Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

i/5. országos ülés Í90í mosolyog? Majd elTálik, hogy ha ezt kicsinyli most, vájjon hoz-e majd nagyobb mértékű újításokat.? (Zaj jobbfelöl.) Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Nem mosolyogtam! Marjay Péter: T. képviselőház! Miután ezeket legjobb lelkiismeretem sugallása szerint itt előadtam, azt kérdem, miként fogja folytatni a miniszter nr elődje kezdeményezéseit és ugy fogja-e végezni munkáját, hogy érdemes lesz róla is igy megemlékezni? Lehet; én előlegezem a jóakaratot a mostani miniszter urnak, de hogy mennyiben jut hozzá, arról nem szólhatok még most, mert azt hiszem, ugy van ő is, mint az az ember, a kitől azt kérdezték, hogy tudsz-e zongorázni? Azt felelte, meglehet, hogy tudok, de még nem próbáltam. (Zaj és derültség jobbfélöl. Felkiáltások: Hogy lehet ilyen dolgot belehozni!) T. képviselőház! A t, miniszter ur nem próbálta, (Folytonos zaj és eüenmondásoh jobbfélöl. Egy hang: Hogy lehet ily dolgokat a vitába belehozni?) . . . Hogy hogyan lehet belehozni? Hiszen ebben nincsen semmi, ez nem kicsinylés. 0 még nem próbálta a miniszterséget, most próbálja, de eddig még nem mutathatta meg, hogy milyen lesz. (Folytonos zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Micsoda összefüggésben van ez a tárgygyal? Zaj. Elnök csenget.) Tessék leczáfolni, a mit mondok. Hogy miért láttam jónak ezt előhozni? Azért, mert olyan férfiút, a ki ugy töltötte be a hivatását, mint elődje, kár volt azon helyről elmozditani. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Molecz Dániel: A költségvetéshez szóljon. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! {Egy hang jobbfélöl: Beszéljen a költségvetésről! Most nem az eklézsiában prédikál!) Marjay Péter: T. képviselőtársaimon csodálkozom, hogy ilyen nagy haraggal támadnak rám. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy támadunk! Zaj. Molecz Dániel közbeszól. Eqy hang a szélsöbaloldalon: Ne molecztáljon minket! Derültség a szélsőbaloldalon.) Én azt gondolom, hogy van elnök, a ki rendet csinál; mi meghallgatunk mindenkit szivesen. (Halljuk! Halljuk !) Különben áttérek magára a tárgyra. (Egy hang a jobboldalon: Jobb is lesz!) Sok nagyfontosságú tere van az igen t. miniszter urnak, hogy a részére ez oldalról is előlegezett jóakaratot és a túloldalról elismert tehetségét érvényesíthesse. A földmivelésügy terén a kormányférfiak megmutathatják a maguk jóakaratát, mert ezer meg ezer ut áll előttük, a melyen intézkedni kell, ezer és ezer seb tátong, a melyekbe gyógyirt kell csepegtetni és megszámlálhatatlan a baj, a melyen a földmivelésügyi kormánynak segíteni kell. Tudvalévő dolog, t. ház, azon nyomorúságos helyzet, azért nem is emlegetem hosszadalmasabban, a melyben a magyar földmivesosztály ez idő szerint van. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVIII. KÖTET. húius 28-án, csütörtökön. 9 Tudvalévő, hogy az ország ingatlanainak háromnegyed része el van adósodva. Az is köztudomású, hogy ezen eladósodás miatt a földmives néposztály, bármennyire szorgalmaskodik és takarékoskodik, nem képes boldogulni. Minden szorgalmának, verejtéke hullásának minden gyümölcsét oda kell adnia adósságok törlesztésére, kamatok fizetésére és a közterhek törlesztésére. Közterhekkel, az adóknak különböző nemeivel a földbirtok oly mértékben van meg terhelve, hogy azokat elviselni már alig lehet. Az állami adók, az illetékek különféle nemei, a megyei és községi többféle pótadók, az útadók, az egyházi adók oly mértékben felszaporodtak már a földmives néposztály feje felett, hogy, a mikor földjének termését, szorgalmának gyümölcseit betakarítja és a közterheket és adókat, a melyeket viselnie kell, kifizette, élelmére, ruházatára és családjának fentartására úgyszólván alig marad egy-két hónapra való áldás a kezében. Ez az állapot az embereket, a munkásokat teljesen elkedvetleníti, békételenekkó lesznek. 8 minthogy nemcsak a kisbirtokosok, hanem a középbirtokos osztály is, a vagyon nélkül, ingatlan nélkül lévő munkásosztálylyal egyetemben, egyaránt érzi ezt a nyomorúságot, ha azt látja, hogy nem foglalkoznak az ő érdekeivel oly mértékben, a mint kellene: akkor nem csoda, ha odaveti magát a legelső kínálkozó szocziálista izgatónak, a ki megjelenik előtte szép, hasznos dolgok Ígéretével, azt mondván, hogy: mindez máskép lesz. ha az én zászlóm alá seregletek. A földmives néposztály látja a fizetéseknek minden téren való lázas felemelését, és várja, hogy mikor következik el az idő arra, hogy ő vele, az ő dolgával is komolyan foglalkozzanak. Munkálkodnék, de nem talál munkát; a vagyontalan nép, a birtokos szeretné gyarapítani a jövedelmét, de nem lehet, kivált ilyen rettenetes mostoha viszonyuk közt, mint a milyenek a folyó esztendőben uralkodnak. Ennélfogva nem lehet csodálkozni, ha az a földmives néposztály békétlenséggel és keserűséggel van eltelve, s a munkahiány miatt az országból kivándorolni kénytelen. Legutóbb is az ország szivéből, Hajdú vármegyéből járt itt egy deputáczió, a mely azért jött ide, mert a nép munkát nem kap, dolgozni nem tud, s földet sem felesbe, sem haszonbérbe nem kaphat, s ennélfogva nyár derekán, a keresés időszakában inségkölcsönért folyamodott a kormányhoz. Elszomorító és kétségbeejtő helyzet ez. Mi következik majd a tél beálltával, kivált ilyen esztendőben, mint a mostani, a mikor épen azok az élelmiczikkek, t. i. a tengeri és a krumpli, fognak hiányozni, a melyekből az alsó néposztály él. A t. földmivelésügyi miniszter ur nagyon bölcsen cselekednék, ha már most lelkére venné a szegény, Ínséggel fenyegetett népnek szomorú helyzetét, s idejében gondoskodnék arról, hogy majd, mikor az eddigiek példájára százával jönnek a küldöttségek hozzá, akkor legalább az éhínségtől való szabaduláshoz 5.