánál bizonyos vezérfonálra szorul, még ott is érezteti a maga befolyását és pedig a lehető legrosszabbul. á bűnvádi perrendtartás, az 1896. évi XXXIII. t.-czikk még nem rég lépett életbe és igy arról még egészen biztos ítéletet mondani bajos dolog, de egyes visszásságokra már rá lehet mutatni. Maga a perrendtartás nagyon szövevényes, hosszadalmas; különösen elhibázottnak tartom jogorvoslati rendszerét, a melynek az a következménye, hogy különösen a törvényszékek annyira túl vannak terhelve, hogy egyéb munkára alig érnek rá. Ma vádtanács, holnap