Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-479

47,9. országos ülés 190b jövő feladatát állítja oda. Én pedig azt hiszem, ennek a dolognak mindenekelőtt az illető fele­kezet körében kell, mint kívánságnak, követel­ménynek kiforrni, mielőtt az államkormäny fel­karolhatná és megvalósíthatná. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) És most áttérek, t. képviselőház, az iskola­ügyek feletti szemlém végeztével arra, a mit Eötvös Károly t. képviselőtársam a zenérő], különösen a magyar zenéről és a zeneakadémiá­ról mondott. (Derültség jobbfelöl.) Én biztosit­hatom először is t. képviselőtársamat, hogy ha­bár bevezető beszédemben erről a tárgyról is, mint igen sok fontos tárgyról hallgatni voltam kénytelen, én ugyanazzal a meleg szeretettel és érdeklődéssel karolom fel a zeneművészet ügyét, mint a többi műyészet ügyét és természetesen nem volnék magyar ember, ha nem érdeklődném elsősorban a magyar stilusu zene, a magyar zene iránt. Igaz, hogy a t. képviselő ur meg­tagadta tőlem, hogy magyar vagyok, szerinte inkább olasz vagyok, mint magyar, (Derültség jobb felöl.) de vigasztalásomra szolgál, hogy összes elődeimtől is megtagadta ezt, már pedig őszintén megvallom, magyar érzés dolgában sohasem akarok magyarabb lenni báró Eötvös Józsefnél és igen boldognak fogom magam érezni, ha életemben nemzetem kultúrájának tehetek olyan szolgálatokat, mint báró Eötvös József tett és több más érdemes elődöm. (He­lyeslés jobbfelöl.) A mi a magyar zenét illeti, teremtő talen­tumokat létrehozni intézményekkel nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez a természet aján­déka. Akkor, mikor az Erkel Ferencz talentuma támadt, akkor igazán a magyar zeue művelésé­ről semmiféle intézmény alakjában gondoskodva nem volt. Én a t. képviselő ur meleg érdeklő­dését a magyar zene ügye iránt örömmel és köszönettel veszem, ankét nélkül is, ha engem szíves tanácsával és támogatásában részesit, — minthogy az ankétet nem szereti, a mint hal­lottam. (Derültség.) De már engedelmet kérek, a mit ő azután a zeneakadémiáról, a filharmo­nikusok társaságáról mondott, azt a leghatáro­zottabban vissza kell utasítanom. (Elénk helyes­lés jobbfelöl.) Először is megjegyzem még, hogy a magyar zene történeti anyagának feltárása iránt nagyon érdeklődőin és ezt a törekvést szí­vesen fogom támogatni. Ép ugy a- magyar zene népies motívumainak összegyűjtésére nézve jelent­hetem, hogy munkálatok és tanulmányok vannak folyamatban és pedig a kultuszminisztérium támogatásával. A zeneakadémiára és annak működésére nézve a képviselő ur által felhozott állitások csak az ő felületes és elhamarkodott informá­czióira vezethetők vissza. (Igaz! Ugy van! jobb­felöl.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy a magyar zeneakadémiában a magyar zene elmé­letét és zenetörténetét nem tanítják. Csak a zeneakadémia évkönyvét kellett volna a kezébe augusztus 2-án, kedden. 149 venni a t. képviselő urnak, de nem tette ! Egyébként megjegyzem, hogy igen gyakran, tudomásom szerint, őt meg is hivták a zene­akadémiába, a zeneakadémia különböző hang­versenyére ; sohasem ment el, (Derültség.) Nem akart meggyőződést szerezni, mert így sokkal szabadabban és könnyebben ócsárolhatja azt az intézetet. A magyar zeneakadémiában kötelező­leg tanítják a magyar zene elméletét. A tananyag egy pár porltját akarom csak kiemelni: Magyar hangsor. Ennek akusztikai, összhangtani és esz­tétikai ismertetése. Magyaros ritmikai képletek és magyaros hangsúly. A páratlan ütemnem és ütem előző alkalma­zásáról a magyar zenében. A czifrázatok. Pro­zódiai sajátszerűségek a magyar vokális zene szempontjából, Magyaros alakzatok: A dal, a nóta, a táncz-nóta, az ugrós-nóta, a palotás, a figura, a hallgató-nóta, furulyás, az andalgó, a verbungos, az induló, stb. Továbbá kötelezően tanítják a magyar zenetörténetet. Mindkét tantárgyat Molnár Géza adja elő. Ennek tananyaga is világosan kitün­teti, hogy mindazt, a mi történelmi anyag a magyar zenére nézve fel van tárva, azt a zene­akadémián rendszeresen tanítják és művelik. Igen jól ismerem ennek az intézetnek szel­lemét, vezetését. Ez az intézet sok kiváló, tiszta magyar szakerőt képzett ki már a maga szá­mára is. Annak az intézetnek akár vezetése, akár szelleme, egész működése nem érdemli azo­kat a teljesen alaptalan vádakat, a melyekkel a t. képviselő ur illette. (Helyeslés a joboldalon.) Hogy ott magyarul nem szabad beszélni, hogy ott a magyart üldözik, hogy a magyar zene onnan száműzve van, ezek mesék és ha t. kép­viselőtársam az ő haligátóságát mesékkel akarja mulattatni, erre valóban más tárgyat választha­tott volna. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy a Wagner-zenét Eötvös Károly kép­viselő úrral szemben, védelmembe vegyem, arra azt hiszem, a Wagner-zenének nincs szüksége. De védelmembe kell vennem a szegény, derék filharmonikusokat. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy százezreket költünk rájuk. Megjegyzem, hogy egy krajczárt sem kapnak az államtól. (Zajos derültség.) Sajnálom, hogy nem kapnak; szeretném, ha tárczám dotáczióban részesíthetné szegényeket. Igen derék, érdemes egyesület ez, a mely a magyar zenét is műveli. (Igaz! Ugy van!) A múlt évben ünnepelték 50 éves jubi­leumukat. Ez alkalommal oly férfiú, mint gróf Apponyi Albert állott az ünnepély élén és az ő ékes szavaiból hallottuk, hogy mily érdemeket szerzett ez az egyesület magának. Pedig zenei kérdésekben gróf Apponyi Albertet különb szak­tekintélynek ismerem el, mint Eötvös Károlyt. (Zajos derültség.) Olay Lajos: Ebben nem magyar Apponyi, Kozmopolita. Magyar legyen a zenénk ! Apponyi ebben német. (Zajos derültség.) Kozmopolita.

Next

/
Thumbnails
Contents