Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-465

86 4ő5. országos ülés 190b Julius 16-án, szombaton. ványnak liárom pontja van. Az első pont arra kívánja az igazságügyminisztert utasíttatni, hogy a Székelyföldön lévő községek összes ingatlanaira, a melyekre nézve nincs folyamatban valamely birtokrendezési eljárás, rendelje el a telekkönyvek helyesbítését. Szabadjon mindenekelőtt megjegyeznem, hogy Csik, Háromszék, Udvarhely, Maros-Torda vármegyéknek összesen 526 községében 129-ben a helyesbítés átalakítással és részben a nélkül is foganatosítva van, 79-ben pedig folyamatban van, illetőleg legközelebb folyamatba tétetik, mert átalakítás előtt áll a község a birtokrendezés után. Ez tehát összesen 208 község. Ezzel nem azt akarom jelezni, mintha most már semmi tennivaló nem volna, de még is legyen szabad erre hivatkoznom abból a szempontból, hogy valami még is történt ebben az irányban is. Tudom azt, hogy a Székelyföldön levő telekkönyvek különösen rászorulnak a helyesbítésre, hogy ott nagy mértékben nem egyezik meg a telekkönyvi állapot a tényleges állapotokkal és gondoskodásom tárgyát is képezi, hogy ezen a bajon segítsünk, mindazonáltal az indítványozó képviselő ur által óhajtott utasítást ebben az alakban nem tartanám helyesnek. Az 1892 : XXIX. t.-czikknek, a mely a helyesbítésről szól, a végrehajtása tárgyában kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet az általános helyesbítés elrendeléséhez megkívánja, hogy a község folyamodjék a helyesbítésért. Továbbá megkívánja azt is, hogy a község ingatlanai nagyobb részében a tényleges állapot ne feleljen meg a telekkönyvi állapotnak és hogy a helyesbítéstől siker legyen várható. Már most a mi a községek folyamodását illeti, én ezt nézetem szerint nem tartom elengedhetó'nek, mert habár a törvény értelmében a helyesbítési eljárás általában az állam kincstár terhére történik, mégis a községek a törvény értelmében kötelesek bizonyos terhet viselni, nevezetesen a kiküldöttnek kötelesek irodát, lakást kiszolgálást, fűtést, világítást és a község területén fuvart szolgáltatni. Ezt a terhet a község akarata ellenére nem volna helyes rákényszeríteni, s ezért czélszerű, ha fentartjuk azt a szabályt, hogy ők maguk folyamodjanak a helyesbítés Srt. A község folyamodásának bizonyos nehézsége az, hogy a szabály értelmében ki kell mutatni rendszerint azt is, hogy kívánatos, hogy szükség van a helyesbítésre, tehát hogy a telekkönyvi állapot nagyobb mértékben nem felel meg a tényleges állapotnak. Ez utóbbira nézve a telekkönyvi hatóság is jelentést tesz. Az utóbbi irányban tehát a községnek a folyamodást meg lehet könnyíteni. Én azt hiszem, hogy azt a czélt, melyet az indítványozó képviselő ur szem előtt tart, ej lehet érni az által, ha hasonló intézkedéseket teszek, mint a milyent 1902-ben Mármarosra nézve tettem, t. i. kijelentettem, hogy megelégszem azzal, ha a község képviselőtestülete elhatározza, hogy a helyesbítést kívánja és az iránt a telekkönyvi hatósághoz kérelmet ad be. A többi kellékeket azután a telekkönyvi hatógokkal vizsgáltatom meg. Erről azután a törvényszéki elnök a közigazgatási hatóság közbejöttével értesiti a községeket és felhivja őket, hogy a mennyiben a helyesbítést szükségesnek látják, hogy az iránt ilyen egyszerű módon tegyék meg a lépéseket. Ha azután a törvényhozás kegyes lesz az idei költségvetésben e czélra is felvett telekkönyvvezetó'i állások dotáczióját megszavazni, akkor remélem, hogy gyorsabban, s eredményesen lehet a telekkönyvek helyesbibitését különösen a Székelyföldön eszközölni. Egyébiránt meg kell itt jegyeznem, hogy ott egyéb bajok is vannak, ezeket nem akarom részletezni, nevezetesen a telekkönyvi térképek nem felelnek meg, a melyek tehát szintén helyesbítendők volnának. Ezen bajok orvoslása czéljából is folyamatban vannak már munkálatok. A mi az indítvány 2. pontját illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy ezen inditvány czéíjának megfelelő rendelkezést már az indítványt megelőzőleg, május hó 6-án kelt rendeletemben tettem. Az 1892 : XXIX. t.-czikkben foglalt felhatalmazás alapján ugyanis a helyesbítési eljárás tárgyában kiadott igazságügyminiszteri rendelet módosítható, és ennek megfelelően módosítottam is ezen rendelet 2. §-át oly értelemben, a mint ezt az indítványozó képviselő ur a dolog lényegét illetőleg kívánja, t. i., hogy a birtokrendezési eljárás folyamatban létele ne képezze többé akadályát a helyesbítés elrendelésének. Mindazonáltal némileg eltér ezen rendelet attól, a mit az indítványozó képviselő ur óhajt, annyiban t. i., hogy nem a tagositó bíróra bizatik ez a helyesbítés, mert bizonyos helyesbítést már a birtokrendezési eljárás folyamában hivatalból köteles eszközölni a kiküldött bíró, azt t. i., a mely telekkönyvszerű okiratok és telekkönyvszerű okiratok felvétele által eszközölhető, de a tényleges birtokolás alapján nem helyesbitheti a telekkönyvet. A helyesbítésről szóló törvény értelmében a helyesbítés a telekkönyvi hatóság feladatai közé tartozik. E rendelkezéstől, azt hiszem, nem térhetek el, mert ez a törvényben foglaltatik, de nem is volna czélszerű ettől eltérni, mert ezen eljárást a legczélszerűbben a telekkönyvi hatóság foganatosítja és a birtokosokra nézve is ez a legolcsóbb, mert ha ezen helyesbítési eljárás a birtokrendezési eljárás alkatrészévé tétetik, akkor • ennek költségeit a birtokosság köteles viselni, mig ellenben, ha a telekkönyvi hatóság foganatosítja a helyesbítési törvények értelmében, akkor, a mint bátor voltam említeni — bizonyos, aránylag csekélyebb hozzájárulástól eltekintve, a melyet szintén emiitettem — az államkincstár viseli a költségeket, A mi végül az inditvány harmadik pontját illeti, előttem is ismeretesek azok a bajok,