Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-479
47.9. országos ülés 190k augusztus 2-án, kedden. 147 A mi a kishivatalnok képzéiét illeti, azzal, hogy a hét osztályúvá kifejlesztendő polgári iskoláknak végbizonyítványával ellátott növendékeit bizonyos kisebb hivatali pályákra is képo siteni akarom, nem akarom a kis hivatalra aspirálók számát szaporítani, hanem bizonyos elemeket a középiskolákból oda át akarok terelni, hogy a középiskolák jobban felelhessenek meg rendeltetésüknek és ezek az elemek a középiskolák nívóját, a mely középiskolákban a nemzet elitjét nevelik, le ne* szállítsák, (Helyeslés a jobboldalon.) A középiskolák és a polgári iskolák tervezett reformja fogja lehetővé tenni azt is, a mire TJdvary Ferencz t. képviselő ur reflektált, hogy tudniillik a kereskedelmi iskolák meg szabadittatván azon elemektől, a melyek nem a kereskedelmi szakképzés kedvéért keresték fel ezen iskolákat, majd tökéletesebben feleljenek meg a maguk tulajdonképeni rendeltetésének, hogy tudniillik növendékeiket ugy a kereskedelmi mint a pénzügyleti szakra is jól képezzék ki. A középiskolák révén Bedőházy János t. képviselőtársam, a kinek különben ugy hivatali elődömről, mint rólam való rokonszenves megemlékezését örömmel és köszönettel foga dom, felemiitette a Franciseo-Josephinum nevű budapesti nevelőintézetet, és azt, rnint az urhatnámság iskoláját állította oda. (Elénk felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon: Igaza van!) Méltóztassék elhinni, t. képviselőház, hogy mindig lesznek társadalmi osztályok, a melyek meg fogják kívánni azt, hogy fiaik bizonyos választékosabb módon, bizonyos választékosabb környezetben neveltessenek. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a baloldalon : Elég rossz ') Krasznay Ferencz: Szolgabirák fiai is vannak közöttük! Nem polgári társadalomnak való iskola! (Mozgás a baloldalon. Halljuk! jobbfelöl.) Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: És ha mi itt a hazában az ilyen nevelésre módot nem nyújtunk, akkor azok a szülők gyermekeiket egyszerűen kiviszik külföldre, és nem tudom, hogy ezzel többet nyerünk-e, vagy hogy ez helyesebb volna e? (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Krasznay Ferencz: Nagyon ' egészségtelen intézmény ! Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Különben ne méltóztassék e szavaimat ugy érteni, mintha én akarnám azt, hogy ez a nevelőintézet az urhatnámság iskolája legyen; ellenkezőleg. Tudtommal nem is az; nem is kívánnám, hogy az legyen. Csak annak magyarázatául mondtam ezt, hogy a dolgok természetes rendje szerint ilyen intézetekben többnyire a vagyonosabb, előkelőbb osztályok gyermekei szoktak összekerülni. (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Leginkább a középiskolák kérdésével függ össze a tankönyv ügye, (Halljuk! Halljuk!) a melyet Gál Sándor, Lendl Adolf és Rakovszky István t. képviselőtársaim hoztak fel. A szász iskoláknak azon tankönyveire vonatkozólag, a melyeket Gál Sándor t. képviselő ur itt nemcsak felemlített, de be is mutatott, megvallom, — tudva, hogy ezek itt a t. képviselőházban már egyszer megbeszélés tárgyát képezték — csak t. képviselőtársam felszólalása következtében értesültem arról, hogy az ezekre vonatkozó intézkedés még be nem fejeztetett, még folyamatban van. Én készséggel meg fogom vizsgáltatni ezen most a t. ház asztalán fekvő tankönyveket, ha a t. képviselő ur azokat rendelkezésemre fogja bocsátani és megfelelőleg fogok eljárni. (Helyeslés balfelöl.) Most még csak azt jegyzem meg, hogy a mennyire futólag e tankönyvekbe beletekinthettem, az a történelmi tankönyv Rákóczira vonatkozólag azt a becsmérlő kifejezést, a melyet t. képviselőtársam felhozott, nem tartalmazza. Gál Sándor: Kiolvasható belőle! Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: De lehetséges, hogy egyéb hibák vannak benne, s ezért gondosan meg fogom vizsgáltatni, és a vizsgálat eredményéhez képest fogok eljárni. (Helyeslés balfelöl.) A tankönyvek gyakori és felesleges változtatását én is helytelennek tartom (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) és nagyon szívesen fogok módot keresni arra, hogy ezt a bajt orvosolhassam. De méltóztassék elhinni, hogy nagyon nehéz ezt a bajt orvosolni, és ezen a téren oly rendszabályokat alkotni, (Halljuk! Halljuk!) a melyek minden irányban mindenkit kielégítsenek. Ma a legszabadabb verseny uralkodik; ma bárki írhat és bárki nyújthat be engedélyezés végett tankönyvet; az a tankönyv kiadatik megbirálás végett egy, szükség esetén egy második, harmadik bírálónak is; a bírálat az illető névaláírásával közzététetik, és ily alapon történik az engedélyezés. A tankönyvek választása tekintetében pedig úgyszólván minden intézet meglehetősen nagy önállóságot, függetlenséget élvez. És ha, t. ház, egy ennyire szabadjára bocsátott eljárás mellett mégis hallunk panaszokat protekczióról, tankönyvkirályról, panamáról: méltóztassék csak elgondolni, hogy ha nem ez az eljárás dívnék, ha — a mi a szülők tankönyvvásárlása szempontjából mindenesetre igen nagy könnyités volna — a miniszter, elrendelhetné, hogy ezen vagy azon tankönyvet kell használni, és hogy állandóan azt a tankönyvet kell használni: micsoda protekcziős vádakra nyílnék akkor tér, és micsoda gyanúsításoknak volna akkor a minisztérium közegeivel együtt kitéve! (Ugy van! jobbfelöl.) Méltóztassék elhinni, hogy ha ezen gyanúsításokat mellőzni méltóztatnék, akkor u»y ebben, mint igen sok más kérdésben sokkal könnyebben lehetne az egyszerűsítő, szigorító rendszabályokat a tanügyitóren életbe léptetni, 19*
