Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

$66. országos ülés 190í nyomán arczunkon még most is a meggyalázott nemzeti önérzet szégyenpirja ég; (Ugy van! a szélsobaloldalon.) akker, a midőn a legfőbb hadúr ezeréves történettel biró magyar nemzetünket a néptörzsek alacsony színvonalára lesülyeszteni igyekezett, és akkor, a midőn nemzeti nyebünk elidegeníthetetlen jogának a saját pénzünkön és vérünkön fentartott hadseregben való érvényesítése elé a legfőbb hadúr azt a tilalomfát emelte, hogy: »soha!«— (Ugy van! a szélsődaloldalon.) ily körülmények között, ha nyakig úsznánk is a jólét és bőség tejfölében, nem pedig a szegénység és a nyomorúság tengerében, igazán vakmerőség volt a kormány részéről azzal állani a nemzet elé: te pedig, néptörzs, emeld fel a legfőbb hadúr czivilíistáját! Ez olyan kihívása a nemzetnek, a melyre mi, ha a nemzet igazi képviselői akarunk lenni, nem felelhetünk más szóval, mint azzal, a melylyel a legfőbb hadúr nemzeti követeléseinkre válaszolt, hogy: »soha!« (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon!) Előbb arczulütik a nemzetet és aztán azt akarják, hogy a nemzet csókolja meg azt a kezet, a mely arezulütötte. És gróf Tisza István, a többség mai vezére ezt nevezi józan, nemzeti politikának! Immár nyolczadik napja, hogy a törvényjavaslat tárgyalását megkezdtük. Áz első napon még hallottunk felhangzani a javaslat mellett az előadói és miniszterelnöki székekből egy egy beszédet, de ezek után a túloldal népes padsorai a nagy lojalitástól mintegy olvadozni kezdtek és elhallgattak. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mármár azt hittük, hogy a miniszterelnök ur és az előadó ur magukra maradnak ezen javaslat védelmében, a midőn a vita hatodik napján szólásra emelkedett báró Dániel Ernő ur, a mi nekünk igen kedves meglepetés volt, mert azt tudván, hogy a t. báró ur, a dicső tizenhárom vértanuk egyikének, Kiss Ernő tábornoknak a rokona és, mint tudom, örököse is, bizton azt reméltük, hogy felszólalásában ezen javaslattal szemben a nemzeti közérzés és a vértanúnak szelleme fog megnyilatkozni. (Ugy van! a szásöbalőldalon. Egy hang: Ugy illett volna.) Azonban, t. ház, ebben a feltevésünkben keservesen csalódtunk; mert hallva báró Dániel Ernő urnak felszólalását, igazán elmondhatjuk róla, hogy örökölhetett ő mindent attól a nagy vértanutói, de hazafias szellemet tőle nem örökölt. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A többség nevében tehát már hallottunk egy vezérszónokot és ez báró Dániel Ernő ur volt; és mi, a kik, elismerem, nem valami jó véleménynyel vagyunk a t. túloldalról, most már az ő beszédét hallva, mégis elmondhattuk, hogy még sem olyan rossz ez a többség, mint gondoljuk, hanem még rosszabb. (Ugy van! Derültség a szélsobaloldalon.) Mert én azt hiszem, hogy az udvartartás kérdésében 37 esztendővel a 67-iki kiegyezés után talán még olyan kipróbált mameluktól is, a ki már miniszter is volt, mint báró Dániel Ernő ur, annyit talán mégis csak KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVII. KÖTET. július í8-án, hétfőn. 89 meg lehetne követeim, hogy a nemzet által hozott azokért a számos áldozatokért az udvartartás terén is lássunk egy kis haladást. És íme, mi a tanulságunk báró Dániel Ernő ur felszólalása után az ő és a többségnek álláspontjáról P Az, hogy az udvartartás dolgában nincs nekik más bajuk és más fájdalmuk, mint hogy kevés a czivillista, és csak azért hallgattak öt napig és hallgatnak báró Dániel Ernő felszólalása óta azután is, hogy a nemzet hamarább elérje azt a várva-várt perczet, a mikor a t. többség kimondhatja a boldogító igent és meglesz a magasabb czivillista, s a többség vezérétől felmehet az üdvözlő sürgöny a császárvárosba: »Ave caesar, morituri te salutant«. Az ellenzék soraiban a szónokoknak egész serege emelkedett fel, hogy ezt a kérdést a maga valóságában megvilágítsa, hogy kimutassa, hogy ez a javaslat merénylet a nemzet ellen és próbaköve a nemzet türelmének. De a miniszterek és exminiszterek, a kik ismét miniszterek akarnak lenni, és az udvari tanácsosok és azok, a kik udvari tanácsosok akarnak lenni, mit törődnek azok a nemzet érdekével, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) mikor a magas udvartartás számára a czivillista felemelésére van szükség ? Kétszeres kötelesség hárul tehát az ellenzékre és különösen a függetlenségi és 48-as párt tagjaira, hogy a nemzettel szemben teljesítsék kötelességüket, s rámutassanak azokra a kirívó igazságtalanságokra, a melyek az udvartartási költségek indokolatlan felemelésében rejlenek. Ezt a kötelességemet teljesitem én is, t. ház, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) és megvallom, hogy nem minden aggodalom nélkül, mert hiszen láttuk, hogy a t. miniszterelnök ur és a többség tagjai már a múlt napokban idegeskedni kezdenek, hogy sokáig húzódik már ennek a javaslatnak a tárgyalása, s a kormánypárti sajtó is szinte feltűnően hangoztatja, hogy az idő milyen drága (Mozgás balfelöl.) és az ellenzék milyen pazarlást követ el, a mikor a drága időt elpocsékolja. (Zaj a jobboldalon és felkiáltások : Bizony ugy van!) Kubik Béla: Tessék bebizonyítani! (Felkiáltások jobbról: Azt csak nem kell bebizonyítani, hogy az idö drága!) Endrey Gyula: Csodálatos, hogy a kormánypárti sajtó és a t. többség mindig akkor érzi az idő drágaságát és akkor szállja meg ez az angol bölcseség, a mikor itt a képviselőházban a nemzeti jogok érvényesítése, vagy bizonyos nemzeti sérelmek megtorlása irftnt az ellenzék határozottabb parlamenti akcziót fejt ki. De akkor, a mikor a császári udvar kegyeiért, a nagyhatalmi mánia, vagy más birodalmi őrültség számára kell a nemzetnek milliókat kidobni, akkor önök előtt, t. uraim, ez nem pazarlás, hanem mi vagyunk a pazarlók. (Mozgás balfelöl.) No hát én nyugodtan leszek ilyen tékozló, mert tudom, hogy az ország az én pazarlásomat nem fogja ugy megsinyleni, mint aa 12