Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

4-78. országos ütés 1904 augusztus 1-én, hétfőn. 113 uáljon az akadémia műszavakat, zenei terminológiát az olyan szókra, mint a minő: bassus, fuga, adagio, pizzicato, A-moll, B-dur, C-dur, (Élénk derültség a bal- és a szélsobaloldálon.) csináljon erre magyar szókat. A második, a mire nézve megkereste az akadémiát a kultuszminiszter ur ezután a nagy erőfeszítéssel járt, nagy nemzeti mozgalom után, az, hogy a zeneakadémia a kurucz versszövegekre nézve állapítsa meg azok keletkezési korát, évét és hitelességét — talán közjegyzői okirattal. (Elérik derültség a bal- és a szélsobaloldálon. Mozgás a jobboldalon.) így történt. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldálon.) Az akadémia visszairt, de igazán elfelejtettem, hogy mit; csak azt tudom, hogy ennél is sokkal bolondabbat. De az egész magyar zenekultúra dolgában tudtommal azóta sem történt semmi, pedig már 12 éve annak. Közbejött az egyházpolitika, lázas fővel beleindultunk, az én figyelmemet is elfoglalta sok minden más dolog, magam is elhagytam, követőm nem akadt, nem is tanácsoltam volna senkinek, mert ugy járt volna, mint én. íme tehát, bár olyan ember volt a miniszter, a kiben minden jóindulat megvolt, hogy csináljunk magyar zenekultúrát, még se lett eredmény. Hát azok alatt hogy lett volna, a kik azután következtek, a kikben még annyi jóindulat se volt meg! Remélem, a mostani miniszter úrban talán meglesz! Ezt csak mellékesen mondtam el és azért, hogy megvilágítsam azt, hogy a kultuszminiszter ur nagy nemzeti műveltségi gondjai között ezt az egyik legfontosabb kérdést el ne hanyagolja, mert erre most nem volt szava, nem volt megjegyzése. A magyar közép és magasabb társadalmi osztály gyermekeit zenére taníttatja. Meg nem foghatom, hogy micsoda bolondság ez. Hogy minden művelt család, minden mágnás, minden uri és minden szegény család, a melynek van öt forintja a zenetanitó részére, azt az őrültséget vette a fejébe, hogy lányát zongoramesternővé képezteti ki. Nálunk minden középosztályu és vagyonos család zenére taníttatja gyerekeit. És kik azok a zenetanárok? Ostoba, képzetlen egyének: pápaszem, cseh származás és német nyelv — ebből állanak. Ezek a világcsavargók — mert hisz azok többnyire, tiz közül legalább kilenczen — megfertőztetik minden magyar középosztályu és minden művelt család belső életét. Grermánizáczióra tanítják, oktatják a gyermekeket a zenével együtt. A zene csalékony dolog. A hova az beférkőzik, annak a gyermeknek a lelkébe, a kit az lekötött, utat talált az a felfogás, az az érzés is, a mely azzal a zenével együtt jár. Egy átkozott elidegenítési művelet folyik itt öt-hat ezer középosztályu és mágnás család gyermekeinél és azoknak kebelében. (Ugy van! a baloldalon.) Ezt a mi szerencsétlen kormányunk évek óta összetett kézzel nézi. Ha csak nézné, tűrné! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVIII. KÖTET. De a magyar komány pénzével, a magyar fajnak erejével támogatják is ezt az egész irányt. Intézeteket tartanak fenn, tanárokat fizetnek, hogy ez a veszedelmes, ez a megrontó, ez a fajt irtó irány minél erősebben és minél biztosabban működhessék Magyarországon. (Mozgás a baloldalon.) A kultuszminiszter urnak pedig erre nincs szava, ezt a programmjából kifelejti; még a magyar kultúra czimei közül is kifelejti a magyar zenét, noha annyi milliójába került már a zene az országnak. Felhívom ennélfogva a t. miniszter ur becses figyelmét arra, hogy ebben a kérdésben ne ankétet hívjon össze, ne az akadémiát, ne Mihálovics kir. zeneakadémia igazgatót kérdezzee meg, hanem tegye félre a miniszteri észt és vegye elő a józan magyar észt, s arra alapítsa felfogását és elhatározását, hogy ebben a kérdésben legalább történjék valami. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Madarász József: Vissza kell hódítani! Eötvös Károly: Igen, mert maga a magyar zene elég alkalmas arra, — csak ne gátolják, ne akadályozzák — hogy visszahódítsa magának rövid idő múlva Szent István birodalmának egész területén azt az uralmat, a mely őt méltán illeti meg, sőt hogy hódítson idegen embereknél is, csak az ország kormánya hű gonddal, hűséggel és szeretettel vegye kezébe a magyar nemzeti zenének ügyét. (Helyeslés a baloldalon.) Néhány megjegyzést kell most már tennem arra a többször felvetett 1848 : XX. t.-czikkre is. (Halljuk/ Halljuk!) Egy kissé bővebben, jobban mondva mélyebben akarok vele foglalkozni, mint ahogy azzal előttem Csernoch János és Veres József t. képviselőtársaim és mások is foglalkoztak. (Halljuk! Halljuk!) Az 1848 : XX. t.-czikket valamennyien ismerjük. Van annak a törvényczikknek jelentőségre, fontosságra és aktualitásra nézve több különböző pontja. Egyik pontja, a legelső, az unitárius vallást törvényesen bevett vallásfelekezetnek nyilvánítja. A második pont minden vallásfelekezetre nézve a törvényes egyenlőséget és viszonosságot iktatja törvénybe. Ez az egyenlőség elvileg ki van mondva, törvényileg instituálva van, nagyrészben az életbe is átment. Egyes visszaélések, tévedések és félreértések e tekintetben folynak, mint mindig és mindenütt folytak ilyen dologban, de sem azt az egyenlőséget tökéletesnek, rendszeresnek, sem azokat a visszaéléseket, tévedéseket komoly bajnak tekinteni nem lehet. Azok a bajok és betegségek orvosolják önmagukat. Biztosítva van e törvényben a szabad iskolalátogatás felekezeti különbség nélkül. Azt hiszem, mert nem tudok ellenkező eseteket, vagy nem tudok legalább sok esetet, ez is átment az életbe és egy felekezet sem tesz az ellen kifogást, hogy iskolájába más felekezetben' is jár. Intézkedés van a törvényben arra, hogy tábori lelkészek legyenek elegendő számban és minden hitfelekezethez tartozó katona a maga tábori lelkészének 15