Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

i-78. országos ülés Í9Ö4 augusztus Í-én, hétfőn. 111 A mikor a kormány nem akarja, hogy valami szép, jó, okos magyar dolog sikerüljön, vagy jól sikerüljön, hanem azt akarja, hogy csonkán, bénán, kezelába-törve, sikerüljön, akkor anké­tet hiv össze. És hogyan ? Plósz igazságügy­miniszter úrral — sajnálom, hogy nincs jelen — alkalmam volt beszélni akkor, a mikor a bűn­vádi perrendtartás dolgában összehívott ankétre engem nem hivott meg, hanem összehívott má­sokat, jeles és nem jeles jogászokat, talán egyik egykori segédemet is. Azt mondtam saját hiva­talában neki: tiszteit miniszter ur, én nem va­gyok kíváncsi, miért nem vagyok én ankét, mert ez nekem ambiczióm körébe nem tartozik, mert más téren mozog az én ambiczióm; egészen valószínű, hogy ha meg is hivatnám, az első ülésre elmennék, de az sem bizonyos, (Derült­ség jobb felöl.) az azonban bizonyos, hogy a töb­bire el se mennék, mert nekem már az a ter­mészetem. De fejtse meg nekem azt, hogy hogy van az, hogy engem, a ki valamikor közvádló voltam vármegyénél, királyi bíróságnál, sokáig gyakorló ügyvéd voltam, nagy pereket vittem, írtam, beszéltem, nem hívnak meg, hanem meg­hívják talán egykori segédeim közül is egyiket­másikat, meghívnak olyanokat is, a kik épen nem gyakorlati jogászok. A lélektani okát sze­retném tudni ennek a dolognak. Hogy párt­szempont uralkodnék, ezt nem gondolom, mert ha bűnvádi perrendtartásról van szó, miért akar­nák, hogy ellenzéki függetlenségi ember ne jöj­jön oda ? Nevetett a miniszter ur, a ki rossz jurista, de jólelkű ember. (Elénk derültség.) Nagyon rossz jurista, majd lesz alkalmam kifej­teni. Megmondom őszintén, mondta mosolyogva. Én nem hívtalak meg téged, mert se nem csúsz­kálsz utána, se nem félünk tőled, mert te nem vagy rossz ember különben. Ezt az okot hozta fel. Jó ezt tudni, t. képviselőház, rtert ez jel­lemző dolog. A kit a miniszter ki akar tüntetni, a kinek ezzel valami előnyt akar biztosítani, vagy szívességet meghálálni, vagy a kitől fél a miniszter, vagy a ki valami összeköttetésénei fogva a nyakára jár: ezeket hivja össze a mi­niszter ankétre és az ankét rendes vége az, hogy 1867 óta legszebb eszméink abba a kerepesi-uti köztemetőbe vannak eltemetve, a melynek ankét a hivatalos neve. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Gr. Csáky Albin összehívott egy ankétet, a melyre engem is meghívott. Ott volt a királyi zeneakadémia igazgatója, ott voltak mások is nem talán Mosonyi Mihály vagy Bartalos, ott volt Káldy, ott volt Szalay Imre, a múzeum mostani igazgatója, a ki gyakorlatilag talán annyit ért a zenéhez, mint a mennyit én értek. A kultuszminisztériumban tartottuk az ankétet. Természetesen tőlem jött az indítvány, nekem kellett előterjesztenem, hogy mit is akarok? Előterjesztettem tehát azt, hogy először is szed­jük össze bizottságilag és államköltségen a ma­gyar történelmi és pedig ugy a hősi, mint az egyházi zenét. Az egyházi zenében ugy a katholikus egyházi zenét, a mely zene történeté­ben búvárlatok már nagy sikerrel tétettek Bogi­sich által, mint a protestáns zenét, a melyben igen sok és hatalmas kincs van. Egyebek közt, fájdalom, a Gotterhalte is egy kálomista zsoltár­ból csinálódott, az u. n. 47-ik zsoltárból. Ebből készült egy szép népdal a Rábaközön és ebből a népdalból lopta el Haydn világhírű zeneművé­szünk. {Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ilyen az ő eredeti zenéje. Gyűjtsük össze a magyar történelmi zenét, a hősi zenét, a lantos zenét és az egyházi zenét, abban is külön a katholikus és külön a protes­sáns zenét. Minderre vannak alkalmas férfiaink. Az összegyűjtött zenét tisztítsuk meg és döntsük el: mi abban a tiszta magyar, mi abban az idegen betolakodás? A protestáns zene tör­ténetében is volt már alkalmas búvárunk Kál­mán Farkas kitűnő egyházi zenész és lelkész­ember személyében. Ez az alföldi pap a maga nagy munkáját -be is adta az akadémiához. Van ennek már vagy 15 esztendeje is. Talán ott még nem ették meg az egerek; de az bizonyos, hogy az akadémia nem foglalkozott vele, mert a mi akadémiánknak az ilyen dolgokra nincs valami nagy gondja. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi akadémiánk előtt az, a mit német tudós először meg nem irt, nem ér semmit. (Derültség balfelöl.) A mi akadémiánk olyan, mint a mi egyetemünk, a mi akadémiánk tudósai olyanok, mint a minők egyetemünk tudósai, a kik, ha német könyvet nem találnak maguk előtt, a magyar tudományból sem tudnak semmit. A mit németül meg nem irnak, azt ők meg nem irják magyarul. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) így csinált az akadémia ezzel a könyvvel is. Eltette valamely asztal- vagy ládafiába és így nem tudom, mi lett azzal a gyönyörű mun­kával? Maga Kálmán Farkas sem tudja ezt. Eltűnt, elveszett. Második javaslatom az volt, hogy alakítsunk egy állandó bizottságot, a mely a nemzet életé­ben folyton élő, folyton támadó, folyton sarjadzó népzenét évről-évre gyűjtse össze. Magyarország némely vidékén, ilyen a Rábaköz, ilyen Gömör vármegye, a Rima völgye éi a Bódva völgye, ilyen a Székelység némely része, a hol évenkint mint a természetnek különös adománya, mint Istennek különös kedvezése a népzenének elemei, dalai ötletei folyton sarjadzanak. Nekünk vidám zenénk kevés van. Van ugyan egészen a tobzó­dásig menő vig zenénk, de u. n. gyöngéd vidám zenénk kevés van. A mi népünknek mélységes érzésű társadalmában azonban folyton nő, foly­ton tenyészik, folyton sarjadzik ez a zene is. Ezt egy állandó bizottság évről-évre gyűjtse össze, a zenetudománynak magasabb művelői pedig osztályozzák, nemesítsék, műveljék, szed­jék rendszerbe, gyakorolják azt, s akkor olyan zene támad a magyar földön, hogy ahhoz hasonló zene a világ egyetlen nemzetének sem lesz. Ez volt második javaslatom az ankéten.

Next

/
Thumbnails
Contents