Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

í77. országos ülés 19Qk Julius 30-án, szombaton. 99 tessen, hanem mégis az ő mérlegelésére van bízva az egész ügynek az elbírálása. És ki után indul a kultuszminiszter ur? Indul a tanfelügyelő jelentése után. És ha ez a tanfelügyelő esetleg a felekezeti iskolákkal szemben elfogult ember, ennek a szakasznak segítségével kiforgathatja az összes felekezeteket iskolájukból, mert egyenesen a kultuszminiszter ur jóakaratára van bizva, mert: lex in codice, habét in judice. Kérek egy kis szünetet. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök; Az ülést megnyitom. Csernocb János képviselő ur folytatni fogja beszédét. Csernoch János: T. ház! A népiskolákról szóló fejtegetéseimhez még egy kis észrevételt óhajtok csatolni. A felekezeti népiskolákról némely tekintetben bizonyos előítéletek uralkodnak, mintha azokat a népiskolákat képteleneknek tartanák azon feladatok megvalósítására, a miket manap az állam a népiskoláktól követel. A jól vezetett felekezeti népiskola épugy tudja megvalósítani mindazt, a mit ugy a magyar nyelv terjesztése, mint az ismeretek elsajátítása terén tőle kivannak. Eötvös Károly: Nem is kell mind megvalósítani ! Hát miért kell a közegészségtan és a geográfia az elemi iskolában ? Csernoch János: Erre vonatkozólag bátor leszek a legújabb időből csak egy, teljesen elfogulatlan bizonyítványt felolvasni oly tanfelügyelő részérő], a ki a felekezeti iskoláknak nem ellensége, hanem tárgyilagos szemlélője. A »Nyugatmagyarországi Hiradó« Pozsonyban megjelenő liberális lap írja a következőket: »Plachy Bertalan kir. tanácsos hivatalos jelentése szerint a pozsonyi kir. tanfelügyelőség május havában 8 pozsonyi iskolát látogatott meg, a terézvárosi fiu- és ugyanottani leányiskolát, a domtéri elemi iskolát, a Csákytéri fiúiskolát, a Notre-Dameapáczák polgári leányiskoláját és az Orsolyanővérek polgári leányiskoláját. A jelentés a legnagyobbfoku dicséret hangján szól valamennyi intézet magas színvonaláról és azokról a meglepő eredményekről, a melyeket különösen a magyar nyelv tanítása terén tüntettek fel«. Pozsonyban, t. ház, sem állami, sem községi népiskolák nincsenek; ott van a katholikusoknak saját, a protestánsoknak, evangélikusoknak saját felekezeti iskolája és ezekre az iskolákra vonatkozik egy elfogulatlan tanfelügyelő ítélete, a ki közelről szemléli azok működését és fényes bizonyítványt állit ki azok számára. Áttérek röviden a tanítók fizetésére. (Halljuk! Halljuk!) E tekintetben óhajtandó volna, hogy a tanítók fizetései között semmiféle különbség ne tétessék. Az a tanító, ki a felekezeti iskolánál van alkalmazva, oly képesítéssel bir, mint az állami tanitó és oly feladatot kell teljesítenie, mint az állami tanítónak. Nincs tehát semmi által indokolva az, hogy annak a felekezeti tanítónak kevesebb legyen a fizetése, mint az állami tanítónak. En a fizetés tekintetében egyformaságot hoznék be az összes tanítók között és ott tennék csak valami eltérést és kivételt személyi pótlék vagy jutalom czimén, a hol az a tanitó nem magyarajku lakosok között működik, így sokkal nehezebb lévén a feladata, mint annak, a ki tisztán magyar községben van alkalmazva, mert ennek a tanítónak kötelességévé van téve az is, hogy az idegenajku nemzedéket a többi tantárgyak mellett a magyar nyelv ismeretére megtanítsa. Ez a tanitó tenne csak kivételt, a többi egyformán lenne díjazva. Ez a megkülönböztetés, a mely jelenleg van a tanítók fizetésében, a tanítói kart két osztályra osztja. Az állami tanitó már az által, hogy nagyobb fizetést kap, mint a felekezeti tanitó, feljebbvalónak tartja magát nála, s azonkívül más feladatok megoldására is kiküldöttnek, mint a felekezeti tanitó. Ez az egyik oka azoknak a súrlódásoknak, a melyek sok községben fennállanak az állami és a felekezeti tanítók és a hatóságok között, De még bátor vagyok néhány szóval megemlékezni az egyes tanítók közt itt-ott mutatkozó, hogy ugy fejezzem ki magam, kihivó magaviseletről és az alárendeltség hiányáról. Midőn a kultuszminiszter ur közhírré tette az ő előadói javaslatát és annak tárgyalására az ország minden vidékéről szakférfiakat hívott meg, akkor ez egyes tanítók között óriási felháborodást okozott és azt mondották, hogy nem is mennek a gyűlésre, a küldöttjük sem mehet oda, mert nincsenek elég számban meghiva. Akkor a kultuszminiszter ur igen erélyesen állott ellen ennek a, hogy ugyfejezzem ki magam, hivalkodásnak és lehetővé tette, hogy az idei országos tanítói nagygyűlés sokkal nyugodtabban folyt le, mint máskor. Nem akarom én, hogy a tanitó önérzetéről mondjon le, de sőt meg is kívánjuk tőle, hogy önérzetes legyen, hogy ifjúságunkat önérzetes polgárokká nevelje, de megint az olyan példa, a milyent egyes tanítók adnak, képes megrontani az ifjúságot, mert a tanitó nemcsak tanít, hanem egyúttal nevel is és ha a növendék a tanítónál látja a rossz példát, akkor az ifjúság is könnyen tévútra juthat. Nem akarom a t. ház figyelmét felhívni azokra a nagy harezokra, a melyek legutóbb lefolytak Bécsben, a hol a tanítók nagy része a szocziáldemokráczia karjaiba vetette magát és ott terjesztette a társadalom- és államfelforgató tanokat és a hol a hatóságok egész erélyére volt szükség, hogy ez az agitáczió megszűnjék. A kultuszminiszter ur röviden nyilatkozott arról, hogy ő a polgári iskolát reformálni szándékozik. Igen helyesen teszi, mert összes tanintézeteink közül egyik sem szorul annyira a reformra, mint a polgári iskola. A polgári iskola mai nap nem egyéb, mint levezető csa13*