Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

114 í7ö. országos ülés 190b augusztus -én, hétfőn. egyházi és lelki gondjai alatt legyen. Minthogy azonban a hadsereg valami noli me tatigere, valami nem könnyen érinthető dolog a magyarság szempontjából, itt nincsen meg a tökéletes egyenlőség és viszonosság, de elvben senki sem kifogásolja, mert a közös hadügyminiszter évenkint szokta jelenteni, hogy gondoskodva van minden egyes vallásfelekezet egyházi és hitvallási szükségleteiről a hadseregben is. Itt azonban van még tenni és intézkedni való. Intézkedések vannak azután e törvényben a görög-keleti vallásra nézve, a melyek részben életbeléptek és megvalósultak, részben későbbi törvényhozási intézkedések által megváltoztattak. Azonban a görög-keleti egyházhoz tartozóknál — mert azóta már a két görög-keleti egyház el is vált egymástól — közmegnyugvásával találkoznak ezen intézkedések. De van e törvényben azután egy paragrafus, a harmadik, a mely egy végzetes nagy elvet mond ki azzal, hogy minden bevett vallásfelekezetnek egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségek által fedeztessenek. A magyar szöveg bizony nem valami helyes, jobban is meg lehetne ezt magyarul mondani, de mindegy. A fődolog, hogy mi ennek tartalma? Nem azt mondja a törvény, hogy a vallási ós iskolai szükségletek, a mennyiben hiányosak, vagy ellátásuk hiányos, az állam által pótoltassanak, azt sem mondja, hogy kiegészíttessenek, hanem azt mondja, hogy az összes egyházi és iskolai szükségletek közálladalmi pénzből fedeztessenek. En egyházpolitikai vagy bölcseleti, vagy történet bölcseleti fejtegetésekbe bocsátkozni nem akarok, de annyi bizonyos, hogy a ki ama nagy kor szenvedélyeit és felfogásait ismeri, az tisztán látja, mert hiszen ezt maguk az élő szavak igazolják, hogy az akkori törvényhozásnak eredeti gondolata az volt. hogy az egyházak államosittassanak. (Helyeslések a szélsöbalddalon.) Akkori dicső törekvésű őseink azt gondolták, hogy mindvégig a magyarság lesz az ur ezen a földön, hogy nem jönnek majd a horvát Jellasicsok, az osztrák Windiscbgraetzek, az orosz Paskievicsek, a kik majd túlerővel elnyomják a nemzet legszentebb törekvéseit, hanem hogy itt magyar lesz ugy a kormányzás, mint a királyi trón is. Ez egy felséges, szép idea volt, hogy a magyarság érdekei, műveltségének, történelmi nagyságának szolgálatába be legyen véve itt minden egyház- és vallásfelekezetnek minden papja, minden tanítója és egyszerre 20-30 ezer kitűnő tisztviselője és ügynöke legyen ezzel a magyarságnak. Ez az eszme vezette azokat a nagy férfiakat ama nagy exaltáczióban, a mikor a világot olyannak látták, a milyennek látták. Ez az államosítás a maga legszélesebb, legmerevebb és legmélyebb természetében. Olyan államosítás, a melynek példáját láttuk Francziaországban, a hol az államosítás szintén sok bajjal járt, sok bajt, sok kellemetlenséget meg veszélyt is hozott Prancziaország belső nyugalmára és belső intézményeinek nyugodt működésére, de a hol a nemzetnek még sem árthat semmiféle államosítás, sem az abból származó semmiféle baj, mert ott akármilyen legyen az államhatalom, legyen az akár republikánus, akár szoczialisztikus, akár Napóleon-féle, az mindig franczia nemzeti lesz. (Igaz! ügy van! a szélsöbáloldalon.) Nálunk pedig, hogy az egyház államosítva legyen, hogy az egyház összes papjai, tanítói a kormány és az uralkodó államhatalom kezében legyenek, az ő kenyerét egyék, az ő rendelkezései szerint 'cselekedjekek ós csináljanak mulasztásokat akkor, a mikor a mi dinasztiánk német, mikor szövetségben van Rómával és Róma a dinasztiára hallgat, mikor itt idegen és nemzetellenes nemzetiségek egyházilag hatalmasan vannak szervezve, a mint azon egyházilag szervezett nemzetiségeket 1848 ban és Rákóczi Ferencz idejében is a magyarság ellen használták fel a magyar király és tanácsosai: ily körülmények : közt azt, hogy az országban az összes egyházak ; egy idegen czélokért élő, idegen czélok érvényesítésére törekvő államhatalom szolgálatába : kényszerittesenek, én el nem fogadom, nem helyeslem és nemzeti politikának nem tartom. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Ezért mondtam a múlt ülések egyikén, hogy ne beszéljünk az 1848-ik évi XX. törvényczikk végrehajtásáról közelebbi meghatározás nélkül általánosságban, mert hazánk mai dinasztikus, felekezeti és nemzetiségi viszonyai közt ezt bolygatni se nem kívánatos, se nem czélszerű. á. második, a mi ebből a törvényből múlhatatlanul következik: a szekularizáczió. Mert ha az állam átvesz minden egyházi és iskolai kiadást, ez a mai gyakorlat szerint körülbelül száz millió korona évi kiadást, a budgetnek száz millió koronával való felemelését jelenti. Lehetetlen tehát, hogy az állam azt ne mondja, hogy én fizetlek benneteket, te katholikus, te kálomista, ie lutheránus stb., hanem aztán a mi vagyonotok, alapítványotok, iskolai és egybázi czélra van, pap földje, tanitó földje, kis alapítvány, nagy alapítvány és így tovább, arra majd ráteszem a kezemet, hogy terhemet könynyitsem. Más szóval az egyházi javak és alapítványok elkobzása lenne az elkerülhetetlen következmény, a mi egy ujabb kalodába zárása volna az egyháznak. Nem csinálok titkot, t. képviselőház, és kijelentem, hogy nincsen okos ember a világon, a ki helyeselné azt, hogy a katholikus egyház a javak és alapítványok óriási tömegének hasznait oly aránytalanul élvezi. Lehetetlenség, hogy egy magyar főpapnak egy millió korona tisztán szabad rendelkezésre álló évi jövedelme legyen! (Ellenmondások bal/elől.) Az esztergominak nincs, azt tudom, de a kalocsainak egyszer volt. (Derültség.) A plébános és segédje, a tanitó pedig nyomorult fizetéssel sanyarog, holott az egyház