Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

110 478. országos ülés Í90í nincs nekünk olyan püspökünk, mint nekik Strossmayer ? (Mozgás jobbfelöl.) Miért nincsenek nekünk olyan osztályfőnökeink, mint a miiyen osztályfőnökeik nekik vannak ? Miért nem becsüljük meg mi is önmagunkat ugy, a mint ők önmagukat megbecsülik ? Micsoda átok van mi rajtunk, hogy nálunk minden a germanizáczió kedveért történik és a magyar kultúra biztosítása kedveért úgyszólván semmi sem történik? Gabányi Miklós: A mi kormányunk Ausztriát szolgálja, nem Magyarországot! Eötvös Károly: Felszólaltam itt 1891-ben azért, hogy a királyi zeneakadémiában miért nem tanítják legalább a magyar zene történetét. Hiszen, t. képviselőház, a magyar zene története, daczára annak, hogy nincsen kellőképen megírva, a világműveltség történetének egyik legfelségesebb fejezete. Volt idő, — ezelőtt 200 évvel — a mikor a magyar faj zenéje annyira felette állott az egész világ zenéjének, még az egyházi zene felett is, a mikor t. i. a kuruczalkotások napvilágra jöttek, hogy külföldiek elismerése szerint összehasonlítani sem lehetett a magyar fajzene nagyságával, tökéletességével a többi fajzenét. Legalább a történetét adnák hát elő. Akkor igen kiváló kultuszminiszterünk volt — a mostani is az; tisztelet, becsület érdemeinek — a ki meg akarta szívlelni azt a sok panaszt, hogy itt a Mihalovicsok, Käszlerek és a más nemzeti zenék tanítása mellett legalább a magyar zenp története nem taníttatik, és kérdést intézett a magyar királyi zeneakadémiához, a magyar zenetörténet tanszékének felállítása iránt; hogy neveztessék-e ki erre a tanszékre professzor; ki legyen az, és minő évi fizetést kapjon. Hogy Mihálovicséknak, Käszlernek és a többinek mi az évi fizetése, azt nem tudom. Meglehet, hogy 5—6000 frt, de ha a t. közoktatásügyi miniszter ur azt mondja ezzel szemben, hogy 4000 frt, azt is megengedem, A kir. zeneakadémia azt felelte az akkori közoktatásügyi miniszternek — gondolom gr. Csáky Albin volt — kérdésére, hogy bizony czélszerű lesz a magyar zenetörténet tanszékét felállítani; a tanszék betöltésére Káldy Gyulát ajánlotta, évi fizetését pedig — a magyar királyi zeneakadémián a magyar zenetörténet tanárának évi fizetését! — 150 írtban ajánlotta megállapítani. (Nagy derültség és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Káldy Glyula elfoglalta azt az állást, és nem sokáig töltötte be ugyan, de ingyen töltötte be. (ÉlénJc helyeslés a szélsobaloldálon.) Hogy miért, arra nagyon könnyű felelni. Annak a zeneakadémiának van egy hivatalszolgája vagy portása — nem tudom, minek nevezik — a kinek évi fizetése szabad lakáson, kapupénzen és borravalókon, még pedig tetemes borravalókon kivül, talán 360 frtra rug. Kérem a t. kultuszminiszter urat, igazítsa helyre, ha talán tévedek. Ezzel szemben az első lépés arra, a mit a magyar zenekultúra abban az intézetben augusztus 1-én, hétfőn. tett volna, az volt, hogy a magyar zenetörténet tanárának 150 frt évi fizetést adtak. Ez a magyar kormánynak magyar közművelődési politikája! (Mozgás a szélsőbal-oldalon.) A midőn az imént azt mondottam, hogy műveltségünknek hazafiasnak, egységesnek és mindenekfelett magyarnak kell lennie, és kell, hogy minden uralkodó nemzet — hiszen a magyar nemzet is uralkodó volna talán a maga szemetjén, másutt ugy sem az — a birtokában lévő erkölcsi eszközökkel napról-napra hódítson, a zene pedig egyike a legerősebb hóditó eszközöknek a világon, (Ugy van! a szélsobaloldálon.) akkor egy dolgot elfelejtettem megjegyezni. (HalljuJc !) Csodálatos dolognak, bolondságnak látszik, de tény, hogy a magyar az idegent legelsősorban a káromkodásával hódítja meg. A katonaságnál és egyebütt, uton-utfélen, mindenütt az az idegen, az a mindenféle csavargó népség azt sajátítja el legelőször. De másodsorban a zenét kedveli meg, mert a zene hódit és mert hódit és a lelkek mélyében dolgozik, a lelket mélyében alakítja át és nemesiti meg, azért óriási fontos tényező a zene, annyival inkább, mert a magyar zane olyan, a melynél nemesebb nincs a világon, de még olyan sincs. (Ugy van! a szélsobaloldálon,) Zenekultúránkra már e szempontból is nagy gondot kellene fordítanunk, de nagy gondot kell fordítanunk rá azért is, mert ismétlem, ezt a kultúrát rajtunk kivül a kerek földön nem műveli más senki. Ezt kell művelni, mert a gondviselés nem ok nélkül nyújtotta az emberiségnek azt az óriási nagy lelki tökéletességet, a melyet magyar zenének nevezünk. (ÉlénJc helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ha magunk is elejtjük, akkor mit várunk másoktól? Hiszen a magyar zene és a magyar plasztika, a magyar táncz az egyedüli eszközök, melyekkel még hódithatunk a világon! Ha önmagunk ily gyáván és gyalázatosan elejtjük, sőt nemcsak hogy elejtjük, hanem még kisarjadzaní sem engedjük ós a magasabb szellemi élet központjában idegen zene művelésére tartunk fenn óriási költséggel intézeteket: akkor Ítélje meg^ a t. ház, hogy mi ez ? Pedig mindez tény. Én láttam, éreztem, hogy ez az állapot irtózatos, és nem nyugodtam. 1S92. márczius havában, már benne voltunk az egyházpolitikában, a mikor itt a képviselőházban a költségvetés tárgyalása folyamán haragba hozott engem egy volt kormánypárti képviselő rettentő ostoba Wagner-beszéde, a mely csak az idegen zenét protestálta. Felszólaltam tehát és keserű panaszszal elmondtam, mit csinált a magyar kormány, a magyar törvényhozás, a magyar uralkodó, a magyar társadalom a magyar zenével. A kultuszminiszter ur akkor szivére vette a dolgot ós azt mondta nekem: »Igazad van, hivők is össze egy ankétet. Igaz, hogy az ankét minden jóravaló dolog temetője. (Derültség. Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.)