Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-479

479. országos ülés 190b augusztus 2-án, kedden. 13? Nagyon sajnálom, t. ház, hogy az idő rövidsége miatt nem szerezhettem be a nevezett egylet magyarországi segélyezéseiről az utolsó adatokat. így tehát, nehogy pusztán tiltakozásra kelljen szorítkoznom, kénytelen vagyok most ismételten azokra az adatokra utalni, a melyeket a korábbi támadás alkalmából e házban felsorolni bátor voltam és a melyek a nevezett egylet 1900. évi jelentéséből vannak merítve. E jelentés szerint a mondott évben az erdélyrészi lutheránus egyház területén segélyt nyert 50 község, a segélyeknek összege 29.604 márka, a Királyhágón inneni magyarhoni lutheránus egyház négy kerületében segélyt nyert 81 község, a segélyeknek összege 30.528 márka. Kiderül továbbá azon jelentésnek abból a részéből, a mely az 1900. év előtti időkről a nyújtott összes se gélyeket tünteti fel, hogy a Királyhágón inneni lutheránus községek sorában tizenhat olyan vegyes ajkú község van, a mely magyar ajkú híveket is számlál és segélyben részesül, — ott van például a tülnyomólag magyar Debreczen 10.934, Székesfehérvár 18 275, Pécs 13.965 márka összes sególylyel, hogy továbbá a segélyezett községek sorában 16 tisztán magyar ajkú község van, például Dunaszerdahely 15.811. Veszprém 13.656, Hernádvecse 10.640, Rozsnyó 15.671 márka eddig nyert összes segélylyel, hogy végül ezen utóbb emiitett tisztán magyar nyelvű egyházközségek a mondott időpontig összesen 96.579 márka segélyben részesültek. így néz ki, t. ház, annak a Gusztáv Adolfegyletnek magyarországi működése, a melyet a képviselő ur az emiitett súlyos váddal illetni jónak talált és ily elismeréssel és méltánylással találkozik a képviselő urnái amaz egylet működése, a mely valósággal a nemzetiségi ellentétek kiegyenlítésében és áthidalásában találja egyik magasztos hivatását és sok szegény protestáns egyháznak a támasza, a mely a maga szegénységében és itt-ott elszigeteltségében az egyesület segítő keze nélkül talán összeroskadt volna. A t. képviselő urnak ennél többet és főleg a hozzáfűzött politikai fejtegetéseire válaszolni ez alkalommal nem akarok. (Helyeslés a középen.) Gál Sándor: Személyes kérdésben kérek szót, t. ház! Elnök: Grál Sándor személyes kérdésben kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk I) Gál Sándor: Nagy köszönettel tartozom Melzer képviselő urnak egy szempontból, hogy azt az irányzatot, a mely nemzeti szempontból minden körülmények között elitélendő és elitélhető, legalább a sorok között a saját maga szempontjából sem helyesli. Ez minden esetre részéről érdem, a vádak általánosítását pedig egyáltalában én magával a szász felekezettel szemben nem használtam. Tegnapi felszólalásom révén egyes konkrét esetekre mutattam rá. Rámutattam arra, hogy ama bizonyos iskolában olyan tankönyv van haszKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVIII. KÖTET. nálatban, a mely a magyar nemzeti történelmet meghamisítja, oly geográfiát tanítanak, a melyből Magyarország mint államegyéniség egyáltalában hiányzik és hogy ennek a szavamnak elhihetőségéhez semmi kétség ne férjen, a tankönyvet a ház asztalára tettem le azért, hogy mindenkinek kellő alkalmat nyújtsak arra, hogy nyilatkozatom valódiságáról magának meggyőződést szerezzen. Ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy ez a tankönyv miniszterileg van jóváhagyva . . . Madarász József: Elég rossz! Gál Sándor:... ebben a kérdésben nem én kell, hogy felszólaljak, hanem a tisztelt kultuszminiszter ur, mert ez a lehető legsúlyosabb vád magával a közoktatási kormányzattal szemben. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mi a szászrégeni iskolának szellemét és az iskola fentartásának eszközeit illeti, erre vonatkozólag én szintén konkrét esetekre hivatkozom, a melyeknek hivatalos ante aktái vannak. Nevezetesen hivatkozom arra, habár a törvény egész határozottan tiltó rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy egyik felekezet a maga kulturális czéljaira a másik felekezetet is kihasználhassa és a törvényben meghatározott adótételnél nagyobb adótételt szedhessen még olyan esetekben is, melyekben az adózás megengedett czéllal bir, ezzel szemben a szászrégeni u. n. lutheránus egyház által fentartott algimnázium dotácziója vagy segélyezése czéljaira 1893 óta 15-től 25 százalékig terjedő pótadót szednek be a község minden néven nevezendő lakosságától. Ezt én egész határozottan törvénytelen állapotnak és álláspontnak deklaráltam és ebbeli felszólalásaimat és megjegyzéseimet ez alkalommal is fentartom. Mert ha a törvényben egy bizonyos adónem beszedése taxatíve engedélyezve nincsen, annak az adónak behajtása törvénytelen, miután az adózási törvény mindig megszoritóíag és nem kitágitólag értelmezendő. Hogy mily jelleggel kívánja azt a képviselő ur felruházni, az netn az én dolgom, de bármiféle jelleget is akarjon annak adni, ez az adóztatás a kormányzat szempontjából is megengedhetetlen, mert nem magyar kulturális czélt szolgál az és mert törvénytelen alapon álló adó. Ha Magyarországon van egyáltalában olyan adózási nem, a melynek indokát a törvény kifejezett rendelkezéséből kimagyarázni nem lehet, ez az adózási rendszer legfölebb magyar kulturális érdek szempontjából tűrhető meg ideig-óráig, de idegen és államellenes czélok érdekében fel nem használható. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az érintett esetben pedig sem a czél, sem az érdek nem magyar. Ezt bizonyítja maga az a tankönyv, a melyet a ház asztalára letettem. A t. képvisejő ur akkor, a mikor a szászrégeni gimnázium szellemét, intézését és vezetését akarja olyan színben feltüntetni, hogy az a nemzeti érdekek és a nemzeti kultúra szempontjából kiis