Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

4-77. országos ülés ]y04 ju hallgatók nagy része pedig azokat magáévá téve, kiment az országba és terjesztette azt az egész országban. És tudjuk azt, hogy nálunk az egyetemi ifjúság tekintélyes része ma már a szocziálizmusnak hódol. Eötvös Károly: Az nem lebet! B. Kaas Ivor: Pedig ugy van! Egész rendszeres párt van! Csernoch János: A t. miniszter urnak módot kellene keresni arra, hogy ez a ragály tovább ne terjedjen, mert úgyis kopogtat a ma fennálló állami és társadalmi rend kapuján a szocziálizmus; ha pedig az egyetemekről fog segédcsapatokat és vezéreket kapni, czélját sokkal könnyebben fogja elérni a jövőben. T. ház! Még néhány szót akarok szentelni a leánynevelésnek. (Halljuk ! Halljuk!) Budapesten van közel 600 leánygimnazista. Ha ezekhez hozzáveszsziik az országban lévő leánygimnazista tanulókat, akkor t

vannak körülbelül 800-an. Feltéve már most, hogy ezeknek egy része meg fog elégedni az érettségi bizonyitványnyal és nem akarja tovább folytatni tanulmányait, mégis egy jókora része lesz, a mely tanulmányait az egyetemen akarja folytatni. Már most, t. ház, kérdés, mit fog az állam ezekkel a leányokkal csinálni ? Hol fognak ezeknek a leányoknak a sok meglévő férfi-proletariátus mellett alkalmazást adni? T. ház ! Leánynevelésünk általában igen gyakorlatiatlan. A kereskedelmi miniszter ur által kidolgozott és a ház tagjai között szétosztatott memorandumban az iparfejlesztésnél például az van mondva, hogy Magyarországból évenként 80.000 métermázsa keztyűt visznek ki megvarrni a külföldre; tehát Magyarországon ilyen nagy a hiány varrólányokban, ez a munka nekik nem tetszik. A munkaközvetitó'-intézet minden kimutatásában ott szerepel, hogy keresnek ennyi meg ennyi varrónőt, ennyi meg ennyi vasalónőt. Mért van ez ? Azért, mert a leánynevelés nálunk nem gyakorlati irányú. Minden leány csak tanítónői vagy egyéb diploma után törekszik, nem törődve azután azzal, hogy adhat-e az állam, adhatnak-e a felekezetek annyi tanítónőnek vagy más képesítéssel biró nőnek alkalmazást. Később azután mégis valamikép férjhez mennek valami szerény állású hivatalnokhoz, de nem értvén semmit a háztartáshoz, nem tudnak a fizetésükből megélni. A t. kultuszminiszter ur talán megfontolás tárgyává tehetné azt, hogy nem kellene-e valami gazdasági gyakorlati tanítóképző intézetet létesíteni, hogy ezek a leányok ott ne csak teoretikus tárgyakra taníttassanak. Hiszen tudom, most is tanulnak gazdaságtant stb., hanem ha tisztán gazdasági leánynevelő tanintézetekben neveltetnének fel, később férjhez mennének és szerzett ismereteiket érvényesítenék ugy a család körében, mint a családon kívül is. T. ház! A zöldfa-utczai leánygimnáziumban a legutóbbi esztendőben 367 tanuló volt. Ezek közül 70-en jelesen vizsgáztak és szekunüius 30-án, szombaton. 101 dát egyetlenegy sem kapott. Én tudom, hogy gimnáziális tanulmányokra csakis a jobb tehetségű leányok mennek; ez kétséget nem szenved, és a mellett roppant szorgalmasak, ugy, hogy szorgalmuk által igen sokszor megszégyenítik a férfiakat. Ennek daczára is a tanítás szerfelett meg van könnyítve. A latin nyelv, a melyre vonatkozólag megjegyzem egy előbbi közbeszólásra, hogy én szükségesnek tartom a latin nyelv tanítását már csak azért is, hogy — mint a németek mondják — megnyerje az ember az u. n. sprachlick-logische Bildungot, ugy nevezi a német, hogy fegyelmezetté teszi az észt. Eötvös Károly: De hagyjuk ki a német nyelvet! Csernoch János: A latin nyelvet sokkal enyhébben veszik, mint a főgimnáziumokban, a görög nyelvet pedig egyáltalában nem tanitják; a természettanból kihagyják a mathematikai részleteket, s ennek daczára az érettségi bizonyítvány mégis csak ugy képesiti őket az egyetemi pályára, mint képesiti a fiukat. Ha tehát a leánygimnáziumot végzetteknek megvan az a joguk, hogy elvégezvén a gimnáziumot, egyetemre is járhassanak, tétessék kötelességükké az is, bogy alávessék magukat azoknak a tanulási feltételeknek, melyek kötelezők a fiukra, vagyis a tantárgyak tanulásában könynyités ne nyújtassák, (Helyeslés balféíöl.) így sokan vissza fognak terelődni oda, a hova hivatásuknál fogva tartoznak: a család körébe, hogy az országnak jó anyái és nevelőnői legyenek. Nem akarom tovább igénybe venni a t. ház figyelmét és még csak néhány szóval akarom felemlíteni az 1848 : XX. t.czikkre vonatkozó nézeteimet. Egyszer már, 1902-ben, elmondottam, hogyan értelmezem az 1848 : XX. törvényczikket. Vettem magamnak azt a fáradságot, hogy átolvastam az akkori törvényhozásnak összes naplóit. Az a törvény oly hirtelen és oly gyorsan hozatott meg, hogy a felett semmiféle vita az alsótáblán nem volt Midőn azonban a törvény a főrendi táblához került, akkor Szczitovszky akkori pécsi püspök, Ocskay kassai püspök, Fogarassy czimzetes püspök és gr. Oziráky János kérdést intéztek először a főrendiházhoz, később az alsó táblához, hogy ez a törvény nem fogja-e valamikép sérteni a katholikusoknak jogait? A főrendiházban gr. Teleki és a nagynevű Vay Miklós teljesen megnyugtatták a katholikus részről felszólaltakat és azt mondták, hogy, ha ez bármiképen sértené a katholikusokat és zavarná a felekezetek közti békét, ők ezt a törvényt nem is szavaznák meg, ellenkezőleg; ez a törvény arra

; van hivatva, hogy az ország felekezeteinek békés nyugalmát és együttélését biztosítsa. Mikor leküldték a törvényt ismét az alsótáblához, ott újra ugyanezek a nyilatkozatok tétettek, hogy a katholikusoknak ettől a törvénytől semmi tekintetben sem kell félniök és az alsótäbla ismét