Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-479
146 ¥79. országos ülés 1904 augusztus 2-án, kedden. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: A képviselő urak azt nem is tudhatják minden esetben, hogy melyik tanácsos közreműködéseiéi intézkedik a miniszter és én igazán sajnálom, hogy a minisztériumnak olyan minden tekintetben kitűnő tisztviselője, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) a kinek fényes érdemei vannak a magyar népnevelés terén, bizonyos tekintetben mégis gyűlöletes módon említtetett fel itt a képviselőházban, Bakó József: Ki bántotta? (Zaj.) Oiay Lajos: Helytelen és igazságtalan volt! Trubinyi János: Öt senki sem bántotta, csak egyes intézkedéseiről volt szó. Rakovszky István: 400 éves tapasztalat alapján szubjektív benyomás volt! Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Osernoch János t. képviselőtársam panaszkodott a tanfelügyelők eljárásáról is és azt mondotta, hogy a tanfelügyelők hivatása nem lehet az, hogy békétlenséget és viszályt szítsanak a lelkész és a közönség között. Én azt hiszem, hogy a tanfelügyelői kar túlnyomó többsége minden tekintetben a maga nehéz hivatásának magaslatán áll. Utóvégre a tapintat természeti adomány; az egyik emberben nagyobb fokban van meg, a másikban kisebb fokban; de azt hiszem, nem lehet még csak legkevésbbé sem általánosságban szólva ilyen hibákat a tanfelügyelőknek szemére vetni. Méltóztassék elhinni, hogy a mi az ilyen konfliktusokat illeti, bizony egyházi személyek részéről is igen gyakran nem olyan magatartás követtetik, a minőt az állami jskolák törvényes jogosultsága és a tanfelügyelő törvényes hatásköre megkívánna; (Ugy van! balról) hogy azután ilyen esetekben konfliktusok támadnak, az természetes, de ismétlem, azt nem lehet egyoldalúan a tanfelügyelők rovására írni. Hogy pedig olyan közegek volnának, — a mint Csernoch t. képviselő ur emiitette, a ki főkép ezzel indokolta azt, hogy a költségvetést el nem fogadja — a kik a vallásos nevelésnek útját állják, vagy hogy — a mint Trubinyi t. képviselőtársam mondta — az állami iskolák a vallást Hekubának nézik, ezzel az állítással a leghatározottabban szembe kell szállanom. Méltóztassék nekem konkrét eseteket mondani, én az én hatáskörömben olyan közeget, a ki az igazán vallásos nevelésnek ellensége és akadályozója, megtűrni nem fogok. (Elénk helyeslés balfelöl.) Én az igazi vallásos nevelésnek, nem a felekezeti gyűlölködésnek, hanem az igazi vallásos nevelésnek épen olyan barátja vagyok, arra épen olyan súlyt fektetek, mint t. képviselőtársam, (Helyeslés balfelöl.) Még egy másik esetben is, azt hiszem, tévedésben van t. barátom; t. i. ő azt mondta, hogy nincs joga a minisztériumnak arra, hogy a felekezeti népiskoláknak nyilvánossági jogot adjon. Tudtommal ez a népiskoláknál sehol nem is történik. Kétségtelen, hogy ha fennáll egy népiskola és az felekezeti, az eo ipso nyilvános és azt a nyilvánossági jogtól megfosztani nem lehet. Én azt hiszem, hogy a mikre vonatkoztatta a t. képviselő ur felszólalását, azok inkább bizonyos felsőbbfoku iskolák, igy a felsőbb leányiskolák. Ezekről a törvény egyáltalában nem intézkedik; itt csakugyan miniszteri elismerés kell, hogy valamely intézet nyilvánossági joggal felruházottnak tekintessék. Hiszen maguk az érdekeltek, az iskola-felállítok kérik a minisztériumot, ho^y vizsgálja meg, állapítsa meg, hogy az felsőbb leányiskola, nyilvánítsa olyannak és adja meg a nyilvánossági jogot, mert ezzel nyerik meg a közönséget is arra, hogy ezt ilyenfoku iskolának tekintse. Gál Sándor t. képviselőtársam felemiitette azt, hogy egyes görög-keleti felekezeti iskolák — gondolom, különösen az erdélyi részekben — »scola romana« felírást viselnek. Hát, t. képviselőház, én nem habozom kijelenteni, hogj ez a felírás határozottan törvénybe ütközik ; (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) a törvény nemzeti jellegű román vagy szerb iskolát nem ismer, csak felekezeti iskolát; ez az elnevezés alkalmazható az illető iskolára, de az olyan elnevezés, mint a minőt t. képviselőtársam említett, hogy valamely iskolára ez írassék: »scola romana«, ez nem törvényes. (Általános helyeslés.) Ez nézetem szerint az egyedüli helyes felfogás a törvényesség szempontjából, és legyen meggyőződve arról t. képviselőtársam, hogy én minden egyes esetben, a mely tudomásomra jut, ennek a törvényes felfogásnak és álláspontnak érvényt fogok szerezni. (Általános helyeslés.) Vertán Endre: Eddig is megtették! Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csodálom, hogy Csernoch János t, képviselőtársam, a ki az én nézetemnek is megfelelően helyteleníti a gimnáziumok túlságos szaporítását, mégis azt mondja, hogy a polgári iskoláknak az a kifejlesztése, a melyet én bevezető beszédemben jeleztem, nem felel meg az ő kívánságainak, azt ő elhibázottnak és helytelennek tartja. T. képviselőház! Nézetem szerint mégis csak gondoskodni kell arról, hogy azok az elemek, a kik az elemi iskolákon felül többet is akarnak tanulni, valahová mehessenek; erre a czélra szolgál a polgári iskola. Igaz, azt szoktuk mondani, hogy menjenek az ipari vagy kereskedelmi pályára, de, t. ház, ennek is előképző iskolája a polgári iskola. T. ház! Én barátja vagyok annak, hogy a szellemi proletariátust csökkentsük vagyis csökkentsük a számát azoknak a társadalmi deklasszéknak, a kik nem találják meg helyüket azzal a bizonyitványnyal, a melyet az iskolában szereztek: de nem vagyok barátja annak, t, ház, hogy az intelligencziát csökkentsük, (Helyeslés.) Es itten egy bizonyos hézagot találunk, nevezetesen nem találjuk meg azokat az intézményeket, a melyekre szükségük van azoknak, a kik bizonyos műveltséghez jutni akarnak, de nem reflektálnak a tudományos pályákra.
