Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

112 m. országos ülés 1904Harmadik javaslatom az volt, hogy nemcsak magyar zene van Magyarország földjén, hanem vannak itt idegen ajkú honfitársaink, a kik legalább egyházilag nemzetté szervezett nemzetiséget alkotnak. Ilyen a horvát, ilyen a szerb, a román, a tót, a rusnyák, már annyira, a mennyire. Igaz, hogy nincs mindegyik egyformán szervezve, hála Istennek; (Derültség.) de mindegyik nagyon rosszul van már szervezve a mi hátrányunkra. Ezeknek is van zenéjük, a mely lehetetlen, hogy itt-ott a szomszéd magyarság zenéjére befolyást ne gyakorolt volna; viszont az is lehetetlen, hogy a magyar zene, a maga fenséges erejénél fogva ne gyakorolt volna amarra befolyást. Ezen fajok zenéjét is gyűjtse össze ez az állandó bizottság évről-évre és állapítsa meg, hogy mit hóditott abban a magyar és mit hóditott az a magyarban? Negyedik javaslaton az volt, hogy mivel a magyar faj napkeletről való és oly vidékeket járt be, melyeken zene él; minthogy magam is meggyőződtem arról, hogy az orosz faj zenéjének van némi rokonvonása a magyarral, hogy a kalmük és kirgiz faj tánczában és zenéjében van valami, a mi magyar zenével és tánczczal közös; mint hogy a napkeleti, turáni fajú zenét a világ egyetlen népe sem gyüjtheti össze, csak a magyar, mert azt csak a magyar érti: állítsunk össze egy bizottságot, a mely azon vidékek zenéjét gyűjtse össze, a melyeken valaha őseink éltek. Kutassa át ezen bizottság a Dpn és Volga völgyét, a Kubán mellékét, Kis-Azsiät, gyűjtse össze annak zenéjót, hogy megállapíthassuk, vájjon a magyar zene mennyiben eredeti, mennyiben leghatalmasabb leszármazottja annak a közös ősforrásnak, a melyből a többi napkeleti zene is származott, de a melyből származott kétségtelenül a magyar zene is. Itt rátérek arra a kérdésre és ez az, hogy ezek a zenetudósok, ezek a magyar állam költségén fentartott királyi zeneakadémiai tudósok, — pedig dehogy tudósok, csak nevük az, — (Derültség balfelöl.) ezek a zeneakadémiai tanárok azt állítják Liszt Ferencztől kezdve, hogy magyar zene nincs. Ez azonban őrültség. Van magyar táncz. Van magyar népdal-ritmus, Ha tehát van magyar táncz és szövegritmus, van magyar zene is. Legalább van egy zene, a melynek eredete, természete, hangulata, a melynek ritmikája egészen más, mint a többi, az egész föld kerekségén ismert zenéé. És minthogy ez a zene csak nálunk van és ezt nálunk is csak a magyar faj műveli, csak a magyar faj lelke érez e zenével együtt, mi jogon mondják ezek a mikroskopikus Liszt Ferenczek, hogy nincs magyar zene ? A gyűjtéssel legalább bebizonyul, hogy van magyar zene, sőt hogy ennek némely eleme a maga nagy tökéletességében uralkodik ma is a Don, Volga, Kubán vidékén, a kaukázusi népeknél. Nyugat felé nagyon is uralkodik, hiszen a nyugat legnagyobb zeneszerzői a magyar zene augusztus 1-én, hétfőn. sajátságainak egész óriási tömegét lopták már el és dolgozták fel Bach Sebastián óta. De ennek a vitatása nem tartozik ide. Az ötödik pont pedig, a melyet előterjesztettem, az lett volna, hogy a magyar zenét is tanítsák a magyar királyi zeneakadémián, (Derültség balfelöl.) és hogy kormány és főváros működjék arra közre, hogy ezekbe a híres germanizáló filharmonikus konczertekbe vegyék fel a magyar zenét — mert azokból is ki van zárva tökéletesen. Hogy azonban mi lett az ankéttel — nincs olyan bölcs ember a világon, a ki ezt el tudná gondolni. Először is jegyzőkönyvbe nem is vették fel valamennyi pontomat, mert a jegyzőkönyv azután, később készült, A kultuszminiszter ur megtalálhatja, ha még megvan. Csak az első három pontot vették abba fel. Azt, hogy a magyar zenét tanítsák a magyar zeneakadémián, azt kihagyták. Hogy a filharmonikus és egyéb államilag és fővárosilag segélyezett konczerteken a magyar zenét is adják elő, hacsak a legkisebb darabot is, hacsak a »Kutya-kutya tarkát«, de legalább valamit adjanak, nehogy mindig német liedek és egyéb wagneri bolondságok legyenek a műsoron, melyekben ép érzékű magyar embernek nincs gyönyörűsége és a melyek a világon az idegességnek igen sok nyavalyáját terjesztették már el: fel sem vették a jegyzőkönyvbe. De mi lett az ankét sorsa? Mi lett annak az indítványnak a sorsa, hogy gyűjtsük a történelmi zenét, gyűjtsük össze a magyar élő zenét, az idegen faj élő zenéjét, mi lett ennek a sorsa ? Persze a kultuszminiszter ur csodálkozik; de hát a miniszteri ész mit művel? A miniszteri észnek természetrajza és fiziológiája nincs még megírva, nincs még megírva, mi az a miniszteri ész? (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) Az egész ankét arra való volt, hogy a királyi zeneakadémiát a maga magyargyűlölő istentelen rendszeréből mozdítsuk ki és oda a magyar zene behatolását tegyük lehetővé. Erre való volt az ankét. A miniszteri ész pedig kiadja azt a véleményt, az ankét eredményét a királyi zeneakadémiának, hogy adjon véleményt arról, mi legyen vele? (Derültség a bal- és a szélsőbaloläalon.) A zeneakadémia kiadja valószínűleg Mihalovicsnak, az az igazgatója, hát van hozzá szava, hogy adjon véleményt. Hogy a zeneakadémia mily véleményt adott, azt nem tudom, de egész biztonsággal mondhatom, hogy tudom, mert olyan véleményt kellett adnia, a mely megfelel annak, a mit aztán a miniszter csinált az ankéttel. A miniszter pedig azt csinálta az ankéttel, hogy átirt az' akadémiához, (Derültség a bal- és a szélsőbaloläalon. Egy hang a szélsőbaloläalon : Lehetetlen!) Lehetetlen ? (Derültség a bal- és a szélsőbaloläalon.) Átirt az akadémiához és megkérte az akadémiát, az én ankétem eredménye tekintetében a következőkre. Az ankétet — megjegyzem — tartottuk 1892 márczius 30-án. Egyik kérése az volt, hogy esi-