Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-475
10 475. országos ülés 190k szükséges segélyt nyújthassa oda annak a szegény, szűkölködő népnek. A földmives néposztálynak a mi országunkban legnagyobb baja az, hogy még ha van is terménye, nem tudja azt mindenkor ugy értékesíteni, a mint kellene és a mint azt a termény megérdemelné, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsiSbalóldahn.) mert az örökös és kiszámíthatatlan nagy terhek következtében kénytelen termését előre eladni, pedig ha előre eladta, akkor már a vevőnek zsákmányává lett, mert az ugy bánik vele, a mint azt az ő önző érdeke kivánja. Nem tudja továbbá a földmivesnép terményét az elemi csapások ellen sem védelmezni a biztosító'társaságoknak kartellje miatt. A biztosító - társaságok ugyanis kartellbe léptek, s e miatt a jégbiztositás ma már lehetetlen; oly magasra emelték már a biztosítási dijakat, hogy teljes lehetetlenség annak a kisgazdának biztosítani; pedig ha terményét nem biztosithatta, akkor nagyon könnyen néhány perez alatt oda lehet egész esztendei szorgalmának gyümölcse. Nézzük meg a biztosító-társaságokat: majdnem mindegyik meggazdagodott. S nézzük meg a gombamődra szaporodó takarékpénztárakat: mindegyik bank, mindegyik takarékpénztár meggazdagodott. S miből? A földmives néposztály verejtékéből. Lehetetlenség, hogy ezen a téren, ha a földmivelésügyi kormányzat kellő erélylyel, kellő szigorral járna el, ne lehetne valami javulást, valami kedvezőbb eredményt elérni és a biztosító-társaságokra legalább annyiban hatni, hogy a kisgazdák terményét más díjszabás szerint biztosítanák, mint a nagyobb birtokok terményeit. És, t. ház, a helyett, hogy a földmives néposztály, a kisgazdák pártfogásban, védelemben részesülnének, még mindig ujabb és ujabb megterhel tetőseknek vannak alávetve, mert mindig több és több jövedelem kell az állam részére. Bármilyen csekély dolognak látszik, t. ház, de azért a gazdát nagymértékben terheli az is, hogy a járlatok árát is feljebb emelték és a járlatok árából akarnak valami rést betömni, valamely fizetési kötelezettséget teljesíteni. Molnár Jenő: Kicsinyes dolog! Marjay Péter: Igen, kicsinyes dolog, de a gazdának kellemetlen ! Molnár Jenő: A kormány részéről kicsinyes ! Marjay Péter: T. képviselőház! A mostani szárazság az én véleményem szerint azt a tanulságot szolgáltatja, hogy talán nem volt egészen czélszerü a vizlecsapolásokkai ilyen túlságba menni és a földmives érdekét, különösen pedig az alsó néposztály érdekét bizony nem szolgálja a vizlecsapolásnak túlságba vitele. A kultúrmérnökök nagy bölcsesége ma már lecsapolt minden pocsolyaszerű kis tóvizet is, igy a közlegelőkön álló vizeket, a melyek tavaszszal össze szoktak futni, azonban később elapadnak és 1: elvükön kitűnő legelő szokott Julius 28-án, csütörtökön. lenni. Az én meggyőződésem az, hogy, ha a vizlecsapolást ilyen túlságba nem vitték volna, akkor most nem volna olyan takarmány- és legelőinség, mint a milyen van. Mert tessék megnézni, t. ház, a ki nem hiszi, azon helyeken, hol a vizet lecsapolták, sem takarmány, sem legelő nincsen, termés sincs, mert azok a földek a nagy szárazság következtében szétrepedeztek és semmit sem lehet rajtuk termelni. T. ház! A földmives néposztálynak egyik nagy sérelme az is, a mit az ártérfejlesztésnél elkövetnek, mert az ártérfejlesztési munkálatoknál mindig túlságba mennek a kultúrmérnökök és a legmagasabb helyeken fekvő részeket is ártérkötelezettség alá vonják, pedig ott ennek semmi oka fenn nem forog. Mindez azonban azért történik, hogy a nagyobb birtokokról elvezetendő viz elvezetésének költsége megoszolván, a nagybirtokot nagy mértékben ne terhelje, és igy a kisbirtokosokra tolják a fizetni valót. Ez pedig óriási teher, t. képviselőház, mert azoknak sn ármentesitett, a belvizektől mentesített területelmek vizlecsapolási költségdija kétszer-háromszor, sőt sok esetben ötször is túlhaladja annak a földnek az évi adóját és igy az a terület, a melyről a viz lecsapoltatott, ezen lecsapolás által örökre el van adósodva, Pap Géza előadó: Hogy lehet már ilyeneket mondani! Marjay Péter: De igenis, igy van. Tessék etty kissé jobban körülnézni, s akkor meggyőződhetik az előadó ur, hogy hogy lehet ilyeneket beszélni. Madarász József: Valójában így van! Pap Géza előadó: Dehogy van igy! Marjay Péter: Van olyan homokterület, a hol egy hold földnek az adója alig megy 30—40 krajezárra, vizlecsapolási költsége pedig rámegy 60—80 krajezárra is. Ha tetszik, be fogom bizonyítani. Pap Géza előadó: Kíváncsi vagyok rá! Marjay Péter: És a haszon, a mit a vizlecsapolás által a tulajdonos elér, az nagyon csekély összegben haladja meg a vizlecsapolási költségek kétszeresét. Ebben én nem látok valami nagy nemzetgazdasági előnyt. A vizeket, a mostani tapasztalás szerint, inkább konczentrálni kellene czélszerüen és okosan öntönzésre kellene felhasználni. Az öntözés tekintetében még nagyon messze elmaradunk. Ott van pl. Debreczen városának Hortobágy pusztája; ha öntözve volna, fél Magyarország jószágát ellátná most takarmánynyal. E tekintetben még a kísérletezésbe sem fogtak bele. Ezek volnának a komoly, nagyfontosságú kötelességek, a melyekbe időnek előtte bele kellene kezdeni; mert minő nagy áldás volna, ha csak kis részben is megvolna már ez az üdvös intézkedés, és micsoda nagy veszedelemtől és ínségtől szabadítaná meg az ország gazdaközönségét! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.)
