Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

8 475. országos ülés Í90í Julius 28-án, csütörtökön. függetlenségi és 48-as párt megbízásából az előadó ur által igen melegen ajánlott földmivelésügyi tárczához szólni akarok, nem mulaszthatom el, hogy megjegyzést ne tegyek arra a visszás állapotra, a mely a költségvetés tárgyalásánál ez alkalommal mutatkozik. Elismerem, liogy rendkívüli időben tárgyaljuk a költségvetést, de ez nem a mi hibánk, és nem hallgathatom el, hogy nem ismerhetem el helyesnek, hogy egy milliárd értéket meghaladó költségvetést ilyen könnyedén, ilyen könnyelműséggel tárgyaljunk, (Ugy van! a szélsöhahldalon.) Hiszen majdnem expressz gyorsasággal halad a tárgyalás és ilyen tárgyalásban, a mely mintegy erős vágtatásban törtet előre, nem lehet kellő komolyság. Én ugy látom, ugy tapasztalom, hogy egy falusi bagatell bíróság egy 20 koronás követelést nagyobb komolysággal bírál el, s majdnem felényi időt fordít egy ily követelés behajtására, mint a mennyit a képviselőház egy milliós tárcza elbírálására. Ez helytelen dolog és azt bizonyítja, hogy a nyári időszak nem alkalmas a költségvetés tárgyalására. De ha nem alkalmatos, ebből az a konzekvenczia, hogy a kormány álljon elő kellő időben olyan intézkedésekkel, hogy ez a nagyfontosságú. mindennél fontosabb költségvetés tárgyalása ne tolassák ki a kánikulai időszakra. Mert ha mi támadjuk a kormányt és azzal elvesz az esztendőnek egy jó része, annak nem mi vagyunk az okai. (EllenmondásoJc a jobboldalon. Ugy van! a baloldalon.) Ne teBsék olyan javaslatokkal előállani, a melyek nem egy jiártot, hanem egy egész nemzetet inzultálnak ós mikor az egész nemzet felzúdul a maga jogos követeléseivel, igazságával, ne tessék azt lekicsinyítve az útból elhárítani és még kényesebb kérdésekkel előállani. Ezek előrebocsátása után, a mikor a földmivelésügyi tárcza költségvetéséhez kívánok szólni, többet mondok annál, mint a mit az előadó ur mondott, ki szerint egyik fontos kormányzati ág a földmivelésügyi kormányzat. Én ebben az országban, a hol a lakosság háromnegyed része földmiveléssel foglalkozik, ezt tartom a legfontosabb kormányzati ágnak minden egyéb kormányzati ág között. Nem csak azért, mert az ország háromnegyed része földmivelőből áll, hanem azért is, mert az egész országot, annak minden rendű, rangú lakóját az a háromnegyed rész verejtékező lakosság, a földmivelő néposztály, ez az igazi munkásméhraj tartja fenn; ez szolgáltatja a kormányzatnak, az államfentartásnak az anyagi erőt, az szolgáltat minden olyan anyagi eszközt, melyre egy állam fentartásának és boldogulásának szüksége van. Egy ilyen fontos kormányzati ágat, mint a minő ez és egy ilyen országban, a hol a nép legnagyobb része ebből él, a hol ez az államfentartó elem: a legnagyobb szakértelemmel, a legnagyobb jóakarattal, mondhatni: ideális lelkesedéssel kell az én felfogásom szerint kezelni és vezetni. Annak, a ki a földmivelésügyi kormányzat élén áll, annak a miniszternek nem csak sablonos, magasrangu, magasállásu tisztviselőnek kell lenni, hanem lelkes népvédelmező férfiúnak, a ki szeretettől van áthatva az iránt az osztály iránt, a mely abban a munkában hullajtja verejtékét, a melyet az a kormányzati ág kezel. Szeretni kell azt a népet, bajaiban segítségére sietni és minden az ő ártalmára szolgáló dolgot feje felől elhárítani. Mint egy atyának a maga háznépére, ugy kell gondot viselni a földmivelésügyi kormánynak és a miniszternek a földmivelő néposztályra. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A közelebb múlt évekre visszatekintve és a kormányzat ezen ágában történtekre, ebben a kérdésben, a mit most emiitettem, arra nézve, hogy milyen jóakarattal, milyen jóindulattal, milyen lelkesedéssel kell eljárnia a földmivelésügyi kormány élén álló miniszternek, e tekintetben nem hagyhatom megjegyzés nélkül, hogy az a férfiú, a ki ezt a kormányzatot az utóbbi időkben sok: esztendőn át vezette, az én felfogásom szerint mindezekkel a kellékekkel nagy mértékben birt: szakértelemmel, kellő jóakarattal és odaadással a néposztály iránt, a mely ezen a téren munkálkodik, kellő szeretettel kezelte a maga kormányzatát és sok olyan intézkedést tett, a mely azelőtt — bár tisztelet elődjeinek — ismeretlen volt. Az alsóbb néposztályok, munkások, cselédek iránt való jóakaratát megmutatta azáltal, hogy felállította az országos gazdasági munkás- és c.selédsegélyző pénztárt. Mióta ez az intézmény felállíttatott, bár sokan kicsinyeljék is azt, látja a fölclmives nép, látják a gazdasági munkások és cselédek, hogy ő rájuk, legkisebb emberekre, a társadalomnak alantos fokon álló, de minden tekintetben igen lényeges részére is a legmagasabb helyről is figyelmet tanúsítottak. Láthatja, hogyha elnyomorodik, ha szorgalmas munkájában baleset éri, nem kénytelen koldulni menni, mert ez a humánus intézmény megmenti őt és családját a koldulástól, az éhenhalástól. Ez a monumentum aere perennius annak a férfiúnak a feje fölött. Ez fogja örökké élő dicsőségben és tisztességben megőrizni Darányi Ignácz nevét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lehet ezt kicsinyleni, de én a magam részéről elismeréssel adózom érte. El kell ismernem azt is, hogy a földmivelés érdekét jóakarattal vitte előbbre; egész irodalmat létesített e téren, a mely nemcsak tanult szakembereknek, hanem a szegény alsóbb műveltségű fokon álló közmunkás osztálynak is javára és segítségére lehet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Kiterjedt figyelme a kisebb dolgokra is, a melyek azonban nagy jelentőséggel birnak. Azelőtt senki sem gondolt a föld érdekeinek védelme tekintetében olyanokra, mint például a hasznos állatok, madarak védelmére, a károsak pusztítására. 0 ebben a tekintetben is felhívta a figyelmet és ez nagy fontossággal bir a mezőgazdaságra. Nem tudom, a miniszter ur mit