Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-479

144 47.9. országos ülés 1904 augusztus í-án, kedden. »A legújabb, a múlt évi kiadást!« »Hja kérem, azóta egy ujabb kiadás van és ott a jegyzetben megtalálja a feleletet erre a kérdésre.« (Derültség és zaj hal felől.) Azt hiszem, t. képviselőház, a mi gyermekeink még sem arravalók, hogy ilyen tanári bogarakra legyenek nem kitanítva, hanem dreszszirozva, mint a majmok. Azt hiszem, a tanárkodás komoly foglalkozás és annak a tanárnak, hogy ha előtte áll egy kandidátus, a ki dolgozott, tanult, a lényeges dolgokból kell őt megvizsgálnia, nem pedig ilyen részletkérdésekkel, melyeknek czélja semmi egyéb, csak az, hogy egy ujabb kiadás keljen el. (Úgy van! balfelöl.) Nem akarom az illető egyetemi tanárt megnevezni, de méltóztassék a miniszter urnak különösen egy tankönyvet kezébe venni — négyszemközt szívesen megmondom, melyiket — és megnézni, hogy milyen bolondgombák vannak ott összeírva; háromnégy oldalon keresztül olyan bombasztikus bolondságok, a melyeknek serami értelmük sincs, csak az, hogy az illető tanár eleget tegyen különczködési kedvének. A tanszabadságot nagyrabecsülöm, de nem megyek annyira, hogy ilyen őrültségeket drága pénzen árusítsanak és a tanulók kénytelenek legyenek arra kiadni pénzüket, abból meríteni bölcseségüket. (Ugy van! jobbfelöl.) T. képviselőház! Felszólalásom tulajdonképeni oka azon határozati javaslat, a melyet Lendl Adolf t. képviselőtársam beterjesztett. Ehhez én sem magam, sem elvtársaim nevében hozzá nem járulhatok, mert ezen alapítványok eredete, jellege, rendeltetése, czélja tisztázva van. Tisztázva van, hogy ezen alapítványok ellenőrzési joga ő Felségét, mint legfelsőbb kegyurat illeti; ezek a parlament elé nem tartoznak. Ezen oknál fogva én ezen határozati javaslatot el nem fogadhatom. Különben a költségvetést sem fogadom el. (Helyeslés balfelöl,) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Azt hiszem, nem méltóztatnak tőlem azt várni, hogy a váratlanul hosszura nyúlt vitában felhozott minden észrevételre tüzetesen válaszoljak. A t. ház idejére és kimerült figyelmére való tekintetből történt az is, a mit néhányan hibáztattak, hogy bevezető beszédemben nem terjeszkedtem ki igen sok dologra és épen csak a legaktuálisabb kérdéseket kívántam tárgyalni. Most is azt hiszem, elegendő lesz, ha a leglényegesebb dolgokra szorítkozom és megjegyzem, hogy mindazt, a mit egyes képviselő urak, Gál Sándor, Lendl Adolf részben, Trubinyi János és Eakovszky István t. képviselő urak egyes konkrét esetekre, felmerült hibákra, visszaélésekre, azok orvoslására vonatkozólag felhoztak, gondos megvizsgálás tárgyává fogom tenni. (Helyeslés) Miután majdnem minden eset, a mely itt felhozatott, azon időből való, a mikor még nem voltam hivatalban, nem vagyok abban a helyzetben, hogy tegnaprólmára, úgyszólván óráról-órára felvilágosítást adhassak ; a tényállást sem vagyok képes minden egyes kérdésben azonnal megállapítani, de meg fogom állapítani és a mennyiben a tényállás igazolná a felszólalást és az ügy fontossága megkívánná, alkalmat fogok keresni, hogy eljárásom eredményéről a t, házat is tájékoztassam. (Helyeslés) Sorra haladva a t. képviselő urak felszólalásain, mindenekelőtt köszönetet kell mondanom Veres József t. képviselő urnak azért, hogy ő ugy maga, mint pártja nevében kilátásba helyezte, hogy ha én a népiskolák reformjára vonatkozó, és főkép a magyar nyelv tanítása sikerét előmozdító törvényjavaslatot elő fogom terjeszteni, annak törvényerőre való emelésében engem az ő pártja támogatni fog. A t.képviselő ur ugyan azt a megjegyzést tette, hogy nézete szerint nem annyira uj törvényre, mint inkább a létező törvények szigorú és erélyesebb végrehajtására van szükség. Azt hiszem, hogy ebben téved a t. kéjsviselő ur. Hogy a végrehajtás nem eredményesebb, ennek oka az, hogy létező törvényeink többnyire nélkülözik a kellő szankcziót. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Erről kell, t. ház, gondoskodnunk. Mert annak az axiómának, a melyet Gál Sándor t. képviselőtársam felállított, mely szerint az állami felügyeleti jog az iskolák terén odáig terjed, a meddig a nemzeti érdek azt megkívánja, annak az axiómának alkalmazása, végrehajtása, t. képviselőház, azt hiszem, egy kissé veszélyes volna, mert ilyenformán azt, hogy mi a nemzeti érdek, minden egyes adminisztratív esetben, a változó kormányok és miniszterek állapítanák meg. Itt igen fontos és az országra nézve is lényeges jogokról van szó, s azt hiszem, hogy különösen a hitfelekezeteknek jogait, egészen, azt mondhatnám, az adminisztratív önkénynek szolgáltatni ki, a miniszter arbitrárius megítélésének, hogy mit tart ő nemzeti érdeknek, kiszolgáltatni: ez könnyen a felekezeti jogoknak olyan eltiprására vezetne, a milyenre még az abszolutizmus sem vállalkozott. Az állami népiskolák felállítására nézve Eötvös Károly t. képviselő ur mindenekelőtt kérdést intézett hozzám, vájjon az állami népiskolák dolgában van-e haladás, szaporítjuk-e azokat, s megtartjuk-e a millennium alkalmával tett ígéretet? En megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy körülbelül 200-ra megy évrőlévre azon uj állami népiskolák száma, a melyeket felállítunk. Az ez idei felállításnál ép ugy, mint a jövő évi felállításnál is főtekintettel vagyok a helyválasztásnál arra, hogy olyan helyekre állítsam az uj állami népiskolákat, a hol a magyarságot veszélyeztetve látom, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) a hol a magyarságot kell az állami népiskoláknak védeni. (Helyeslés.)