Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

100 477. országos ülés Í90b Julius 30-án, szombaton. tornája a gyengébb elemeknek, a melyeket elvezet a gimnáziumoktól, a reáliskoláktól, néha a kereskedelmi iskoláktól is, de valóságos czélját és hivatását, a melyre az 1868. évi törvényhozás rendelte, a polgári iskola mai nap el nem éri. Ha nézzük a polgári iskolák statisztikai kimutatásait, 92 polgári fiúiskolának volt mindössze 4722 tanulója; ezekből 364 folytatta tovább a polgári iskolát, tanítóképezdékbe mentek 706-an, iparos lett 257-ből, kereskedői pályára ment 179, kishivatalnoknak 435. Kérdezem : micsoda kishivatalnok az, a ki a polgári iskola négy osztályát végezte el? Az nem lehet más, mint az Íróasztal örökös rabszolgája, dijnok, a ki megkeresi nagynehezen naponkint a 2 koronát, később családot alapit, gyarapítja a szellemi proletariátust és soHa életében állásával megelégedve nem lesz. T. ház! Ezen okvetlenül kell Begiteni. Vagy el keli törölni a polgári iskolát, vagy reformálni kell, de ugy reformálni, hogy ne szaporítsa azt a szellemi proletariátust, a melytől ma már Magyarország ugy sem tud szabadulni és a mely ijesztő mérvben napról-napra szaporodik. Egy érdemük van a polgári fiúiskoláknak nemzetiségi vidékeken : hogy megtanítják az ifjúságot a magyar nyelvre; hanem különben ezek a fiuk nem tudnak többé boldogulni és nem tudják iskoláikat folytatni. Azt azonban, a mit a t. kultuszminiszter ur kontemplált, hogy t. i. a polgári iskoláknak is megadassák az önkéntesi jog, elhibázott dolognak tartanám, mert el van most ismerve Eurőpaszerte a pedagógusok között az, hogy az önkéntesség mely a tehetségtelen, vergődő és tanulásra nem képes ifjúságot arra birja, hogy elvégezze az iskolákat addig, a mig az önkéntességi jogot meg nem szerzi magának, mert nem akar három évig teljesíteni katonai szolgálatot, hanem meg akarja magának szerezed az egy évi katonai szolgálat előnyeit, a mi ismét CBak szaporítani fogja a szellemi pro letariátus számát, a melytől pedig nekünk minden áron szabadulnunk kell. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Most a kereskedelmi iskolákba mennek, hogy önkéntesi jogra tehessenek szert! Eötvös Károly: Szóval elromlik nálunk minden! Csernoch János: Nébány szóval bátor vagyok még megemlékezni a mi gimnáziumainkról. Ha megnézzük az állami költségvetést, akkor azt látjuk, hogy a mi gimnáziumaink ijesztő módon szaporodnak. Minden nagyobb vidéki városnak, különösen pedig megyei központnak az a törekvése, hogy ha eddig nem volt, ezentúl legyen gimnáziuma. Deputácziókkal járnak a kultuszminiszter úrhoz, szereznek maguknak mindenféle pártfogókat, s egymásután állíttatnak fel a gimnáziumok. Ez a gimnáziumfelállitás és gimnáziumfejlesztés a mostam költségvetés szerint 228.000 koronával szaporítja kiadásainkat, s ezek a kiadások folytonosan fognak emelkedni, mert az egyszer megkezdett gimnáziumot fejleszteni kell, mindig uj osztályokat kell nyitni, mindig több tanerőt kell alkalmazni, mindig nagyobbak lesznek a dologi kiadások, sőt idővel uj épületeket is kell emelni. Ez ebben a mértékben tovább nem mehet. A statisztikai kimutatás szerint az 1902-ik év végén volt a gimnáziumoknak 54'473 fülhallgatója. Ez olyan nagy szám, a mely nem áll arányban Magyarország lakosságának számával. De a folytonos gimnáziumszaporitás, különösen a vidéken, még azzal a hátránynyal is jár, hogy az újonnan keletkező gimnáziumok rendesen elnézőbbek szoktak lenni tanítványaikkal szemben, nem veszik olyan szigorúan a vizsgát, nem veszik olyan szigorúan az osztályozási jegyeket, hogy odacsalogassák az ifjúságot és hogy az ifjúság az ő intézetüket el ne hagyja. Ez természetesen kárára van a tanügynek, mert ismét nagy mértékben szaporítja a szellemi proletariátust, a melyből ugy is már elég van Magyarországon. Az én nézetem szerint uj gimnáziumokat csak is a legeslegsürgősebb esetekben kellene felállítani, s a gimnáziumokban, különösen azok alsóbb osztályaiban, alaposan meg kellene rostálni azt az ifjúságot, a mely, mielőtt felkerülne a felsőbb gimnáziumba, még más pályákon kereshet magának boldogulást, de midőn már elvégezte a négy gimnáziumot és bizonyos mértékben már beleszagolt a tanulásba és hozzászagolt az uri élethez, akkor már azután az életben nem képes megállani helyét. A miniszterelnök ur, de a t. kormány tagjai által is hangoztatott takarékossági elv is megkívánja, hogy ne szaporítsuk szertelenül ezeket az iskolákat, mert ezen szertelenül való szaporítás által szaporittatik egyszersmind a proletariátus is. A mi az egyetemet illeti, Veres József igen t. képviselőtársam elmondta az ott dívó vizsgarendszer következtében előforduló szomorú eredményeket. Mindenesetre valami fontos oknak kell lennie, a mely nagyon is kihívja a t. kultuszminiszter ur figyelmét, hogy ezekkel az állapotokkal foglalkozzék. Ha az általa emiitett jogi oktatás és vizsgálat reformja életbe fog lépni, az mindeneseire sokat fog a dolgon segíteni; de azt hiszem, megfontolás tárgyává kellene tenni azt is, vájjon nem kellene-e államosítani a vizsgadijakat is, (Elénk helyeslés balfelöl.) a mint államosítva vannak a leczkepénzek, mert azt hiszem, hogy ezen az utón is sokat lehetne a dolgon segíteni. (Helyeslés balfelöl.) A kultuszminiszter urnak figyelmét ki kellene még terjesztenie általában az egyetemen divó tanításra is. Én nem akarom, hogy megszorítsa az úgynevezett tanszabadságot. De, t. ház, azt méltóztatnak mindnyájan tudni, hogy Németországban hogyan keletkezett a szocziálizmus. Ott az elsők voltak az úgynevezett »Katheder-Socialisten« ; ők tanították és aprópénzre váltották a szocziálizmus tanait, az egyetemi