Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

466". országos ülés 1904 Julius 18-án, hétfőn. 91 hatom: Isten látja lelkemet, bármennyire igyekeztem is magamat a három kormánypárti szánok ur beszédei alatt lojális hangulatba beleringatni, ez nekem nem sikerült, mert megjelent előttem a nemzeti lelkiismeret Petur bánjának szelleme és azt döi-gé fülembe: jjíe erőszakoskodjál magadon! Tudom Én jól, hogy elvesztette lelked egy Készét arany nyugalmának. Panaszát Nem liallod elnyomatott Hazádnak, és nem látod mint potyog Hazádfiának arczáján le könnye ? Ez a merániaknak izzadoz ; (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Amaz merániaknak a hasát Hizlalja vérverejtékével; ez Bőrét siratja, mert merániak Takargatták he abba testüket . . .« Mikor annyi nyomor van az országban és annyi köny vár a feltörlésre, én semmi lojális tekintet által ítéletemben magamat megvesztegettetni nem hagyom; (Élénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) nem, még a koronás királyra való tekintetekből sem. Pedig a koronás király iránt én is és barátaim is őszinte tisztelettel viseltetünk. Mi is ápoljuk azt a monarchikus princzipiumot, a melyet t. b. Dániel Ernő ur olyan magas piedesztálra helyez. Mi is ápoljuk, mert azt tartjuk e tekintetben is Petur bánnal, hogy: Görög, gubás, boér, olasz, Német, zsidó: nekem, mihelyt fejét Korona diszesiti. mindegy az, Mert szent előttem a királyom . . . Szent nem annyira személyénél fogva, mint azon intézménynél fogva, a melylyel a magyar közjog a magyar királyságot a nemzet fölébe helyezte. Igen, szent előttem a királyom és vallom itt mint függetleuségi 48-as párti politikus is nyíltan, a ki hazám önállóságának kivivását tűztem nemzeti czélul magam elé, hogy szent előttem a királyom. De a király személye előttem csak egy szentség, mig ellenben a hazának fogalma egy oltár, a mely magába zárja összes szentségeimet, magába zárja a királyt, a nemzetet, az egyházat, magába zárja családomat, barátaimat, magába zárja mindazt, a mi előttem kedves és becses, a r miért küzdök, élek és ha kell, meg is halok. És ha a kényszerűség olyan helyzet elé állítana, hogy nekem hazám és királyom iránti kötelességem teljesítése között kellene választanom, egy perczig se haboznám: mit parancsol a kötelesség. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem habozhatom most sem. Ezt a javaslatot, a melyet a t. kormány az udvartartási költségek felemelése iránt a ház elé terjesztett, én hazámra nézve károsnak, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) megszavazását nemzetemre nézve szégyenletesnek Ítélem és azért azt semmi körülmények között meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem szavaznám meg akkor sem, ha nem. a t. miniszterelnök ur, hanem maga a koronás király kérné. Mert ha a nemzetnek vannak kötelességei a korona iránt, a korona viselőjének is vannak kötelességei a nemzet iránt és akkor, mikor a korona részére a czivillista felemelését kérik, én nem átallom, sőt kötelességemnek tartom kimondani ebben a kérdésben is meggyőződésemet, hogy sajnálattal látjuk, hogy a fényes, felséges magyar korona viselője a nemzet irányában nem teljesiti köteleségeit. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sőt fájdalommal látjuk, hogy az a köztudat, és, sajnos, nem alaptalan köztudat, hogy a korona viselőjének személye akadálya annak, hogy nemzetünk ezeréves alkotmányos jogait megvalósítani nem tudjuk, a koronás királynak személye az akadály arra, hogy a hadseregben nemzetünk jogai és nemzeti nyelvünknem érvényesülhetnek, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy a külképviselet egy világ paródiája abból a szempontból, hogy az a mi külképviseletünk is. Egyszóval: sehol azon a téren, a hol Magyarország ezeréves történelmi múltjából kifolyólag állami önállóságunknak kellene kidomborodnia, a mi jogaink nem érvényesülhetnek az uralkodó ellenzése miatt, sőt nemcsak politikai jogaink, de még közgazdasági érdekeink se valósulhatnak meg. A külön vámterületet azért tudjuk létesíteni, mert az a legfőbb személynek felfogása szerint nem egyeztethető Ö3sze a birodalmi egység őrült mániájával, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melyből, sajnos, a t. uralkodóház a saját jól felfogott érdekei ellenére kijózanodni nem tud. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bizony szomorú dolog, hogy a magyar alkotmányos király, a kinek alkotmányszerű kötelessége, de saját érdekének is sugallani kellene, hogy mindig együtt érezzen nemzetével, mert csak igy biztosithatja nemcsak nemzete nagyságát, de trónjának is fényességét és biztonságát; mondom: sajnálatos.hogy napról napra jobban foszladozik a nemzet szeméről az a hályog, a melylyel a királyt a »legalkotmányosabb« magyar király epitetonjával diazesitették. Sajnálom kimondani, de az a jelző, hogy a »leg~ alkotmányosabb« király, az utóbbi években történtek után, nem illetheti meg a magyar királyi korona mostani viselőjét. (Zaj a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ohó ! (Zaj.) Endrey Gyula: , . . mert a cblopyí hadiparancscsal maga tépte le fejéről azt a koszorút, a melyet az egész magyar nemzet örömmel tűzött volna fel szentséges homlokára. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Pedig sajnos, nemcsak a király bizonyos viselkedéseiről lehetne elmondani azt, hogy nem elégíti ki a magyar alkotmányos kirá'y irányában szeretettel ápolt reményeinket, hanem a királyi ház tagjairól is. Az egy József főherczeg ő királyi fenségét és családját kivéve, viseltetnek-e ők valami szimpátiával a magyar nemzet iránt? Semmi rokonszenvet nem látunk, sőt egész visel12*